Tyúkhúr: a hasznos és ehető gyom

Szinte minden kertben megtalálható. Kollégám szerint úgy van ott, mintha mindig is ott lett volna. Sok néven ismert, csillaghúr, madárhúr, tyúkbegy, libafű, több helyen tikhúrként emlegetik.

A tyúkhúr (Stellaria media) fejlődése ősszel, a csírázással kezdődik, tőlevélrózsa formájában telel át, majd a nyári melegekig el is szórja magjait. Csapadékos időkben egész évben megtalálható nemcsak a kertekben, a gyümölcsösben, az ültetvényeken, a szántóföldeken és a tarlókon is. Bár exkluzív virágágyást nem célszerű létesíteni belőle a díszkertben, azt azonban érdemes kihasználni, hogy a tyúkhúr a nem baj, ha ott van kategóriájú növények közé tartozik.

Nem baj, ha ott van a szőlőben és a gyümölcsösben, mert minimális vízelvonáson kívül semmiféle kárt nem okoz. Korán, akár már februárban megjelenik, s ezzel óvja a földet a kiszáradástól, ugyanakkor sok talaj- és gyepszint lakónak nyújt védelmet. Nem baj, ha ott van, mert megőrzi a talaj szerkezetét, párologtatásával jobb mikroklímát biztosít, és jelentősen késlelteti a veszélyesebb gyomnövények – a ragadós galaj, a parlagfű, a disznóparéj vagy a csattanó maszlag – megjelenését. A gyümölcsösökben a tyúkhúr amolyan gyeppótlóként „működik”, viszont kevesebb vizet von el a kultúrnövénytől mint a fű.

És nem baj, ha ott van a zöldséges kert egy szegletében, mert kiváló levest vagy főzeléket lehet belőle készíteni, de salátaként is megállja a helyét. Fogyasztható a levele, a szára és a virága is. A természetgyógyászati irodalomban lúgosító hatását emelik ki, illetve méregtelenítésre, májtisztításra ajánlják. A legújabb természetgyógyászati irodalmak a diabeteszes betegek fontos gyógynövényeként említik. Levele C-vitamint és foszfort tartalmaz.  Érdemes a friss tavaszi levelekből szárítani egy adagot, salátákhoz, szendvicsekhez kiváló. Ész nélkül persze ezt sem szabad fogyasztani, ha kiloszámra esszük, gyakori vendégei leszünk a ház legkisebb helyiségének.

A tyúkhúr önmagát terjeszti el, egy-egy növény több ezer magot hoz, ezek már 2-5 fok közötti hőmérsékleten is csíráznak, s e jó tulajdonságukat 20-25 évig is megtartják. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy tyúkhúr akadt a kezünk ügyébe, a virág színe segítségünkre lehet. A tyúkhúré mindig fehér, ha a kiszemelt növény hasonló, de virága kék vagy piros, ne szedjük le és ne fogyasszuk, mert az nem a jó fiúk csapatába tartozik.