Sztárok a sziklakertből: pázsitviolák

Pázsitviola talpig vörösben: Aubrieta 'Bressingham Red'
(www.baumschule-horstmann.de)

Ha sziklakert, akkor pázsitviolák. És ha kőfalak. Mert megunhatatlanok. Mert átlényegítik a csupasz kőfalakat, vidámmá, élettelivé teszik a sziklakerteket, s mert áprilistól május, június végéig lehet gyönyörködni bennük.

Pázsitviola kőfalon: Aubrieta deltoidea
(www.die-honigmacher.de)

Amúgy a pázsitviolák Dél Európa és a Közel-Kelet honos növényei. Latin nevét egy francia grafikusról, Claude Aubriet-ről kapta, aki európaiként alighanem elsőként készített rajzot a pázsitvioláról, amikor egy expedíció tagjaként 1700 és 1702 között a Közel-Keleten időzött.

Pázsitviola kövek között: Aubrieta 'Hamburger Stadtpark'
(www.baumschule-horstmann.de)

A pázsitviola meglehetősen kevéssel beéri, nincs szüksége extra minőségű termőtalajra, szépen tenyészik a kőrepedésekben éppúgy, mint a sziklakertek kavicsos, soványabb talajában. Virágai valósággal elborítják a növényt, amelyik egyre nagyobb területet hódít meg magának, s pár év alatt szinte virágszőnyeget képez. Nem nő magasra, úgy tizenöt centiméteres mérettel megelégszik, feltétlenül meleg, napos helyet kíván. Nem tűri a pangó vizet – nehéz, agyagos talaj szóba sem jöhet –, jó vízáteresztő talajra van szüksége.

Pázsitviola ibolyakékben: Aubrieta 'Violet-With-Eyed'
(www.tcgardens.com)

Virágzás után érdemes visszavágni, ezzel megakadályozható a tövek esetleges kiritkulása, egyéb gondozást nem nagyon igényel.

Pázsitviola telt rózsaszínben: Aubrieta gracilis 'Kitte Rose Red'
(www.vivaipriola.it)

Számos nemesített fajtája kapható vörösben, pirosban, lilában, kékben, de akár rózsaszínben is. Akkor sem kell lemondanunk a pázsitviolák megragadó látványáról, ha nincs sziklakertünk: jól elvannak egy balkonládában lángvirág, ikravirág vagy éppen sziklai ternye társaságában.

Ha a kétlábú vadak helyén és életben hagyják,
közterületen is megállja a helyét
(www.imageevent.com)