Az általános alany esete

Az ács is ember
(https://www.gazebocreations.com/)

 

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Akkor mindent megbeszéltünk, mondta a gazda az ácsnak, és további jó munkát kívánt.

A „minden” csupán egy kérés volt: a terasz keresztgerendája olyan magas legyen, hogy kényelmesen elférjen alatta az ember.

Nem bonyolult feladat tehát.

Az ács munkához látott, a gazda pedig visszautazott Budapestre.

A gazda úgy vagy két fejjel volt magasabb az ácsnál, a mindenre kiterjedő részleteket egymás mellett állva beszélték meg, a méretezéshez tehát ideális volt a felállás. Aztán tízegynéhány nap múlva, amikor a gazda átvette az ácsmunkákat, a helyzet már egyáltalán nem tűnt ideálisnak. A gerenda a tulaj homlokánál fityegett, kétséget sem hagyva afelől, hogy kényelmes közlekedésről itt szó sem lehet.

Viszont szóba jöhet némi törzshajlítás, esetleg törzsdöntés, végül is nem egy lehetetlen küldetés ügyesen kikerülni azt a keresztgerendát. Ráadásul, így az ács, az ember elfér alatta, és mutatta is, milyen kényelmesen tud ő ki- s bevonulni a gerenda alatt.

Kiderült tehát, hogy a problémát az általános alany okozta, mivel az ács az ember szót önnön magára értette. Merthogy ő is ember. És ő átfér alatta. Hogy a gazda is ember, és ő nem fér el alatta, meg sem fordult az ács fejében.

Érdekes helyzet. Megoldást jelenthetne persze, ha ügyes kormányzati eszközökkel korlátoznák végre az általános alany ész nélküli használatát. Két legyet üthetnénk vele egycsapásra: szegény ácsoknak nem kellene a gazdák furfangos mondatfűzésein elmélkedniük, és – mondjuk ki –, a gazdák is megtanulnák végre érthetően megfogalmazni a gerenda mindennapokban betöltött szerepét.