Kínai lilabogyó

Egy cserje lilában (Callicarpa bodinieri)
(www.oregonstate.edu)

Kettőt egy csapásra. Mármint évszakot.

Kínai lilabogyó ősszel...
(www.aujardin.info)

A kínai lilabogyó ugyanis nemcsak az őszi, a téli kertet is képes vidámmá varázsolni. Szeptember táján kezdenek beérni ugyanis lila bogyótermései, a 3-5 milliméter nagyságú bogyók pedig valóságos gömbbé állnak össze. Már kora ősszel is felhívja magára a figyelmet, de igazi látványosságot késő ősszel és decemberben nyújt, akkor, amikor a kert amúgy sem bővelkedik túl sok színben.

... és télen
(www.gardenia.net)

A kínai lilabogyó nem meglepő módon Kínában őshonos, kedveli a világos, napos fekvést. Ilyen helyen több virágra, így több termésre is számíthatunk, mint árnyékosabb fekvésben. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, de meghálálja a tápanyagokban gazdag, jó vízáteresztő termőföldet. Nem kedveli a vizenyős, folyton nedves talajt, erre öntözéskor érdemes figyelni. Nyár közepén hozza apró virágait, amikből szeptemberre fejlődnek ki a lila színű bogyótermések. Ősszel levelei is lilás-bronzosra színeződnek.

Szoliterként mutatja meg magát igazi szépségét
(www.andre-briant.fr)

Másfél, két méteres magasságra növő lombhullató cserjénk meglehetősen laza ágrendszerrel bír, ezért sövény létesítésére más cimborát kell keresnünk. Szoliternek vagy növényágyásba ültetve viszont remek választás: nincsenek kártevői, a betegségekkel szemben ellenálló, gondozása pedig nem jelent mindennapos elfoglaltságot. Európába az 1800-as évek utolsó harmadában érkezett, egy francia botanikus-misszionárius, Emilie-Marie Bodinieri jóvoltából. A nevét is őrző lilabogyó cserjét ő gyűjtötte be Kínában és mutatta be az öreg kontinensen.

Amerikai lilabogyó (Callicarpa americana)
(www.hgtvgardens.com)

A lilabogyó termése nem mérgező, bár a gyereknépek számára akár csábító is lehet, aligha fogják a kertben bóklászva megdézsmálni, miután rendkívül keserű íze miatt még a madarak sem különösebben kedvelik. Amerikában ugyanakkor dzsemet és lekvárt is szívesen készítenek az amerikai lilabogyó terméséből – ezt a cserjét Callicarpa americana néven kell keresni a kertészetekben –, édesebb bogyóiért a madarak is szívesen felkeresik a bokrokat. Ha kifejezetten nagyobb és látványosabb lila bogyókra vágyunk, akkor holland nemesítésű fajtáját kell keresnünk Callicarpa bodinieri ’Profusion’ néven. Egyébként majd mindegyik fajtája 2-3 méteres magasságúra nő, és mind jól viseli a hazai éghajlatot is.

A fiatal cserje kissé fagyérzékeny, ezért némi lombtakarással késő ősszel érdemes a kedvében járni.