Álomkertek

Jobb csendben maradni és hagyni, hogy azt gondolják,
buták vagyunk, mint megszólalni
és minden kétséget eloszlatni efelől.
(Maurice Switzer)

Akad mostanság egy műsor a Spektrum Home csatornán Álomkertek címmel. Ebben a szerkesztők szándéka szerint olyan magyarországi kerteket láthatunk, „amelyektől minden természetkedvelőnek eláll a szava”.

Hiánypótló vállalkozás, éppen ideje volt bemutatni a nagyérdeműnek, miféle megoldások létezhetnek az ötlettelen tujasor, az alig használt gumiabroncs és a találomra összedobált sziklahalmaz sivár világán túl. A hazai kertkultúrától fényévnyi távolságra leledző Egyesült Királyságban évtizedek óta töretlen népszerűséggel futnak jobbnál jobb kertészeti műsorok, követendő példa akad tehát bőséggel.

A recept viszonylag egyszerű: keresni kell egy remek kommunikációs készséggel megáldott, képernyőképes műsorvezetőt, nem árt, ha emberünk a kertek tervezésben is jártas kissé, aztán kell még egy profi stáb, és némi stabil anyagi háttér. Az Álomkertek csak részben követte a bevált metódust, emiatt úgy jártunk vele, mint Pelikán elvtárs a magyar naranccsal: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.

A műsorvezetést ugyanis valamilyen rejtélyes okból Sütő Enikőre bízták, zárójelbe téve ezzel mindent, ami a növényismeretre, a térképzésre, a színtársításokra, a struktúrákra és egyáltalán, a kertek mibenlétére akár alapszinten is vonatkoztatható. A választás kétségtelen előnye viszont, hogy így nemcsak a kertektől, a műsorvezető ténykedésétől is eláll a szavunk.

Az ötletgazdák alighanem akkor teszik jól, ha hálaadó misét mondatnak, amiért szakértőnek felkérték Szomoru Miklós kertészmérnököt, aki adásról adásra megmenti a menthetetlent. Személyiségének és intelligenciájának köszönhető, hogy a mégoly bántóan egyszerű, a meghökkentően semmitmondó műsorvezetői megszólalásokat is át tudja vinni szakmai síkra, hogy soha nem lepődik meg, s hogy udvariasan mosolyogni tud akkor is, amikor leginkább sírni kellene. Úgyhogy nézőként meglehetős önfegyelemről téve tanúbizonyságot, nem ugrunk fel ijedtünkben a fotelből, kivárjuk inkább a pillanatot, amikor két Enikő között megszólal egy Miklós.

A méltatlan helyzetre egyébként létezik tökéletes megoldás, a labdajátékokban már régóta alkalmazzák is, úgy hívják csere.

Mindenki jobban járna, és itt még bemelegítésre sem lenne szükség.

Himalájai dudváslonc

Leycesteria formosa
(https://nova.co.at/)

Ha szeretnénk egy nyár derekától késő őszig virágzó, közepes termetű cserjét ültetni a kertbe, ez a lombhullató cimbora a tökéletes választások egyike lehet. Egy, legfeljebb másfél méteres magasságúra nő, kerülhet napra vagy félárnyékba, mindkét élőhely tökéletesen megfelelő. Nincsenek extra igényei, csupán arra kell figyelni, hogy földje jó vízáteresztő legyen, a pangó vizes, nedves talajt nem kedveli.

Fehér, ritkábban rózsaszín virágait bíbor színű murvalevelek borítják, a bókoló, lecsüngő szárak hosszúsága a húsz-huszonöt centimétert is elérheti. A virágzást követően – ez általában szeptember végére, október elejére esik – a madarak legnagyobb örömére termésével díszít, a gyümölcsök lilás, feketés színükkel hívják fel magukra a figyelmet.

Kifejezetten hideg teleken hajlamos visszafagyni, zord teleken tövét érdemes mulccsal takarni, de tavasszal tőről különösebb gond nélkül újrahajt. Nevelhető metszés nélkül is, de a drasztikusabb alakítástól sem jön zavarba. Leginkább szoliterként mutat jól, de egy ágyás szegélyezésére is használhatjuk, és sövényként is ültethető, ekkor egyméteres tőtávolságra érdemes telepíteni.

Virágzásban
(https://www.gardeningexpress.co.uk/)

Érett termései extra adag jóindulattal sem nevezhetők édesnek, leginkább a keserű és az erős karamell íz közötti sávban vannak. A keleti konyhaművészetben szószokhoz, lekvárokhoz, gyümölcszselékhez használják, de liszt, vaj, mandula, sütőpor, cukor, vaníliakivonat alapú linzertekercs remek tölteléke is lehet.

Nyugat-Kínában, Tibetben honos, latin elnevezése Tajvan szigetének korábbi nevét – Formosa – hordozza. A kertészetekben Pompás fácánbogyó néven is találkozhatunk vele.