Olajbóbita

Varázslat kékben...
(www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Ha szeretnénk egy csinos, kora őszig nyíló, alacsony évelőt a kertünkbe, az olajbóbita (Stokesia laevis) alighanem közel áll az ideális választás fogalmához. Főként, ha álmaink évelője nyolc-tíz centiméter átmérőjű virágokkal véteti magát észre. Nem törekszik égi magasságokra, beéri a harminc- negyven centiméteres mérettel is. Legismertebb közülük a kék, de fehér, sárga és lila fajták is beszerezhetők.

... és sárgában
( www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Akkor érzi magát tökéletesen, ha világos, napos helyre kerül, komolyabb árnyékot nem szeret, legfeljebb félárnyékos területrész jöhet számításba. Tökéletesen beilleszthető az évelőágy növényei közé, jól mutat liliomok, yukkák között vagy előtt, de bekerülhet egy jól eltervezett sziklakertbe is. Önálló növényfoltként szintén mutatós, vágott virágként pedig napokig díszlik a vázában.

Yucca és prérifű között
(www.growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-july052010/)

Kedveli a laza, jó vízáteresztő képességgel rendelkező talajokat, a nehéz, agyagos, vízmegtartó föld nála nem szerepel a kívánságlistán. Neveléséhez nincs szükség extra mennyiségű szerves trágyára, és az sem árt, ha a földje nem túlzottan meszes. Gyakorlatilag örökzöld vagy inkább félörökzöld évelő lenne, vagyis amolyan átmenet a lombhullatók és az örökzöldek csapatai között. A kemény téli fagyok azonban megviselik kissé, ilyenkor megválik leveleitől, aztán tavasszal újra nekilódul. Télen meghálálja, ha némi védelmet kap, és azt is jó szívvel veszi, ha a gondosan megépített hóember félköbméternyi gömbjei nem a lábánál kezdenek kora tavaszi olvadásba.

Gólyaorr, sásliliom és olajbóbita
(http://vwgarden.blogspot.hu/2011_07_01_archive.html)

Eredeti élőhelye a nagyvízen túl, az államok délkeleti vidékén van, arrafelé valóságos méh- és pillangó legelőként tartják számon. Ha azt szeretnénk, hogy nyári virágzási ideje hosszabb legyen, az elszáradt virágokat rendre el kell távolítanunk, ezzel újabb és újabb virágképzésre serkenthetjük őkelmét.

Nyaranta nagy forgalmat bonyolít
(https://growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-may302011/)

Május elsejei jelmondataink

Világ kúszóborókái egyesüljetek!

Több hatalmat a kétnyáriaknak!

El a kezekkel a szúrós sövényektől!

Szorgos népünk kertre fog!

Előre a kerti utak tisztaságáért!

Egy a kertünk!

Vesszenek a gazok!

Kertet akarunk!

Éljen és virágozzák minden évelő!

Vörösvesszős som, vezesd az ágyást!

Éljen és erősödjék az örök és megbonthatatlan levendula cipruska barátság!

Nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés!

Az örökzöldek a jövő zálogai!

Jó talajmunkával a biztos eredésért!

A mi kertünk is mindig zöldebb!

Koronás szellőrózsa

Tavaszi virágpompa, lenyűgöző színek
(www.west-crete.com)

Ha felületes szemlélők lennénk, égővörös fajtáit akár pipacsnak is nézhetnénk. (De nem nézzük annak, mert inkább alaposak vagyunk, legfeljebb, ha égővörös fajtáját látjuk, a „de hasonlít!” felkiáltást engedjük meg magunknak.) A kertészetekben egyébként a Koronás szellőrózsa (Anemone coronaria) valóságos színorgiával hívja fel magára a figyelmet, szezonról szezonra egyre több hibrid fajtával találkozhatunk. Van köztük vörös, piros, bordó, lila, rózsaszín, kék, sárgásfehér és mindezek elképzelhetetlenül sok árnyalata.

Hét-tíz centiméteres átmérőfű virágokat hoz
(www.rosecottageplants.co.uk)

Kedveli a napos kertrészeket, de szolid félárnyékban sem jön zavarba. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, kémhatását tekintve a semleges talajokat szereti. Nehéz, agyagos, kötött földben nem érzi jól magát, inkább jó vízáteresztő, tápanyaggal közepesen ellátott földbe kerüljön.

A Földközi tenger vidékén honos
(www.west-crete.com)

Leggyakrabban a földközi tenger vidékére csábító utazási prospektusok fotóin találkozhatunk vele, ott, eredeti élőhelyén a meleg, napos domboldalakon honos. Megállja a helyén önálló virágágyásban, de kerülhet más évelők közé vagy éppen egy gondosan kivitelezett sziklakertbe is. A kertben májustól júliusig virágzik, a virágfejek átmérője könnyen elérheti a hét-tíz centimétert is. Jól tartható az erkélyen vagy a teraszon egy csinos dézsában vagy kaspóban. Beszerezhetünk belőlük alacsony, tizenöt-húsz centiméteres, vagy magasabb, fél méternyire is merészkedő fajtát.

Nagyobb folt kialakítására is használhatjuk
(www.vanmeuwen.com)

Vágott virágként garantáltan vidám hangulatot biztosít a lakásban, általában szűk egy hétig gond nélkül eltartható a vázában. Többféle hibridből választhatunk, a nemesítés leginkább a telt virágokat részesíti előnyben, s üzembiztosan elsőbbsége van a nagy, csésze alakú virágformáknak.

A Koronás szelőrózsa virágzás után visszahúzódik, és a következő tavaszig alapos pihenőt rendel el magának. Télen – mint minden rendes évelő – visszahúzódik, zegernyébb időkben némi takarást szívesen fogad, tavasszal aztán kezdődik minden elölről. A gumók felszedésével lehet, de nem kimondottan érdemes próbálkozni, őkelme ugyanis hajlamos megsértődni, ha ezzel a módszerrel próbáljuk teleltetni.

Zamatos turbolya

Levesre várva
(www.motherearthliving.com)

Pályafutását gyógynövényként kezdte, majd a gasztronómia kiteljesedésével fűszernövénnyé képezte ki magát. A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szereztek a franciák, akik a finom zöldfűszerek egyik elengedhetetlen kellékeként tartják nyilván a zamatos turbolyát.

Merthogy legalább kétfélét érdemes megkülönböztetni, a vadon termő, útszéli turbolyát, és termesztett cimboráját, a zamatost. (A finom fűszerek elnevezés egyébként a petrezselyem, snidling, tárkony, turbolya négyest jelenti, őket illik kifejezetten finomra metélni, hogy megfeleljünk az írott és íratlan gasztronómiai szabályoknak.) A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) íze amúgy az ánizséhoz hasonlatos, tökéletes kiegészítője a salátáknak vagy a hozzájuk készülő önteteknek, de remekül passzol a húsos ételekhez éppúgy, mint a tojásokhoz. Nyugat-Európa azon részeiben, ahol a húsvét még ünnepet jelent, a turbolyával ízesített leves meglehetősen hagyományos ételnek számít, különösen nagypéntek tájékán.

Félárnyékos helyet kedvel
(https://gobotany.newenglandwild.org/)

Ázsiából származik, az antik korokban valóságos diadalmenetben volt része: használatos volt fűszer- és gyógynövényként, később volt idő, amikor a pestis ellenszereként tartották nyilván. Akárhogy is van, a turbolya gazdag vitaminforrás, leginkább kalciumban, vasban és magnéziumban gazdag.

Egyméteres magasságot is elérhet
(www.herbgardening.com/)

Egynyári növény, termesztése nem okoz megoldhatatlan feladatot a kiskertben, mi több, ládában, rossz lábasban vagy dizájnos kaspóban az erkélyen, ablakpárkányon egyaránt nevelhető. Eleink nem csináltak faksznit a vetéséből, a magokat a kaporhoz hasonlatosan egyszerűen a földre szórták, aztán a többit rábízták a természetre. A turbolya tisztességesen elszórja magjait, úgyhogy az utánpótlás üzembiztosnak mondható.

Akár egy évelőágyásba is beilleszthető
(www.theoriginalgarden.com/gb)

Ha egész évben turbolyára vágyunk – és miért ne tehetnénk –, nem kell mást tenni, csak szakaszosan vetni a kertben, nem számít, hogy májust vagy augusztust mutat a naptár, a turbolyamagok 15-20 napon belül szép kis növénykéket nevelnek. Képes egyméteres magasságra is megnőni, a talajjal szemben nem igényes. Fejlett korában elviseli az öntözés nélküli napokat is, de nagy melegben öntözni kell. A szűrt fényt, a félárnyékot kedveli, tűző napra ne ültessük. Ha kedveskedni akarunk neki, kerüljük a tápanyagban bővelkedő, gazdagon trágyázott területeket.

Friss aromáját a tárolás során elveszti, leginkább a gyorsfagyasztás jöhet szóba, de érdemes kipróbálni a turbolyával ízesített ecetet is.