Texasfű

Hívhatnánk vattacukor fűnek is
(www.sweetgarden.ro)

Vagy Muhly-fű. Bár nyugodtam hívhatnánk vattacukor fűnek, hiszen a késő nyáron virágba boruló díszfű leginkább a vattacukor hurkapálcikára futtatott pamacsát idézi.

Vízközelben is jól mutat
(www.rslandscapedesign.blogspot.com

A texasfű (Muhlenbergia capillaris) az amerikai közép-nyugaton őshonos, egyméteres magasságúra nő, virágzata késő őszig díszít. Rendkívül jó tulajdonsága, hogy a száraz és a nedvesebb talajon is megél, tűri a kissé meszes talajt éppúgy, mint a savanyúbb földet.

Texasfű évelőágyásban
(www.shop.monrovia.com)

Elviseli a félárnyékot is, de igazi szépségét napos fekvésben mutatja meg. A kelő és a nyugvó nap fényében pompás látványt nyújt. Helye lehet egy kavicságyásban, bekerülhet évelők közé, vagy lehet egy extravagáns cimbora a prérikerti stílusban megépített kertben.

Texasfű kavicságyásban
(www.wateruseitwisely.com/muhlenbergia)

Ültethető csoportosan is, de ebben az esetben a helyét gondosan kell meghatározni, mert feltűnő színe miatt rosszul megválasztott környezetben kifejezetten zavaró lehet. A taxasfű Gotthilf Heinrich Ernst Muhlenberg (1753 – 1815) nevét őrzi, a lutheránus pennsylvaniai lelkipásztor több mint száz texasfű fajtáját határozta meg.

Kavicsvágyak vonzásában

A leküzdhetetlen vonzalom tárgya
(www.njgravelsand.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Az ágyásokat kaviccsal fogjuk lefedni.

Ez volt a felelet a kérdésre, mely kérdést a családfő tette fel a kókler vállalkozónak, akiről abban a pillanatban még nem tudta, hogy kókler.

A vállalkozó nem részletezte, miféle kavics lesz az, kavics lesz és kész.
Szép és hasznos

Nem lett szép. És nem lett hasznos.

Kifejezetten ronda és haszontalan lett.

A betonozáshoz használt jellegtelen, kifejezetten nagy szemcseméretű rettenet lett. A kavics iránti leküzdhetetlen vágy olyannyira hatalmába kerítette kókler vállalkozót, hogy némelyik ágyásba harmincöt-negyven centiméter vastagon terítette. Abban legalább következetes volt, hogy ezt a megoldást csak a magasabb örökzöldeknél és cserjéknél alkalmazta, a talajtakaró rózsák és levendulák megúszták öt-nyolc centiméteres réteggel. Erősen kétséges persze, hogy örömet okozott-e ezzel a rózsáknak, a levenduláknak vagy a termetesebb örökzöldeknek, merthogy ilyen réteg alkalmazása az álmoskönyvek szerint sem jelenthet jót.

Kérdés mármost, miért volt szükség ilyen brutális magasságra?
A válasz a tereprendezés háza táján keresendő. A növényültetés előtt a területet fel kellett volna tölteni, és vízszintesre szintezni jó minőségű termőfölddel, így szüntetve meg a szintbéli különbségeket. Ezt a vállalkozó alighanem macerás dolognak vélte, ennél egyszerűbb volt beültetni a növényeket, a földre pedig nagy szemű kavicsot hordani, s máris megoldódott a terepszint problematikája.

A csapadékvizet persze elfelejtette értesíteni, hogy néki ezentúl nem szabad lejutni a talajszintre, s ott ráérő idejében elindulni a lejtés irányába. A cserjéknek sem szólt, hogy növesszenek erősebb ágakat, és különben is, mit számít az a pár kilogrammnyi kavics, amit a talajszint fölött negyven centiméteres magasságban meg kell tartaniuk.

Küzdelem és senyvedés tehát, a cserjékre és örökzöldekre efféle keserves hónapok jöttek. És a megpróbáltatásnak ezzel még nem volt vége, mert ott volt a gyomosodást gátló geotextil. Ezt jobb helyeken az elültetett növények törzse, szárai és ágai körül körbevágják, előtte persze gondosan kimérik, hová, mekkora darab fektethető.

Kókler vállalkozó azonban nem bíbelődött sokat sem ollóval, sem mércével, fogta a textilt, épp csak körbevágta valahogy, a helyenként méteres fölösleget pedig fel- és visszahajtotta, vagy éppen körbetekerte a törzs és a föld közeli ágak köré, s már jöhetett is rá az igénytelen kavicsréteg.

Bíbelődni már nekünk kellett, helyrehozva a munkának csak extra adag jóindulattal nevezhető valamit, kivágva a törzsek, ágak és szárak köré duplán, helyenként triplán begyűrt, visszahajtott geotextilt.

A ház asszonya viszont megfejtette, miért nem volt érkezése a vállalkozónak ily csip-csup ügyekkel foglalkoznia. A munkavégzés metódusáét firtatva ugyanis azt a választ kapta, hogy vállalkozó gondolatai fontos fővárosi munkák körül járnak, kiemelt projektek, szép zöld gyep, mely gyepen komoly férfiemberek kergetik a bőrlasztit.

És ez azért jó, mert ott legalább nincsenek zavaró körülmények, semmi kavics és semmi geotextil.

Koreai nádtippan

Nyár közepétől virágzik
(https://bhld.wordpress.com/tag/feather-reed-grass/)

Elsősorban azokra a helyekre való, ahol az átlagosnál valamivel nedvesebb a talaj, vagy ahol biztosítani tudjuk, hogy földje nem szárad csontkeményre. Könnyen tartható, az átlagosnál nem igényel nagyobb odafigyelést.

Kötött talajokon is nevelhető
(www.specialplants.net)

Előnye, hogy azokon a helyeken is biztonsággal nevelhető, ahol nehéz, kötött, agyagos a talaj. A Koreai nádtippan (Calamagrostis brachytricha) szereti a napos fekvést, de jól érzi magát szűrt fényű árnyékban is. Idővel terebélyes foltot alkot, virágai júliustól díszlenek. A kalászokat csak február végén kell levágni, a rajtuk megtapadó dér és hó a téli kertben remek díszítő értékkel bír. Az egy méter körüli magasságra növő szárakat ősszel, késő ősszel a várható hónyomás és a szél miatt érdemes összekötni.

A városi klímát is elviseli
(https://bhld.wordpress.com/tag/feather-reed-grass/)

Ideális felhasználási helye lehet a kerti csap környezetében, a kerti tó mellett, egy csobogó közelében, vagy csak egy jelzés értékkel bíró fadézsa szomszédságában is.

Kék sudárzsálya

Csak könnyedén
(www.boethingtreeland.com)

Arról egyelőre nincs hír, hogy a sudár szóhoz a jegenyefa helyett e kék színben pompázó félcserje  nevét társítanánk, annyi azonban bizonyos: a kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) népszerűsége rekordokat döntöget.

Talán mert könnyed, enyhe szélben is izgalmasan hajladozó füzéres virágaival a nyár vidám, örömteli hangulatát idézi. Mert beéri közepes mennyiségű vízzel, nincs szüksége különleges gondoskodásra, és a talajjal szemben sincsenek extra kívánságai. És alighanem azért is, mert szép.

Évelők közt
(www.jparkers.co.uk)

Eredeti élőhelyén, Pakisztán és Tibet napsütötte domboldalain valósággal kékre színezi a tájat, ugyanezt a hatást a kertbe telepítve is elérhetjük, ha csoportosan ültetjük. Napos helyre kerüljön, kedveli a sok napfényt és a meleg fekvést. Az sem gond, ha a kert talaja kissé homokos vagy köves, mindkettőn jól fogja magát érezni. A nehéz, agyagos földet nem kedveli, ilyenkor a talajt érdemes komposzttal és némi folyami homokkal lazítani. Fajtától függően június végétől, július elejétől hozza pompás kék virágait, a látványban egészen szeptember végéig gyönyörködhetünk.

Egész nyáron díszít
(www.boethingtreeland.com)

Helye van minden kertben, ahol némi mediterrán hangulatot látnánk szívesen, remekül mutat díszfüvek közt, kerülhet sárga virágú vagy ezüstös levelű évelők társaságába, és kialakítható belőlük önálló ágyás is. Egy-másfél méteres magasságot ér el – amúgy léteznek törpe fajtái is –, ültetésénél érdemes figyelni rá, hogy ágai oldalirányban is legalább ekkora helyet foglalnak majd el. Kora tavasszal alaposan visszavágható, a műveletre dús és erőteljes növekedéssel reagál majd.