kertmanufaktúra

2017. november 13., hétfő

Kései szálkamenta

Pazar virágfüzérek
(www.bolha.com)

Mi tagadás, nevéhez hűen meglehetősen későn, szeptember-október táján hozza virágfüzéreit. Nagyra nő, minden különösebb megerőltetés nélkül eléri az egyméteres magasságot, de ideális körülmények között másfél méteresre is megnő. Fásodó száraival tisztességesen tartja magát, úgyhogy neveléséhez általában nincs szükség külön támasztékra.

Önálló telepítésként is megállja a helyét
(https://www.gaissmayer.de)
A kései szálkamenta (Elsholtzia stauntonii) eredeti élőhelye Kína, ottani szokásán nálunk sem nagyon változtat: kedveli a meleg, napos fekvést. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, de a folyamatosan nedves, tocsogós földet nem kedveli, a jó vízelvezetésű, átlagos talaj a legmegfelelőbb számára.

Fehérben is lenyűgöző
(http://zephirine38.over-blog.com/)
Kifejezetten hideg teleken visszafagyhat, de tavasszal gyökérről általában szépen megújul. Téli takarást ezért inkább csak a tartósan mínusz húsz, huszonkét fok alatti teleken igényel. Igazi szépségét virágzáskor mutatja meg, rózsaszín, lila és fehér fajtái léteznek. Kerülhet évelőágy hátterébe, de kialakíthatunk belőle egy önálló foltot is a kertben.

Érdemes figyelni a háttérnövények színére
(http://www.bethchatto.co.uk)
Zöld háttér előtt kifejezetten jól mutat, telepítésekor ezt érdemes figyelembe venni. Metszeni tél végén, tavasz elején érdemes, elviseli a drasztikus visszavágást is, mindez a virágzást nem veti vissza, ugyanis virágait az új hajtásokon hozza.

2017. október 23., hétfő

Tündöklő középszer

(Fotó: http://www.itsnewanddifferent.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Nincs.

Ezt a rövid mondatot préselte ki ajkán a hölgy a kertészetben, s nem fűzött hozzá semmiféle magyarázatot. Hogy éppen most nincs, mert tegnap vitték el az utolsót, vagy úgy nincs, hogy soha nem is volt, és amíg világ a világ, nem is lesz. Nincs, mondta, s a tisztes kereskedői hozzáállás leghalványabb jelét sem mutatva a kérdést lezártnak tekintette.

Ilyenkor az a legjobb döntés, ha az ember sarkon fordul, örök időkre búcsút int a helynek, és nem tesz fel újabb kérdéseket. De néha kifejezetten rossz döntéseket hozunk…

Mikor lesz?

Azt gondoltam, ez egy viszonylag egyszerűen megválaszolható kérdés, nem igényel különösebb nekifutást. Tévedtem. A hölgy rám nézett, hosszasan, és ebben a nézésben benne volt a világ összes fájdalma és megpróbáltatása, és benne volt még egy extra adag döbbenet is. A döbbenet, hogy a vevő kérdez, élhetetlenkedik, s olyan növényt merészel keresni, ami nincs.

Nem tudom. Ez volt a második mondata, mely mondatnál nem lehet nem észrevenni a fejlődést, az egyszavas válasz helyett a kétszavast, azért ez már felér egy tőzsdei jegyzéssel. Arca közben rezzenéstelen maradt, változatlanul a legcsekélyebb érzelem nélkül. Így álldogálunk tehát a bejárat közelében lévő faház mellett, és mert belém bújt a kisördög, pimaszul egy újabb kérdéssel álltam elő. Azt firtattam, be tudják-e szerezni a kérdéses növényt, végül is ez sem tűnt bonyolult feladványnak.

Hát nem tudom, a férjem megy majd áruért.

Egy ilyen válasz hallatán boldogság önti el a reménybeli vásárló szívét, vannak itten hosszabb mondatok is, áruért is mennek, mi mást kívánhatunk magunknak. Esetleg egy diszkrét időpontot talán, hogy a jövő héten vagy két hónap múlva, netalántán jövőre. És hát igaz, ami igaz, a vevő arcátlansága odáig is elmegy, hogy mindezt önállóan várja el a kereskedőtől, és lelki füleivel hallani véli, a „hogyne”, a „természetesen”, és a „hány darabot” foszlányokat.

De nem, semmi foszlány, csak a szigorú nézés. Újabb kérdés kell tehát, kiderítendő, mikor lesz az a menés az áruért. Udvariasan persze, nehogy egy túl gyors, erőteljes, ne adj’ Isten pimasz hangsúly miatt az antikereskedő kizökkenjen példás egykedvűségéből. A feladatot alighanem sikerült maradéktalanul megoldanom, mert nem zökkent ki, változatlanul üres és kifejezéstelen tekintettel nézett, majd váratlanul ordított egy kiadósat.

Mikor mész Pestreeeeeee?
Sokféle gondolat jelenik meg ilyenkor az ember fejében, az első helyek egyikén egészen biztosan az volt, hogy egy jó füldugó beszerzését botorság lenne tovább halogatni, vagy hogy van-e rendelés a fülészeten, és hát ne szépítsük: az élmezőnyben nyomdafestéket csak kifejezett jóindulattal tűrők is akadtak. Az ordítómondat címzettje a pár hektáros kertészet hátsó traktusában szöszmötölt, és a kérdés bizonnyal célba ért, mert viszonylag hamar visszaordította a jól hallhatóan kissé ideges választ: nem tudoooom!

Nem tudja, felelte a hölgy hihetetlenül ereszkedő hangsúllyal, közben széttárta kissé a két tenyerét, meghúzta a vállát, majd hátat fordított, és elindult a törpe örökzöldek felé. Ki tudja, bizonyos szempontból igaza volt, végül is mindent apróra megbeszéltünk, ő velem és a férjével is, miért rabolnánk felesleges párbeszédekkel a drága időt.

És tényleg: itt már nincsenek, nem lehetnek újabb kérdések, ráadásul, ha kissé késve, de a lehető legjobb döntés is megszületett már. Legfeljebb nekünk, vásárlóknak, fogyasztóknak, ügyfeleknek, egyszerű halandóknak is ordítani lehetne egy nagyot, de annak sem lenne semmi értelme, mert ha mindent komolyan vennénk, még azon találnánk kapni magunkat, merő ordítozásból áll ki a napunk reggeltől estig.

Bár lehet, egyszer ki kellene próbálni, csak úgy, az egzotikum kedvéért.

2017. szeptember 10., vasárnap

Nyakát, lábát, háta táját…

Kínálat az internetről: a rossz megoldás

… de a talpát inkább ne. Márpedig egyre több helyütt jön velem szembe az internetes áruházakban egy-egy fotó, melyeken szépen megmunkált akácoszlopokat kínálnak, gondosan kérgezve, esetenként kalodába rakva.

És ez jól is van így, ha faoszlop, akkor akác, egy-két emberöltőt biztosan kiszolgál, van úgy, hogy kezelés nélkül nyolcvan évet is kibír. De nem úgy, ahogy a képen is látható, merthát a fának olyanja van, szereti keresztül engedi magán a vizet, párát, nedvességet. Ha a földbe kerülő végét bitumenbe mártjuk, befestjük vagy alvázvédővel kezeljük, többet ártunk vele, mintha csupaszon a földbe süllyesztjük.

Kínálat az internetről: a majdnem tökéletes megoldás

Az így lezárt felületen ugyanis a nedvesség nem tud eltávozni a fából, és egy csinos, idő előtti rothadás lesz a folyamat vége. A metódus meglehetősen hamar lezajlik, ilyenkor jöhet a tönkrement rész eltávolítása, vagy a nem kevésbé macerás oszlopcsere. Egyébként érdemes betartani még egy íratlan szabályt: az oszlop talpa alá kavics vagy kőzúzalék kerüljön, hogy a fa ne közvetlenül a földdel érintkezzen.

2017. szeptember 4., hétfő

Úton, útszélen

A méhek imádják

Leginkább efféle helyeken találkozhatunk velük, augusztus végén, szeptember elején pompás, aranysárga virágfürtjeivel már messziről felhívják magukra a figyelmet. Az aranyvesszőt (Solidago sp.) ma már nem tartjuk számon dísznövényként, pedig egykoron egzotikus kerti díszként került Amerikából Európába. Aztán kiderült, hogy meglehetősen gyorsan és agresszíven terjed, imádja a nedves talajt, és hát szép késő nyári, kora őszi sárga virágzat ide vagy oda, inkább irtani kell. Már csak azért is, mert furfangos szerkezet lévén igyekszik kifejezetten zárt telepeket alkotni, ahová más növények nem nagyon tudják megvetni a lábukat.

Másfél, két méteres magasságúra is megnőnek

Irtásának a mezőgazdászok és erdőművelők alighanem maradéktalanul örülnek, a gyógynövényekkel foglalkozók viszont ezt aligha veszik jónéven. Ez utóbbi csoportba tartoznak még a méhek és más mézelő cimborák, ők ugyanis kimondottan szívesen legelésznek a virágokon. A gyógynövényesek időtlen idők óta használják, elsősorban vízhajtásra, de hólyaghurut és vesebántalmak is kezelhetők a teájával. Újabban immunerősítőként is szóba jön, és reuma ellen is bevetik. Az irtani vagy kordában tartani dilemma minden bizonnyal hosszú ideig örökzöld téma marad, hasonlatosan a „Szeretni vagy utálni kell-e az akácot?” elnevezésű népi játékhoz.

Sárga foltjaival megszínezi a tájat

Kirándulások alkalmával leginkább a Kanadai és a Magas aranyvessző jöhet velünk szembe, nem ritkán két méteres magasságúra is megnőnek. Természetközeli kertekben, parasztkerti kialakításokban megtalálhatják a helyüket, de agresszív terjedésük itt is gondot okozhat.

Az aranyvessző szó hallatán egyébként sokaknak a tavasszal virágzó, tévesen aranyesőnek titulált aranyvessző képe sejlik föl, miután általánosan elfogadott elnevezésként a Forsythia fajtákat aranyvesszőnek is tituláljuk. Az eligazodást némiképp segítheti, hogy sok helyütt egyre gyakrabban aranyfaként vagy aranycserjeként látjuk nevesíteni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...