Vadvirágos rétre fel

Közel a természethez

Semmi kétség, a legújabb divathullám a vadvirágos rét.

Ha így megy tovább, a kereskedőknél lassan-lassan hiánycikk lesz a vadvirágos rét magkeverék, köszönhetően az utóbbi hónapok, évek médiamegjelenéseinek. Mindenki vadvirágos rétre vágyik, mert az olyan szép tud lenni a televíziók kertészeti műsoraiban, és a kertészeti szaklapok gondosan összeállított, fényképes cikkeiben.

Valóban szép.

De kialakítása nem mérhető egy növényágyás létesítésének feladatához és idejéhez. Míg előbbi a terület előkészítéséből és a növények ültetéséből áll, a vadvirágos rét létrejöttéhez legalább másfél, de inkább két esztendő szükségeltetik.

Kezdődik azzal, hogy a kiszemelt területet nem árt tökéletesen megtisztítani a gyomnövényektől, aztán a talajt alaposan fellazítani, a felületet tömöríteni és elgereblyézni, s csak ezután kezdődhet a vetés. Ha a tágabban értelmezett szomszédságban galambokkal foglalkoznak, nem árt ideiglenesen csősznek felcsapnunk, merthogy a galambok terített asztalként tekintenek a gondosan előkészített területsávra, és az utolsó magig képesek felenni reménybeli rétünket.

Következő feladatunk a terület folyamatos öntözése, pontosabban nedvesen tartása annak érdekében, hogy a csírázás folyamata tökéletes legyen. Jobb helyeken a magkeverékekben egynyáriak, kétnyáriak és évelők vegyesen vannak – a fűmagot is tartalmazó csomagok kerülendők! – egyik-másik az első évben erős gondolkodásra adja a fejét, és csak a második évben hajlandó nekiindulni.

A vadvirágos rét nem illik minden kerthez és lakóházhoz, de tökéletes részlete lehet a természetközeli kerteknek, viszont szóba sem jöhet egy modern vagy egy mediterrán kertben. Ellenjavallt abban az esetben is, ha a családban valaki a magkeverék növényeire allergiás vagy esztétikai okok miatt kevesli az évi kétszeri kaszálást.

Kakaslábfű, talpas muhar

Helyes öntözéssel elkerülhető
(https://extension.psu.edu/)

Mindkét egynyári gyomnövény képes arra, hogy a legváratlanabb pillanatban, szinte
a semmiből bukkanjon elő, és agresszív terjeszkedésével kiszorítsa a gondosan ápolt gyepet. A folyamat végén a területet gyomtengerré változik, ha pedig mindez bekövetkezik, bizonyosan búcsút mondhatunk a szép zöld gyepnek.

A megoldás lehet vegyszeres és természetes, illetve használható a két metódus ötvözete is. A vegyszeres eljárás hátránya, hogy a szer első kategóriás méreg, vásárlása engedélyhez kötött, házilagosan tehát nem beszerezhető, nem használható. A természetes megoldás viszont házilagosan is működik, de nagy odafigyelést és figyelmet igényel.

Mindkettő magról terjed, s a szél bármikor képes berepíteni a területre néhány ezer magot, ez ellen tehát lehetetlen védekezni. A terület vízellátását azonban szabályozhatjuk, egyszersmind segítve ezzel az erős, strapabíró gyep kialakulását. A túlöntözött, állandóan nedves felület valóságos édenkert a kakaslábfű számára, ráadásul ez a gyep elkényelmesedéséhez is vezethet.

A fű ugyanis a mindennapos öntözés hatására „megtanulja”, hogy a vizet a talajfelszín közeléből is fel tudja venni, gyökere tehát nem fog a mélyebb rétegek felé igyekezni, a könnyebb utat választja. Ezzel pedig lassan kiritkul, gyengül és teret enged a gyomnövényeknek.

A kevesebbszer, de intenzívebben öntözött, erősebb gyepben jóval kevesebb gyom tud megtelepedni, és kiirtásuk ilyenkor kézzel is megoldható, s a kihúzott kakaslábfű vagy muhar helyén nem éktelenkedik majd egy csupasz lyuk. A muhar és kakaslábfű nélküli gyephez vezető legfontosabb lépés az öntözőrendszer helyes beállítása.

Harmincöt fok feletti, tartós kánikulában indokolt lehet a naponkénti öntözés, máskor elegendő a két, három naponkénti is. Fontos, hogy a talaj két öntözés között fel tudja dolgozni a vizet, de a föld ne száradjon cserepesre. A mindig nedves talaj az egyik legfőbb oka a muharfélék megjelenésének. A gyommentes pázsit másik alapfeltétele pedig a rendszeres gyepszellőztetés és a jó tápanyagellátás.

A növények beszélgetnek egymással

Hálózatok hálózata
(https://medium.com/

Még a hatvanas években történt, hogy egy csendes amerikai poligráfot kapcsolt növényeire, kiderítendő, beszélgetnek-e azok egymással.

Szurkálta, perzselte a leveleket, majd tényként közölte: a növényeknek érzelmi reakciói vannak, másképp reagálnak, ha egy velük jól, és másként, ha egy velük rosszul bánó ember közelít feléjük. Ausztrál kutatók aztán néhány évvel ezelőtt tudományosan is bizonyították, hogy az egymástól elzárt növények valamilyen úton biztosan kommunikálnak egymással.

A kísérletben a bazsalikom és a csili volt a két főszereplő, s kiderült: a csili magok határozottan jobban fejlődnek a bazsalikom mellett akkor is, ha a magokat és a fűszernövényeket egymástól kémiai és fizikai értelemben is elválasztják. A kutatók szerint a növények sejtszintű, nanomechanikai oszcilláció, vagyis egyfajta hangjelzés vagy szignál segítségével tartják a kapcsolatot.

Az már egyébként korábban bebizonyosodott, hogy veszély – például levéltetű invázió esetén – kémiai jeleket küldenek a szomszédságnak, illetve olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek odavonzzák a tetvek természetes ellenségeit.

Angol kutatók úgy találták, a növények a föld alatti gombahálózatot amolyan internetként működtetik, s ezen keresztül küldenek pozitív vagy negatív jelzéseket egymásnak. Eddig egyébként a növények által kibocsátott illatok vagy illékony anyagok közül több mint ezerhétszázat azonosítottak, és úgy vélik, létezik húsz, a kommunikációban szerepet játszó molekulacsoport.

Akárhogy is van, emberi fogalmainkat használva, ha más módon, de a növények képesek a látásra, a hallásra és a szaglásra is. És ki tudja, talán jobban szót is értenek egymással, mint mi, emberek.

Alkalmazkodás

Változó klíma
(https://eos.org/)

Egy, a Plant Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a növények képesek alakjukkal – száruk és levelük méretének változtatásával – alkalmazkodni a klíma változásához.

Az alkalmazkodóképesség tudományos kutatása az állatvilágban már korábban bebizonyította, hogy az alakváltozás és az alakváltoztatás az állatoknál nem ismeretlen fogalom: néhány melegvérű faj fülének, illetve csőrének méretét megnövelve növeli a hűtést szolgáló felületeket.

A növények esetében az alakváltozás merőben más természetű: egész testfelépítésük változhat. Levelük kiegyenesedik, megnövelvén ezzel az árnyékoló felületet, száruk pedig megnyúlik. A kutatók arra jutottak, meg kell keresni azt a molekulát, amelyik képes a változási folyamat elindítására azoknál a növényeknél is, amelyek a nemesítés során ezt a természetesnek mondható képességüket már elvesztették.

Mindeközben egy másik tudományos vizsgálati modell szerint a felmelegedés mostani ütemét alapul véve a jelenlegi termőterületek nyolcvanöt százaléka marad megművelhető. Ha a felmelegedés a mostani szintnél magasabb lesz, ez a szám hatvan százalékra csökken, és minden bizonnyal szükség lesz új növényfajok telepítésére.

A magyarországi klímaváltozást kutató meteorológusok elemzése szerint 2100-ra Budapest Tirana jelenlegi éghajlatára hajaz majd leginkább, az ország egészére pedig Várna és Plovdiv környékének klímája lesz jellemző. Akárhogy is van, 2020-ban harminchét kiszáradó magyarországi folyóvizet tartottak nyilván. Mindez azt jelenti, hogy Duna-Tisza közén elsivatagosodás lesz jellemző, ezeken a területeken biztosan változtatni kell a földművelés jelenlegi módszerein, és alighanem új növényfajok telepítésére kell felkészülni.

Két megoldás körvonalazódik: őshonos, vagy a változásra leginkább képes dísz- és kultúrnövényfajok telepítése, vagy molekuláris szintű beavatkozással új növények „gyártása”. A beavatkozással már próbálkoztunk néhányszor, lehet, itt volna az ideje a másik metódus után nézni.

Tőzegmizéria

Nem bányászatnak való vidék
(https://thefutureforestcompany.com/)

Évek óta figyelem azt az elkeseredett, és majdhogynem hiábavaló küzdelmet, mellyel környezettudatos jótét lelkek próbálják meg rávenni a nagy- és kisipari szereplőket, kertkedvelő hobbistákat, hogy szíveskedjenek tartózkodni a tőzeg forgalmazásától, illetve használatától.

Hiábavaló, mert a piaci szereplőknek a legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy józan belátás alapján önkorlátozásokat vezessenek be. Tőzeg van, mindig is volt, miért ne lehetne a kínálatban változatlanul?

Ráadásul se szeri, se száma a tőzeget népszerűsítő internetes tartalmaknak és kézbe fogható reklám vagy tájékoztató anyagoknak, melyek nem fukarkodnak a tőzeg fantasztikus hatásait taglalni.

Hogy „gazdag szerves anyagokban”, hogy a tőzeg segít „a talaj egészséges szerkezetének” kialakításában, és hogy a növények „optimális fejlődését” a tőzeg hivatott biztosítani. És hogy a „kertészetekben kapható földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga”.

Kérdés persze, miért lenne az?

A talaj egészséges szerkezete sokkal inkább függ a mikroorganizmusok jelenlététől, a növények optimális fejlődését n+1 alkotórész biztosítja, és ha ezek között nincs ott a tőzeg, attól a növények köszönik, de üzembiztosan optimálisan tudnak fejlődni. A tőzeg ráadásul nincs gazdagon felszerelkezve szerves anyagokkal, de a mondat kétségtelenül jól hangzik. A földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga minden bizonnyal a komposzt lenne, de nem tud az lenni, mert annak gyártására nem épült ki olyan iparág és lobbi, mint a tőzeg bányászatára.

Angliában 2024 óta tilos a kiskereskedelemben tőzeget használni, és láss csodát! nem dőlt össze a világ, a növények élnek és virulnak, még az is lehet, hogy optimálisan fejlődnek, mi több, a tőzeg arrafelé már nem a kertészetekben kapható virágföldek legfontosabb alapanyaga.

Amúgy a tőzeget a virágföld szerkezetének javítására, a tömörödés elkerülése érdekében használják, és fontos szempont az is, hogy javítja a virágföld vízmegtartó képességét. A helyzet mármost az, hogy mindezekre a komposzt, a kókuszrost, a faőrlemény, a perlit, az Alginit, a Bontonit, a kávézacc, az apró szemű kavics vagy a folyami homok tökéletesen képes, úgyhogy semmi szükség nem lenne a bolygó tőzegrétegét tönkretenni.

De ne legyenek kétségeink: egy-egy példaértű korlátozás, számos ajánlás és jóakaratú igyekezet ellenére ezt is sikerül majd kipusztítani. A fejlődés ezen a téren sem fenntartható, bármilyen szépen is cseng az oly sokszor hangoztatott, és mára már üres szlogenné vált gondolat a fenntartható fejlődésről.

 

Gyengéden, alulról

Amikor elkel a segítség
(Fotó: www.independenttree.com)

Ez a helyes módszer, ha örökzöldjeink hóval vastagon borított ágairól szeretnénk lerázni az égi áldást. A célszerszám pedig leginkább a söprű.

Eleink diófánál előszeretettel alkalmazott technikáját – az ágakat összevissza, alulról, felülről egyaránt erősen csapkodva –, a hómentesítéskor tilos alkalmaznunk, több kárt tennénk vele, mint hasznot. Ehelyett inkább gyengéd, mindig alulról felfelé irányuló mozdulatokkal kell leütnünk, mintsem levernünk a havat, ügyelve arra, hogy a tűleveleket ne szakítsuk, törjük.

A hó alatt görnyedező ágak tehermentesítése fokozott figyelmet igényel, ha a hóréteg jegesre fagyott, ilyenkor az ágak könnyebben törnek. Ugyanez az helyzet, ha széles jókedvünkben rázni kezdjük az ágakat, a mozdulatokra ebben az esetben is az óvatos a leghelyesebb jelző.

Nem tanácsos gereblyét vagy gyepgereblyét használni, mivel a fogak igen könnyen törést, szakadást okozhatnak, a legjobb megoldás a söprű. A legtöbb figyelmet a széles ívben hajló ágakra, az oszlopos, kúpos örökzöldekre kell fordítanunk: a tartós hónyomás miatt a meghajló, kilógó ágak néha előszeretettel abban a szögben, ívben maradnak, amire a hó tömege kényszeríti őket, s ez különösen az oszlopos, kúpos örökzöldeknél okoz jelentős esztétikai problémát.

Geotextil

Amikor semmi szükség nincs rá

Itt van nekünk a geotextil, fekete vagy fehér, szőtt vagy nem szőtt, sűrű vagy habkönnyű, széles vagy szélesebb tekercsben, esetleg méretre vágva, minden, mi szem szájnak ingere.

Kérdés mármost: kell-e nekünk a geotextil?

A kérdésre manapság kétféle válasz létezik, a geotextil hívők is e két csoportra oszlanak.

1. Kell, mert megakadályozza a gyomosodást, és használatával kevésbé szárad ki a talaj.
2. Nem kell, mert természetellenes beavatkozást jelent, mert befülled alatta a talaj, s mert miatta az ágyásunk földje egyetlen masszává válik.

A helyzet az, hogy mindkét tábor híveinek igaza van. Geotextil használatával a gyomok úgy hetven százalékát visszaszoríthatjuk, megkímélve magunkat a véget nem érő gyomlálástól. Ám ennek meglehetősen nagy ára van, merthogy a talajlakó cimborák életét alaposan megkeserítjük vele.

A geotextillel fedett ágyások nem levegőznek, a terjedő tövű növények gyakran leküzdhetetlen akadályba ütköznek, és a föld már rövid idő elteltével is egy tömbbé áll össze. S ahol csöpögtető csövek futnak az ágyásokban, a textil használatával garantáltan szellőzetlen, pangó vizes ágyások keletkeznek.

Ráadásul a gyomok visszaszorításának létezik a geotextilnél nagyságrendekkel környezetbarátabb és hasznosabb módszere is: a mulcsozás. Ez utóbbi lehet ágdarálék, fenyőkéreg, díszkavics, komposzt vagy gyapjúmulcs, falevél és más zöld szervesanyag, esetleg szalma, kagylóhéj vagy üveg.

És növények. Sűrűn ültetve.

Ha az ágyásokban szándékosan szabadon hagyott – növények nélküli – foltokat alakítunk ki, helye lehet a geotextilnek, mint ahogy érdemes használni kavicsösvények, ritka beültetésű, nagy felületű kavicságyások kialakításakor is.

A növényágyásokban azonban aligha van helye, ilyen helyeken a vastag, nyolc-tíz centiméteres mulcsréteg és a sűrűbb növénybeültetés a tökéletes.