Tollasgyöngyvessző

Északi tollasgyöngyvessző
(https://plants.ces.ncsu.edu/plants/all/sorbaria-sorbifolia/)

Június táján valóságos virágerdő bontakozik ki a tollas gyöngyvessző (Sorbaria) hajtásvégein, a rengeteg apró, tollas, fehér virág remek látványt nyújt. Érdekessége, hogy a növény a bugavirágzat pamacsos struktúráját elvirágzás után is megtartja. Szoliter fekvésben, vagy kisebb csoportba ültetve mutatja meg igazi szépségét.

Kerülhet napos és kissé félárnyékos fekvésbe egyaránt, a lényeg, hogy földje jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdagabb termőtalaj legyen. Meghálálja, ha a tövét nem éri a tűző nap, egyéb, az általánostól eltérő gondozást nem igényel, de tavasszal érdemes tisztességesen visszavágni.

Kasmir tollasgyöngyvessző
(https://halcyonplants.co.uk/product/sorbaria-aitchisonii/)

A hazai kertészetekben általában két fajával lehet találkozni. Talán az Északi tollasgyöngyvessző (Sorbaria sorbifolia) az ismertebb, másfél-két méternél nem nő nagyobbra, s akár nedvesebb talajviszonyok közé is kerülhet. Hamar bokrosodik, gyökérsarjaival újabb és újabb területeket vesz birtokba, erre telepítésekor érdemes figyelni. Fehér virágait júliusban kezdi hozni. Valamivel korábban, gyakran már június elején virágba borul a Kasmír vagy Afgán tollasgyöngyvessző (Sorbaria aitchisonii). Magasabbra, akár három méteresre is megnő, és jóval kevésbé áldotta meg terjeszkedő hajlammal a teremtő.

Sorbaria sorbifolia 'Sem'
(http://www.newplants.nl/)

A legnagyobb eséllyel viszont az északi tollasgyöngyvessző Sem fajtájával (Sorbaria sorbifolia 'Sem') találkozhatunk. Sem sem nem magas, Sem sem nem alacsony, beéri egy méter körüli magassággal. Virágzási ideje nyár közepétől egészen szeptemberig tart, könnyen beilleszthető kisebb helyekre is. Gond nélkül vészeli át a hidegebb teleket, semleges talajra, soha ki nem száradó talajra és napos fekvésre van szüksége.

Kínai tollasgyöngyvessző
(http://alienplantsbelgium.be/content/sorbaria-kirilowii)

Ritkábban fordulnak elő a Kínai tollasgyöngyvessző (Sorbaria kirilowii), három-négy méteres magasságra növő példányai. Jó vízáteresztő, de szintén soha ki nem száradó talajra van szüksége, napra vagy félárnyékba kerülhet. Termetes cserje lesz belőle, legalább három méter átmérőjű kört foglal el az ágyásban.

Jeneszter, a nem zanót

Jeneszter rusztikus környezetben
(www.jrdotsonphotos.com)

Pedig a megszólalásig hasonlít rá, csakhogy a jeneszter (Spartium junceum) szárai hengeresek, kör keresztmetszetűek, a zanótéi viszont bordásak, keresztmetszetük ötszögű.

Őszig tartó virágpompa
(wnmu.edu/academic/nspages/gilaflora/spartium_junceum.html)

Gyönyörű sárga virágait júniustól szeptemberig hozza, abban az időszakban, amikor viszonylag kevesebb üdén virágzó növény akad a kertben. Megjelenése mediterrán tájakat idéz, kedveli a meleg, napos fekvést és a száraz, meszes talajt. Eredeti élőhelyén, a Földközi-tenger vidékén a déli domboldalakon, sziklaköves lejtőkön ver tanyát.

Termetes bokorrá fejlődik
(www.planfor.co.uk)

Két-háromméteres magasságot is elér, helyét annak tudatában érdemes megválasztani, hogy termetes magasságához megfelelő szélesség is társul, ugyanis szeret kissé kényelmesebben elhelyezkedni. A helyválasztás amúgy alighanem egy életre szól: tisztes karógyökeret növeszt, úgyhogy az átültetést kifejezetten rosszul tűri. Elhelyezésénél még egy fontos szempontot kell mérlegelni:  leveleit szeptember végére általában ledobja – ez a jeneszternél természetes folyamat –, és a levél nélküli, felkopaszodó vesszők látványa az őszi hónapokban nem igazán magával ragadó.

Mediterrán vidéken honos
(www.biolib.cz)

Mediterrán vidékekhez szokott, a hidegebb teleken hajlamos visszafagyni, tőről azonban rendre megújul, de tövét azért telente érdemes takarással védeni a fagyoktól. Jól tűri a szárazságot, miatta nem szükséges automata öntözőrendszert üzembe állítani. Ha jenesztert ültetünk, növekedését elősegíthetjük, ha úgy négyévente kézbe kapjuk a metszőollót, és alaposan visszametsszük őkelmét.

Japánszentfa, az átváltozóművész

Zöldből vörösre vált
(www.screenhedgeplants.com.au)

Kihajtáskor és koraősszel fantasztikus színeket ölt, zöld levelei fokozatosan halvány-, majd sötétpirosra váltanak, végül a zöld cserjéből egy díszes, vöröslő bokor lesz. Piros, borsószemnél alig nagyobb, fürtökben lecsüngő termései sokáig a bokron maradnak. Virágait nyáron, júniusban hozza. Nevelése nem okoz gondot, kedveli a tápanyagban gazdagabb, humuszos talajt, meghálálja a nem túl bőséges, de rendszeres öntözést.

Zord teleken fagykárt szenvedhet
(www.bigplantnursery.co.uk)

A talajjal szemben csupán néhány kikötése van: humuszban gazdagabb, inkább enyhén savas, mint meszes legyen. A félárnyékos, világosabb kertrészeket kedveli, a déli, tűző napos fekvés nem neki való. Mínusz nyolc-tíz fokos hideget általában károsodás nélkül elvisel, az ennél alacsonyabb hőmérsékleten azonban biztosan fagykárt szenved. Védett fekvésben – épület vagy egy fal közeli ágyás, nyugati, dél-nyugati fekvés –, a gyökérzónát gondosan takarva biztos esély van arra, hogy a japászentfa (Nandina domestica) túléli a hidegebb teleket is. Az elfagyott ágakat kora tavasszal a talaj fölött tíz-tizenöt centiméteres magasságig kell visszavágni, tőről szépen megújul.

Fürtökben lógó termések
(www.gardenia.net)

Japánban és Közép-Kínában őshonos. Örökzöld növény, de fagyérzékenysége miatt gyakran már késő ősszel lehullajtja leveleit. Telepíthetjük cserjecsoportba, kerülhet szoliterként a kertbe, de kialakíthatunk belőle egy csinos sövényt is. Magas takarósávnak azonban nem alkalmas, mivel másfél méteresnél nem nagyon nő magasabbra. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem minden része mérgező, kisgyermekes környezetben erre figyelni kell.

A kertészetekben a követező fajtákat érdemes keresni:

Nandina domestica ’Alba'
(www.onlineplantguide.com)

Nandina domestica ’Compacta Nana’
(www.ashlandsaveswater.org)

Nandina domestica ’Fire Power’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Gulf Stream’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Harbor Dwarf’
(http://randysnursery.com)

Nandina domestica ’Woods Dwarf’
(http://boshanceensy.com)

Remek kilátás a napozóágyból

Olvadó vadászterület
(http://www.segnidalcielo.it/)

Régóta figyelem, milyen ádáz küzdelmet folytat a világ azért, hogy ne kelljen beismernie az egyébként nyilvánvaló tényt: az időjárás változik, beköszöntött a globális felmelegedés, és vele együtt a véget nem érő viták kora. Ezekben többen elmondták már, aggodalomra semmi ok, évezredek óta így megy ez: felmelegedés, aztán lehűlés, emberi számítás szerint most is ez történik majd.

A kérdés csupán az, lehet-e alapoznunk erre az emberi számításra. Merthogy a folyamat leggyengébb, legmegbízhatatlanabb eleme maga az ember. A nyilvánvaló tények ellenére szinte semmit sem tesz, pótcselekvés gyanánt konferenciákat szervez, ott számokról, százalékokról beszél, irányelveket és kibocsátási rátákat határoz meg, s hogy a tényleges cselekvés kezdőpontját továbbra is elodázhassa, még a fenntartható fejlődés fogalmát is megalkotta magának.

Nem fenntartható fejlődés
(http://www.segnidalcielo.it/)

S bár nem mondja ki, de tudja, mindezen természetesen a fenntartható növekedést érti. Ami fából vaskarika, hiszen egy bolygón, ahol az erőforrások nagyon is végesek, a növekedés egyszerűen nem fenntartható.

Miközben egy átlagos amerikai naponta több mint 300 liter vizet fogyaszt, Fokvárosban a közelmúltban napi ötven liter víz felhasználására kérték meg a városlakókat, előrevetítve azt is, hogy április közepén alighanem elfogy a víz.

A víz lesz az új aranyvaluta
(https://www.asla.org/climatechange.aspx)

Tudományos folyóiratok terjedelmes tanulmányai bizonyították már, hogy a felmelegedés miatt a jegesmedvék számára komoly problémát okoz a táplálék megszerzése, hogy a tengeri ökoszisztémák változása a tápláléklánc néhány szereplőjére nézve a kipusztulást jelenti majd, hogy húsz-harminc éven belül a fegyveres konfliktusok a vízért fognak kirobbanni, hogy a felmelegedés hatására az ausztrál Nagy-korallzátony környékén születő teknősök között csak 0,2 % a hímek aránya.

Itthon tavaly ősszel ismét felröppent egy újnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető terv óriás víztározók építésére, hírek érkeznek konferenciákról és ott elhangzó előadásokról, a többi azonban néma csend.

Ülünk pompás hajónk luxuskabinja előtt, nézzük a gyönyörű tájat, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk, melyik hajóra szálltunk fel a kikötőben.

Pedig láttuk is a nevét: Titanic.

Díszfüvek: próbálj meg lazítani!

Hibrid nádtippan (Calamagrostis x acutiflora 'Karl Foerster')
(www.sproutswyo.com)

Bár nem ők állnak a népszerűségi lista dobogós helyein, az utóbbi években szerencsére egyre gyakrabban találkozni velük a kertekben, s minden kétséget kizáróan kikerültek az indultak még kategóriából. A díszfüveket különösebb töprengés nélkül kinevezhetjük a legsokoldalúbban használható növények csoportjának: formagazdagságuk, pompás színeik és méretbeli változatosságuknak köszönhetően nincs olyan kertstílus, ahová ne tudnánk beilleszteni őket.

Kerülhetnek a sziklakert pozsgásai közé, az évelőágyások színes forgatagába, megidézhetnek végtelennek tűnő, hullámzó prériket, és biztos szerepük van a modern kertek bujaságot nélkülöző, visszafogott növényesítésében.

Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri)
(www.about-garden.com)

Ugyanúgy számíthatunk rájuk a napos, a félárnyékos és árnyékos kertrészletekben, ültethetjük őket kerti utak, járdák és ösvények mellé, díszei lehetnek egy igényesen kiépített előkertnek, és választhatunk közülük egy-egy meghatározó, méretes cimborát szoliterként a díszkert kiemelt pontjára telepítve.

Deres csenkesz (Festuca glauca)
(www.australianseed.com)

Egy különleges tulajdonságuk miatt viszont kijár nekik az aranyérem: könnyedek, lazák, nincs olyan enyhe fuvallat, ami ne mozgatná meg őket, mozgalmassá, élettelivé téve ezzel a legszigorúbb formákat is. És ez utóbbiakból bőven akad a kertben, ilyen maga a lakóház, a kerítés, a járda, a támfal, de ilyen lehet egy rózsa-, vagy egy magasabb évelőkkel beültetett növényágyás is. Ívben hajló, bókoló száraikkal ilyen helyeken kiváló kísérőnövények, észrevétlenül emelik ki, és teszik látványosabbá, hangsúlyosabbá a főszereplőket.

Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa)
(www.paramountnursery.ca)

Alkalmazhatjuk őket akkor is, ha a kerti tó környékét szeretnénk autentikus növényekkel beültetni, de remek fajták közül választhatunk, ha csak egy falikút vagy csap környezetét szeretnénk a vizes élőhelyeket idézően kialakítani. És a díszfüvek másik lenyűgöző tulajdonsága, hogy mindehhez alacsony, középmagas vagy éppen óriás méretűek is rendelkezésünkre állnak.

Szálkafű (Hakonechloa macra 'Aureola')
(www.cloverhillrareplants.com)

Nevelésük nem jelent jelentős plusz munkát. Késő ősszel a szárakat érdemes összekötni, ez a tövek kifagyása, rothadása ellen nyújt védelmet. Természetesen akadnak közöttük fagyérzékenyebb fajok és fajták is, nekik téli védelemre is szükségük lehet, ami a tövek takarását jelenti. A szárakat ősszel nem tanácsos levágni, mert a szabaddá váló üreges szárakba bejutó csapadék könnyen rothadáshoz és az egész tő pusztulásához vezethet. Másrészt a bugákon, a virágzatokon megtapadó dér, a rájuk eső hó varázslatossá változtatja a télen amúgy sem túl látványos kertet.

A szárakat tavasszal kell visszavágni, ennek pontos időpontja azonban az utóbbi évek szeszélyes időjárása miatt nehezen köthető naptári időponthoz. „Rendes” tavaszon ez általában március második hetére esik, de érdemes figyelni a talajszinten megjelenő új hajtásokat, ha láthatóvá válnak, jöhet a metszőolló, és az egész csomót úgy tíz-húsz centiméteres magasságban el kell vágni.

Homoki hajperje (Leymus arenarius)
(www.planthouse.hr)

Ha választásunk olyan fajtákra esett, amelyek némiképp agresszív terjedésre hajlamosak – a teljesség igénye nélkül: Bromus inermis, Leymus arenarius, Saccharum ravennae, Phalaris arundinacea, Hakonechioa macra  –, őket érdemes gyökérgáttal körülvenni. Ez lehet erős műanyag, vagy acélgallérral erősített műanyag szegély, de egy-egy tő esetén, megoldás lehet a hajtások folyamatos (és türelmes) visszavágása is.