Lágyszárú évelők visszavágása

Később, de többet virágzanak majd

Könyvtárnyi irodalma lesz lassan a lágyszárú évelők tavaszi visszavágásának, a közkeletű nevén Chelsea-vágásnak nevezett módszernek, a metódus lassan-lassan Magyarországon is teret hódít.

Az elnevezés a szigetországban hihetetlen népszerűségnek örvendő Chelsea Flower Show nevéből ered, a kiállítást hagyományosan május végén tartják, s ez az időszak – május utolsó, június első hete – a legalkalmasabb a visszavágás elvégzésére.

Visszavágásra amúgy egyáltalán nem lenne szükség, de az a határozott igény, hogy évelőink minél hosszabb ideig virágozzanak, megteremtette a Chelsea-vágás divatját. A módszer hatásos, de komoly beavatkozást jelent a növények megszokott életritmusába.

A visszavágás ugyanis jelenős mértékben csökkenti a növény magasságát, a műveletet követően a kifejezetten magas évelők is alacsonyak, zömökebbek lesznek. A megkurtított szárak virágzása hetekkel később kezdődik, de a tapasztalatok szerint több virág képződik majd. Ha a növény összes szárát visszavágjuk, az eredeti virágzási idő hetekkel későbbre tevődik, ezért ma már inkább a feles megoldás áll a dobogó legfelső fokán. A teljes mennyiség felét május végén, de inkább június elején visszavágjuk, a másik feléhez nem nyúlunk. Így a magasabban hagyott szárakon az eredeti időpontban jelennek meg a virágok, s mire ezek hervadni kezdenek, a visszavágott szárak éppen akkor bontják ki virágaikat.

A színkavalkád ideje így meghosszabbodik, ráadásul a növény dúsabb, zömökebb lesz. A visszavágás mértékét illetően a vélemények meglehetősen megoszlanak, akadnak, akik szigorúan az egyharmad elvet követik, mások az évelőket automatikusan felére vágják vissza. A módszer természetesen az ősszel virágzó évelőknél is használható, az eljárás ott is ugyanez.

A virágzást akkor tudjuk a lehető legkésőbbre csúsztatni, ha az eredeti virágzási időhöz képest a legközelebbi időpontban történik meg a visszavágás. A Chelsea-vágás alkalmazását a kert kialakítása előtt érdemes a tervezővel megbeszélni, mert az időben elcsúsztatott virágzási időt a szomszédos évelők, cserjék virágzási idejével egyeztetni szükséges.

Oszlopos Leylandii

Cupressocyparis leylandii 'Fastigiata'
(https://www.floragard.de)

Oszlopos formája miatt nincs szüksége nagy területre, megelégszik egy három-négy méter szélességű hellyel is. Magassága elérheti a hét-nyolc métert, de nyírással, metszéssel alacsonyabbra alakítható.

Évente akár hetven, száz centimétert is nő, jól tűri a zordabb körülményeket, a semleges kémhatású, esetleg enyhén savas talajt kedveli. Napos területrész a legjobb számára, de egy félárnyékos kertszakaszra is kerülhet.

Ültethető sövényként, ugyanakkor szoliterként is tökéletes megoldás lehet. Az ültetést követő évben viszonylag több öntözővízre van szüksége, a későbbiekben megelégszik a heti egyszeri, alapos vízadaggal.

Cupressocyparis leylandii '2001'
(https://gardenboutique.ro/)

Metszeni tavasszal, április végén, május elején és augusztus végén érdemes, ennél korábbi, illetve későbbi időpontokat nem javaslom.

A kertészetekben az oszlopos fajták közül a ’Pyramidalis’, a ’Fastigiata’, a ’Green Rocket’ és a ’2001’ fajtákat találjuk leggyakrabban.

Vadvirágos rétre fel

Közel a természethez

Semmi kétség, a legújabb divathullám a vadvirágos rét.

Ha így megy tovább, a kereskedőknél lassan-lassan hiánycikk lesz a vadvirágos rét magkeverék, köszönhetően az utóbbi hónapok, évek médiamegjelenéseinek. Mindenki vadvirágos rétre vágyik, mert az olyan szép tud lenni a televíziók kertészeti műsoraiban, és a kertészeti szaklapok gondosan összeállított, fényképes cikkeiben.

Valóban szép.

De kialakítása nem mérhető egy növényágyás létesítésének feladatához és idejéhez. Míg előbbi a terület előkészítéséből és a növények ültetéséből áll, a vadvirágos rét létrejöttéhez legalább másfél, de inkább két esztendő szükségeltetik.

Kezdődik azzal, hogy a kiszemelt területet nem árt tökéletesen megtisztítani a gyomnövényektől, aztán a talajt alaposan fellazítani, a felületet tömöríteni és elgereblyézni, s csak ezután kezdődhet a vetés. Ha a tágabban értelmezett szomszédságban galambokkal foglalkoznak, nem árt ideiglenesen csősznek felcsapnunk, merthogy a galambok terített asztalként tekintenek a gondosan előkészített területsávra, és az utolsó magig képesek felenni reménybeli rétünket.

Következő feladatunk a terület folyamatos öntözése, pontosabban nedvesen tartása annak érdekében, hogy a csírázás folyamata tökéletes legyen. Jobb helyeken a magkeverékekben egynyáriak, kétnyáriak és évelők vegyesen vannak – a fűmagot is tartalmazó csomagok kerülendők! – egyik-másik az első évben erős gondolkodásra adja a fejét, és csak a második évben hajlandó nekiindulni.

A vadvirágos rét nem illik minden kerthez és lakóházhoz, de tökéletes részlete lehet a természetközeli kerteknek, viszont szóba sem jöhet egy modern vagy egy mediterrán kertben. Ellenjavallt abban az esetben is, ha a családban valaki a magkeverék növényeire allergiás vagy esztétikai okok miatt kevesli az évi kétszeri kaszálást.

Kakaslábfű, talpas muhar

Helyes öntözéssel elkerülhető
(https://extension.psu.edu/)

Mindkét egynyári gyomnövény képes arra, hogy a legváratlanabb pillanatban, szinte
a semmiből bukkanjon elő, és agresszív terjeszkedésével kiszorítsa a gondosan ápolt gyepet. A folyamat végén a területet gyomtengerré változik, ha pedig mindez bekövetkezik, bizonyosan búcsút mondhatunk a szép zöld gyepnek.

A megoldás lehet vegyszeres és természetes, illetve használható a két metódus ötvözete is. A vegyszeres eljárás hátránya, hogy a szer első kategóriás méreg, vásárlása engedélyhez kötött, házilagosan tehát nem beszerezhető, nem használható. A természetes megoldás viszont házilagosan is működik, de nagy odafigyelést és figyelmet igényel.

Mindkettő magról terjed, s a szél bármikor képes berepíteni a területre néhány ezer magot, ez ellen tehát lehetetlen védekezni. A terület vízellátását azonban szabályozhatjuk, egyszersmind segítve ezzel az erős, strapabíró gyep kialakulását. A túlöntözött, állandóan nedves felület valóságos édenkert a kakaslábfű számára, ráadásul ez a gyep elkényelmesedéséhez is vezethet.

A fű ugyanis a mindennapos öntözés hatására „megtanulja”, hogy a vizet a talajfelszín közeléből is fel tudja venni, gyökere tehát nem fog a mélyebb rétegek felé igyekezni, a könnyebb utat választja. Ezzel pedig lassan kiritkul, gyengül és teret enged a gyomnövényeknek.

A kevesebbszer, de intenzívebben öntözött, erősebb gyepben jóval kevesebb gyom tud megtelepedni, és kiirtásuk ilyenkor kézzel is megoldható, s a kihúzott kakaslábfű vagy muhar helyén nem éktelenkedik majd egy csupasz lyuk. A muhar és kakaslábfű nélküli gyephez vezető legfontosabb lépés az öntözőrendszer helyes beállítása.

Harmincöt fok feletti, tartós kánikulában indokolt lehet a naponkénti öntözés, máskor elegendő a két, három naponkénti is. Fontos, hogy a talaj két öntözés között fel tudja dolgozni a vizet, de a föld ne száradjon cserepesre. A mindig nedves talaj az egyik legfőbb oka a muharfélék megjelenésének. A gyommentes pázsit másik alapfeltétele pedig a rendszeres gyepszellőztetés és a jó tápanyagellátás.

A növények beszélgetnek egymással

Hálózatok hálózata
(https://medium.com/

Még a hatvanas években történt, hogy egy csendes amerikai poligráfot kapcsolt növényeire, kiderítendő, beszélgetnek-e azok egymással.

Szurkálta, perzselte a leveleket, majd tényként közölte: a növényeknek érzelmi reakciói vannak, másképp reagálnak, ha egy velük jól, és másként, ha egy velük rosszul bánó ember közelít feléjük. Ausztrál kutatók aztán néhány évvel ezelőtt tudományosan is bizonyították, hogy az egymástól elzárt növények valamilyen úton biztosan kommunikálnak egymással.

A kísérletben a bazsalikom és a csili volt a két főszereplő, s kiderült: a csili magok határozottan jobban fejlődnek a bazsalikom mellett akkor is, ha a magokat és a fűszernövényeket egymástól kémiai és fizikai értelemben is elválasztják. A kutatók szerint a növények sejtszintű, nanomechanikai oszcilláció, vagyis egyfajta hangjelzés vagy szignál segítségével tartják a kapcsolatot.

Az már egyébként korábban bebizonyosodott, hogy veszély – például levéltetű invázió esetén – kémiai jeleket küldenek a szomszédságnak, illetve olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek odavonzzák a tetvek természetes ellenségeit.

Angol kutatók úgy találták, a növények a föld alatti gombahálózatot amolyan internetként működtetik, s ezen keresztül küldenek pozitív vagy negatív jelzéseket egymásnak. Eddig egyébként a növények által kibocsátott illatok vagy illékony anyagok közül több mint ezerhétszázat azonosítottak, és úgy vélik, létezik húsz, a kommunikációban szerepet játszó molekulacsoport.

Akárhogy is van, emberi fogalmainkat használva, ha más módon, de a növények képesek a látásra, a hallásra és a szaglásra is. És ki tudja, talán jobban szót is értenek egymással, mint mi, emberek.

Alkalmazkodás

Változó klíma
(https://eos.org/)

Egy, a Plant Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a növények képesek alakjukkal – száruk és levelük méretének változtatásával – alkalmazkodni a klíma változásához.

Az alkalmazkodóképesség tudományos kutatása az állatvilágban már korábban bebizonyította, hogy az alakváltozás és az alakváltoztatás az állatoknál nem ismeretlen fogalom: néhány melegvérű faj fülének, illetve csőrének méretét megnövelve növeli a hűtést szolgáló felületeket.

A növények esetében az alakváltozás merőben más természetű: egész testfelépítésük változhat. Levelük kiegyenesedik, megnövelvén ezzel az árnyékoló felületet, száruk pedig megnyúlik. A kutatók arra jutottak, meg kell keresni azt a molekulát, amelyik képes a változási folyamat elindítására azoknál a növényeknél is, amelyek a nemesítés során ezt a természetesnek mondható képességüket már elvesztették.

Mindeközben egy másik tudományos vizsgálati modell szerint a felmelegedés mostani ütemét alapul véve a jelenlegi termőterületek nyolcvanöt százaléka marad megművelhető. Ha a felmelegedés a mostani szintnél magasabb lesz, ez a szám hatvan százalékra csökken, és minden bizonnyal szükség lesz új növényfajok telepítésére.

A magyarországi klímaváltozást kutató meteorológusok elemzése szerint 2100-ra Budapest Tirana jelenlegi éghajlatára hajaz majd leginkább, az ország egészére pedig Várna és Plovdiv környékének klímája lesz jellemző. Akárhogy is van, 2020-ban harminchét kiszáradó magyarországi folyóvizet tartottak nyilván. Mindez azt jelenti, hogy Duna-Tisza közén elsivatagosodás lesz jellemző, ezeken a területeken biztosan változtatni kell a földművelés jelenlegi módszerein, és alighanem új növényfajok telepítésére kell felkészülni.

Két megoldás körvonalazódik: őshonos, vagy a változásra leginkább képes dísz- és kultúrnövényfajok telepítése, vagy molekuláris szintű beavatkozással új növények „gyártása”. A beavatkozással már próbálkoztunk néhányszor, lehet, itt volna az ideje a másik metódus után nézni.

Tőzegmizéria

Nem bányászatnak való vidék
(https://thefutureforestcompany.com/)

Évek óta figyelem azt az elkeseredett, és majdhogynem hiábavaló küzdelmet, mellyel környezettudatos jótét lelkek próbálják meg rávenni a nagy- és kisipari szereplőket, kertkedvelő hobbistákat, hogy szíveskedjenek tartózkodni a tőzeg forgalmazásától, illetve használatától.

Hiábavaló, mert a piaci szereplőknek a legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy józan belátás alapján önkorlátozásokat vezessenek be. Tőzeg van, mindig is volt, miért ne lehetne a kínálatban változatlanul?

Ráadásul se szeri, se száma a tőzeget népszerűsítő internetes tartalmaknak és kézbe fogható reklám vagy tájékoztató anyagoknak, melyek nem fukarkodnak a tőzeg fantasztikus hatásait taglalni.

Hogy „gazdag szerves anyagokban”, hogy a tőzeg segít „a talaj egészséges szerkezetének” kialakításában, és hogy a növények „optimális fejlődését” a tőzeg hivatott biztosítani. És hogy a „kertészetekben kapható földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga”.

Kérdés persze, miért lenne az?

A talaj egészséges szerkezete sokkal inkább függ a mikroorganizmusok jelenlététől, a növények optimális fejlődését n+1 alkotórész biztosítja, és ha ezek között nincs ott a tőzeg, attól a növények köszönik, de üzembiztosan optimálisan tudnak fejlődni. A tőzeg ráadásul nincs gazdagon felszerelkezve szerves anyagokkal, de a mondat kétségtelenül jól hangzik. A földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga minden bizonnyal a komposzt lenne, de nem tud az lenni, mert annak gyártására nem épült ki olyan iparág és lobbi, mint a tőzeg bányászatára.

Angliában 2024 óta tilos a kiskereskedelemben tőzeget használni, és láss csodát! nem dőlt össze a világ, a növények élnek és virulnak, még az is lehet, hogy optimálisan fejlődnek, mi több, a tőzeg arrafelé már nem a kertészetekben kapható virágföldek legfontosabb alapanyaga.

Amúgy a tőzeget a virágföld szerkezetének javítására, a tömörödés elkerülése érdekében használják, és fontos szempont az is, hogy javítja a virágföld vízmegtartó képességét. A helyzet mármost az, hogy mindezekre a komposzt, a kókuszrost, a faőrlemény, a perlit, az Alginit, a Bontonit, a kávézacc, az apró szemű kavics vagy a folyami homok tökéletesen képes, úgyhogy semmi szükség nem lenne a bolygó tőzegrétegét tönkretenni.

De ne legyenek kétségeink: egy-egy példaértű korlátozás, számos ajánlás és jóakaratú igyekezet ellenére ezt is sikerül majd kipusztítani. A fejlődés ezen a téren sem fenntartható, bármilyen szépen is cseng az oly sokszor hangoztatott, és mára már üres szlogenné vált gondolat a fenntartható fejlődésről.