Trágyát a gyepnek!

Ha kertünk gyepes területén már nem kell azzal számolnunk, hogy még zsákszámra gyűjtögethetjük a lehulló faleveleket, megtörtént a tél előtti utolsó fűnyírás is, elvégeztük a gyepszellőztetést, nincs más hátra, mint megfelelő tápanyagot kijuttatni a területre. Erre két lehetőségünk is van. Az egyik, hogy egy kis homokkal, komposzttal vegyes jó minőségű, gyom(mag)mentes termőföldet terítünk szét a gyepen. Erre a célra egyébként használhatunk érett szerves trágyát is, ez a hagyományos NPK (nitrogén, foszfor, kálium) műtrágyáknál sokkal jobb megoldás, mivel a szerves trágya a tápanyagokat lényegesen hosszabb ideig biztosítja a gyep számára. Igaz, ennél a megoldásnál sokszor előfordul, hogy a nitrogén túlságosan gyorsan mosódik be a talajba, emiatt a gyep ezt nem is tudja kellő hatékonysággal hasznosítani.

Ha gyepünk inkább díszgyep célokat szolgál, már-már a pázsit kategóriába tartozik, érdemes kifejezetten a gyep számára kifejlesztett, őszi, hosszú hatású műtrágyákat használnunk. Ezek „alkotóelemeit” a gyártás során úgy állították össze, hogy három-öt hónapon keresztül biztosítsa a tápanyagokat a fűnek, ezzel a tavaszi indulást is segítve.

A hosszú hatású műtrágyák – ma már jó néhány gyártó kínál ilyen termékeket a piacon – mindegyikét egy növényi alapú burokkal veszik körül. Ez a növényi gyanta kettős célt szolgál: egyrészt megakadályozza, hogy a szemcsékben lévő tápanyagok gondolkodás nélkül, teljes mennyiségben a talajba jussanak. Másrészt biztosítja, hogy a kijutás, vagyis a tápanyagok feltáródása hónapokig eltartson. Amikor a talajban lévő víz áthatol ezen a környezetbarát gyantarétegen, a gömböcskék belsejében lévő tápanyagok elkezdenek kioldódni, mindez folyamatos felszívódást tesz lehetővé. A folyamat legvégén a megmaradó gyanta burok bomlik el, akkor, amikor a kertek alatt mászkál már a tavasz. A gyártóknak meg olyanjuk van, hogy a gömbök köré különböző vastagságú gyantaburkot vonnak, ezzel állítják be azt, milyen hosszú idő alatt oldódjanak ki a tápanyagok a műtrágyából.

Az őszi gyeptrágyázással nem az a célunk, hogy ész nélküli növekedésre bírjuk a füvet. Sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy kijuttatott tápanyagokból a gyepünk bőségesen tudjon bespájzolni magának a zegernyébb időkre.

Minden gyártó részletes használati utasítást ad a termékekhez, de általánosságban a 40-50 gramm négyzetméterenkénti mennyiséggel kell számolnunk. Ha kertészeti boltokban, árudákban hosszú hatású, őszi műtrágyákra vadászunk, olyat keresünk, amelyiken az NPK arány a 14-5-21 arányú, vagy ennek megfelelő. Akkor se essünk kétségbe, ha olyat találunk, amiről még egy szám és képlet néz le ránk, ez általában MgO, ami mellett a kettes vagy a hármas szám található. Ilyenkor novemberben érdemesebb alacsonyabb nitrogén tartalmú terméket választani, némelyik őszi gyeptrágyánál ez a szám akár nulla is lehet.

A műtrágyák kijuttatását kézzel is elvégezhetjük, de ehhez a művelethez vételezhetünk egy kerekes szórókocsit, az álmoskönyvek szerint ezt használva nagyobb az esély a tápanyag egyenletes kijuttatására.

Levegőt!

Ezt amúgy József Attila is mondta, de esetünkben maradjunk most inkább a gyepeknél, és így ősz táján biztosítsunk nekik némi levegőt. Ezt egy kisebb terület esetén megtehetjük egy gereblyével is, gondosan eltávolítva a fűszálak közötti összetömörödött, elhalt részecskékből összeálló filcréteget.

Ha nagyobb területről van szó, egy gyepszellőztetőt kell igénybe vennünk, kötött talaj esetén merészkedjünk mélyebbre, egyébként elégedjünk meg a szokásos mélységgel. Ne ijedjünk meg, hogy lassan novembert mutat a naptár: ha szükséges, bátran vessük felül a megkopott részeket, tavasszal a most elvetett magvak növekedésnek indulnak majd. A metódus a következő legyen: a fűmagot keverjük össze jó minőségű földdel, terítsük el, végül a területet hengerrel járjuk meg. Egyébként sok helyütt még ma is használják a régi módszert, a hó alá vetést, ilyenkor a fűmagot késő ősszel, kora télen vetik el, március áprilisra aztán szinte magától kizöldül a gyep. Persze ez a módszer nem minden esetben válik be – hó nélkül meglehetősen bizonytalan a végeredmény – fűvetésre léteznek ennél biztosabb megoldási módok is.

Ha ősz, akkor nemcsak gyepszellőztetés, hanem gyeptrágya is.

A gondos gazda igyekszik megfelelő trágyázással felkészíteni a gyepet a télre. Ezzel azt próbálja elérni, hogy feltöltődjenek a gyökerekben az őszre igencsak kimerült tápanyagkészletek. Ma már biztonsággal használhatunk hosszú lebomlási idejű gyeptrágyákat, számos cég kínál jó minőségű, megbízható termékeket. Ezekben az őszi gyeptrágyákban egyébként a kálium található meg a legnagyobb adagban.

A gyeptrágyát érdemes az utolsó fűnyírás, illetve az ezzel egybekötött gyepszellőztetés idején kijuttatni, a tápanyagok folyamatosan, hónapok alatt bomlanak le. A sorrendet ne változtassuk meg: először a fűnyírót, és csak azt követően használjuk a gyepszellőztetőt. A gyártók a tápanyagokat apró gömböcskébe csomagolják, ezeket legtöbbször gyanta alapanyagú burok veszi körül, ami fokozatosan engedi át a gyep gyökérzete számára szükséges elemeket.

Ilyenkor ősszel a gyepet akkor érdemes utoljára lenyírnunk, amikor biztosak lehetünk benne, hogy már nem növekszik. Ebben a későre nyúlt, időnként tavaszias őszben ez valószínűleg éppen napjainkra esik. Fűnyírás és gyepszellőztetés előtt természetesen a lehullott faleveleket, letöredezett ágdarabokat gondosan el kell távolítanunk a gyepről. Az sem válik a gyepes terület hátrányára, ha ősszel vékony rétegben jó minőségű termőfölddel – kötött talajok esetén a földet folyami homokkal kell kevernünk –, mint a sütemények tetejét a porcukorral, vékonyan beszórjuk az egész területet.

Végezetül egy hasznos tanács a kerttulajdonosoknak: bármekkora késztetést is éreznek, a fagyok beköszöntével ne mászkáljanak fel s alá a gyepen, ezzel ugyanis minden korábbi előkészítő munkát tönkre tehetnek: a fagyott fűszálak nagyon nehezen heverik ki a taposás okozta károkat.

Gyepre magyar!

Ilyenkor, március idusa táján – ha nem is forradalmi hevülettel –, de már tempósan közelíthetjük meg a gyepet. Ha a területen mohásodást, tömörödést látunk, a gyepnek némi szellőztetésre van szüksége. Ezt egy kisebb kertben akár gereblyével is elvégezhetjük, határozottan, szinte már durván bánva a szerszámmal távolítsunk el minden elhalt növényi részt a fűszálak közül. Szakítsuk fel a fűcsomók közötti földdarabkákat, hogy erőteljesebb növekedésre serkentsük a füvet.

Ha a terület nagyobb, és karjainkat a következő napokban finomabb mozgásokra is használni szeretnénk, gereblye helyett a gyepszellőztető gépet részesítsük előnyben. Efféle masinából kétfajta van, az egyik a gyep szellőztetésére, a másik a lazítására használható. Az elsőnél a forgóhengerre erősített pálcák kapják fel az összetömörödött növényi részeket. A másiknál a hengerre szerelt erős kések vágnak a talajba, ezzel biztosítva a megfelelő levegőztetést. A művelet mélysége a komolyabb gépeknél állítható, ha mélyebben szeretnénk lazítani a földet,  célszerű a munkát őszre hagyni. A legtöbb díszkertben tavasszal elegendő egy gyepszellőztetést megejteni, ettől sűrűbb, levegősebb, tömöttebb lesz majd a füvünk.

Munkánk végeztével – különösen, ha géppel dolgoztunk – meglehetősen elkeserítő látvány fogad majd bennünket, de ez természetes. És az is, ha zsákszámra gyűlik össze a növényi hulladék: elhalt fűszálak, mohás részek és némi föld. Szellőztetés után érdemes a korábbi füvesítésnél használttal azonos fűmagból – 30-40 grammot számítva négyzetméterenként – újravetnünk a területet, és nem árt talajjavító anyagokat sem kiszórnunk: jó minőségű kerti földdel összekevert homokot, vagy valamilyen szerves anyag tartalmú keveréket.

Ezt követően elő kell vennünk a fűhengert, hogy kellőképpen tömörítsük a területet, majd következhet az öntözés, óvatosan, inkább csak permetezve, nehogy a lecsapódó vízsugár kimossa a magvakat és a földet. Az újravetett talaj felszínét legalább egy hónapig ne hagyjuk kiszáradni, gondoskodjunk a terület rendszeres öntözéséről.

Tavasszal nem árt, ha trágyázzuk is a gyepet. Arra feltétlenül figyeljünk, hogy kizárólag nitrogén tartalmú trágyát csak tavasszal használjunk. Ha az optimális tápanyagellátást hosszabb időn keresztül szeretnénk biztosítani, hosszú hatású műtrágyát válasszunk, ezeknél a tápanyagok lassan, hónapok alatt bomlanak majd le. Műtrágyából válasszuk a nitrogénben és foszforban gazdag, úgynevezett starter trágyát, a csomagoláson feltüntettet érték NPK 23+23+5, illetve NPK 20+20+8 legyen. (A betűk és a számok a nitrogén, a foszfor és kálium arányát jelölik.)

Ha fakó, szürkészöld, sárgás-, barnás foltos a gyepünk, a fűszálak közül sok elpusztult, leginkább gombás betegség lehet az ok: fuzáriumos hópenész, lisztharmat, palántadőlés, fekete szárrothadás, barna foltosodás vagy rozsdagomba. Sok helyütt lehetnek vakondtúrások, kutya és  macskanyomok, ezek esztétikailag és élettanilag sem használnak a gyepnek.

Ha a sok elhalt gyökér bennmarad a talajban, akkor hamar elszaporodnak a földigiliszták, ürülékcsomóik sűrű halmocskái ezt jól jelzik. Ez sem a legszebb látvány, bár a gilisztahumusz segíti a gyep felújulását. Árnyékos helyeken a moha ritkítja ki a gyepet, ami azért is gond, mert amikor melegebbre fordul az idő, a mohás helyeken jobban erőre kapnak a gyomok. A mohás foltokhoz választhatunk mohairtó műtrágyát, itt 14-0-0+5Fe az ideális.

A gombabetegségek elleni permetezéshez egy méregmentes szert, a Trifendert érdemes használnunk, ebből 50-60 gramm kell száz négyzetméterre. (A termék dobozán minden más lényeges tudnivaló pontosan megtalálható.) Fontos, hogy a gyep trágyázását mindig a gyepszellőztetés és az újravetés után végezzük el. Ugyancsak szigorú szabály, hogy minden fűnyírás után öntöznünk kell.

A gyep nyírása amúgy külön tudomány, állítólag némi gyakorlás után - mértékadó, bár kissé humoros szakértők ennek idejét 600 évben jelölték meg -, füvünk akár angol barátaink pázsitjához is hasonlatossá válhat...