Hull a hó

Tél szele hóval, faggyal jő

Tél van.
Hideg van.
Napok óta hull a hó.
Ez egy ilyen érdekes ország. Hogy itt télen esik a hó.

Hazai hírműsorainknak – rádióban és televízióban egyaránt – ez olyannyira érdekes, hogy reggeltől estig a hóesésnek szentelik ráérő műsoridejüket, úgyhogy amikor százharmincnyolcadszor hallható és látható ez a február táján szinte teljességgel hihetetlen esemény, az emberben csak-csak felhorgad a kérdés: mire való a tél?

A tél általában hógolyózásra és szánkózásra való, az ember ilyenkor havat söpör, autójára téli gumit szereltet, előszedi a szekrényből a nagykabátot, fejébe sapkát nyom, kezére kesztyűt, lábára lábtyűt húz, mert hát erre (is) való a tél. És a tél arra való, hogy dideregjünk kicsit benne, gyönyörködjünk a hóesésben, s ha kedvünk van, hát sílécet csatoljunk, hóembert építsünk a gyerekkel, és egyáltalán: télen téli dolgokkal üssük el az időt.

Aztán a tél még arra is való, hogy napraforgót, szalonnabőrkét és más finomságokat kínáljunk a madaraknak, és ezeket a magvakat példának okáért rendszeresen az ablakpárkányra szórjuk ki, aztán figyeljük a sorrendet, hogy hol a helyük a verebeknek, a rigóknak, a meggyvágóknak és hol a galamboknak. Utóbbiaknak nagyon úgy néz ki, a sor végén van a helyük, legalábbis általában utolsóként topognak végig a párkányon, akkor, amikor az énekesmadarak és a verebek már visszarepültek az ágakra, hátrahagyva a terepet a náluknál termetesebb cimboráknak.

Aztán a tél nem mellesleg arra is való, hogy kezünkbe söprűt fogva, alulról felfelé irányuló óvatos mozdulattal leverjük a vastag hóréteget a növényekről, megkönnyítve ezzel téli mindennapjaikat.

Mire is még?

Talán arra, hogy rácsodálkozzunk azokra, akik fényesre kopott nyári gumival autókáznak előttünk araszolva a téli országutakon, hogy meghallgassuk a kifogásokat, miért nem lehet letakarítani a havat városaink útjairól, közterületeiről, járdáiról és gyalogátkelőhelyeiről, és hogy visszaemlékezzünk a szép őszi mondatokra. A szép őszi mondatok amúgy mind arról szóltak, hogy fel van itt készülve mindenki a télre, hóra s hidegre, ilyenkor általában hadrendbe is állítják a legkülönfélébb rendű és rangú, gondosan kisuvickolt gépeket, amikre polgármesterek vetik vigyázó szemüket, de ez nem elég nekik, ők el is mondják nekünk, hogy minden rendben lesz. És minden rendben is van, amíg le nem esik az első néhány bájos hópihe, hogy azonnal helyzetet idézzen elő.

Ez egy ilyen érdekes ország.
Ahol tél van, hideg van.
És napok óta hull a hó.

Henri Salvador meg a tél kertjéről – a kert teléről, vágyakról, világokról – énekel.

És igen, a tél arra is való, hogy meghallgassunk egy ilyen muzsikát.

És várjuk a tavaszt.

A kert télen

Téli látványkert

A kert télen általában nem hemzseg a nyüzsgő látványosságoktól, egy téli kert leginkább amolyan ideiglenes valami, olyan átmeneti izé. Legtöbbször a kert télen csakúgy van. Ráadásul télvíz idején nem időzünk hosszasan a kertben, az évszakot igyekszünk átvészelni valahogy, aztán majd csak megérkezik a tavasz. A kert télen tehát általában mostohagyerek.

Pedig lehetne másképp is. Mondjuk akkor, ha tudatosan, már a tervezéskor úgy alakítjuk ki a területet – vagy erre kérjük meg a tervezőt –, hogy kertünknek kiemelkedő díszértéke, látványa legyen télen is. Hogy tudatosan segítjük a formák és a színek érvényesülését.

Ehhez persze nem árt néhány alapszabályt elfogadtatnunk magunkkal. Ezek egyike, hogy ősszel, amikor a kertbarátokon általában eluralkodni látszik a kert rendbetételének, takarításának vágya, a tökéletes látvány érdekében vissza kell majd fognunk magunkat.

Néhány ágyásban meg kell hagynunk pár évelőt abban a reményben, hogy a ráeső hó, a fagy az elszáradt növény látványát átalakítja, és varázslatossá teszi az összképet. Ebbéli reményünkben hidegben, hóban és fagyban sohasem kell csalatkoznunk. Hasonló visszafogottságra van szükség például a díszfüvek esetében is: ha téli látványkert a célunk, akkor nem szabad metszőollóval nekiesnünk minden díszfűnek. A dermedten bókoló, hósipkás vagy éppen zúzmarás kalászok és pomponok látványa megéri az őszi visszafogottságot.

Megfontolandó néhány, amúgy levágásra ítélt termést, elszáradt virágot is meghagynunk. Ugyancsak fontos a színek lehető legteljesebb figyelembe vétele. Érdemes az örökzöldeket úgy megválogatnunk, hogy a zöld, az ezüst és a kék különféle árnyalatai is jelen legyenek kertünkben. Egy hóval fedett vagy jéggel bevont ág más látványt nyújt egy harsányzöld és mást egy ezüst árnyalatú örökzöldön.

Más.
Egy kertben az örökzöldek helyes arányának megválasztása sok szempont figyelembevételével történik. Ezek egyike lehet a tél. A tervezéskor érdemes arra törekednünk, hogy területünkön minél inkább a természetben található állapothoz közelítsünk. Hegyvidéki telkünkön ne csináljunk mediterrán kertet narancsligettel, bambuszkerttel vagy éppen kaktuszokkal. Alföldi kertünkben ne erőltessük a sziklakertet, és feng shui kertet se álmodjunk magunkat csak azért, mert annak divatja van. A téli látványkerthez ugyanakkor hozzátartozik néhány örökzöld, helyénvaló tehát, ha a tervezéskor erre is gondolunk.

A télen virágzó cserjék és a fák különös színfoltjai lehetnek a téli kertnek. Ugyanilyen látványossággal örvendeztetnek meg minket azok a fák és cserjék, amelyek színes termései egész télen át az ágakon maradnak. Ennek rajtunk kívül a kertünket látogató madarak örülnek majd igazán. Biztos sikerre számíthatunk a magyal, a fagyal, a galagonya, a borbolya, a berkenye, a madárbirs és néhány díszalma esetében.

Ezek tudatos telepítése egyébiránt a látványon és a madárbarát kerten túl azért is fontos, mert napjainkra a hazai kertjeink látványos átalakuláson mentek keresztül: kertjeink eltujásodása szinte megállíthatatlannak látszik. Márpedig a lombos fák, a hazai ökológiai viszonyoknak megfelelő cserjék és évelők tervezése, kiválasztása és ültetése minden kertbarátnak, tudatos kerttervezőnek és kerttulajdonosnak fontos kell legyen. (A hazai kertek másik nagy divatja, a vízszintes kertek terjedése külön is megér egy misét: a kertek magassági értelemben sajnos sok helyütt egyáltalán nem léteznek. A nem ritkán meglehetősen magas költségvetéssel elkészült kertekben gyakorta egyetlen fát sem találunk.)

Válasszunk tehát bátran ne csak a cserjék és évelők, de az örökzöld és a lombhullató fák közül is a téli látványkertbe való, akár termésükkel is kiemelkedő díszértékkel bíró honos fajokat, fajtákat.
Meglepő, de megszokott, ismert növényeink képesek télen új arcukat megmutatni, amitől kertünk egésze is más képet nyújt. Egy jégvirágos, zúzmarás ág gyakrabban kicsalogat minket a téli kertbe, s ilyenkor jövünk rá, hogy a kert télen sem csupán az a terület, amin keresztül minél hamarabb a házba juthatunk.