Növénydekoráció karácsonyra

Téli hangulatban: fajdbogyó és párnacserje

A recept: végy két Kúszó fajdbogyót, egy Párnacserjét és egy piros vagy fehér, téglatest, esetleg kör alakú fém virágtartót. Helyezd el őket a kaspóban, és máris kész a karácsonyi, téli virágdísz az ablakpárkányra! Az ültetésre nem lesz gond, mert a portékát csinos kis cserepekben kínálják, a virágtartóba pedig cserepestől kerülhetnek a növények.

Mutatós dísze a téli kertnek
(www.tcpermaculture.com)

A kúszó fajdbogyó – Gaultheria procumbens – nevéhez méltón rizómáival kúszva terjedő törpecserje. Piros termései egész télen át a növényen maradnak, de a biztos terméshez az kell, hogy naposabb, világosabb területrészre kerüljön. Halvány rózsaszín árnyalatú virágait nyáron hozza. Egyébiránt inkább a félárnyékot részesíti előnyben, a szűrt fény ideális számára, a tűző napot nem viseli el. Ha naposabb kertszakaszt választunk számára, akkor a szokásosnál bőségesebb öntözésről gondoskodnunk kell.

Talajtakarónak is kiváló
(www.garden.ie)

Húsz centiméter körüli magasságot ér el, talajtakarásra, cserjék alatti foltok beültetésére különösen alkalmas. Örökzöld, leveleivel és piros bogyóterméseivel garantáltan vidám hangulatot teremt a télen gyakran egyhangúvá váló kertben. Gondozásánál figyelni kell rá, hogy savanyú kémhatású földben érzi jól magát. Az ablakdísznek vásárolt fajdbogyó tavasszal kerülhet ki a kertbe, a kiültetéssel természetesen érdemes megvárni a biztosan fagymentes napokat.

Érdekesség, hogy a fajdbogyó leveleiből készült főzetet sok helyütt gyulladáscsökkentésre és enyhe fájdalomcsillapítóként használják. Termése ehető, de nem különösebben ízletes. Mondjuk ez utóbbiról a szavasok és az őzek alighanem más véleményen vannak, merthogy a fajdbogyó kifejezetten előkelő helyet foglal el téli étlapjukon.

Párnacserje: ezüstös gömbök, hűvös, visszafogott elegancia
(www.gardensonline.com.au)

A párnacserje – Leucophyta brownii, illetve korábbi elnevezés szerint Calocephalus brownii – szintén örökzöld törpecserje, de kissé magasabbra merészkedik, elérheti a negyven-hatvan centiméteres magasságot is. Ausztráliában őshonos, ott másfél méteresre nő. Jól érzi magát a homokos, köves, sziklás, kevésbé gazdag tápanyagú földben. Imádja a tűző napot, nem zavarja a kövekről, kavicságyról visszaverődő száraz meleg sem. Ilyen környezetben nyaranta tisztes mennyiségű sárga vagy sárgásfehér virágot is hoz.

Kaspóban, dézsában is nevelhető
(www.odla.nu)

Fagyérzékenysége miatt azonban a hazai éghajlaton nehéz a kertben megtartani, mínusz öt fok alatt feltétlenül tisztes takarást igényel. Másik lehetséges megoldásként a kertbe eleve cserépbe ültetve kerül, így télire beköltöztethető egy fagymentes, tíz-tizenkét fokos, világos helyre. Télvíz idején csak módjával, általában négy-ötnaponként kell öntözni. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet üzembiztosan eléri a tizenöt fokot, ismét kikerülhet a kertbe. Ha azt szeretnénk, hogy a gömb forma tömöttebb, teltebb legyen, május vége felé érdemes enyhén visszavágni a hajtásokat.