Díszfüvek: próbálj meg lazítani!

Hibrid nádtippan (Calamagrostis x acutiflora 'Karl Foerster')
(www.sproutswyo.com)

Bár nem ők állnak a népszerűségi lista dobogós helyein, az utóbbi években szerencsére egyre gyakrabban találkozni velük a kertekben, s minden kétséget kizáróan kikerültek az indultak még kategóriából. A díszfüveket különösebb töprengés nélkül kinevezhetjük a legsokoldalúbban használható növények csoportjának: formagazdagságuk, pompás színeik és méretbeli változatosságuknak köszönhetően nincs olyan kertstílus, ahová ne tudnánk beilleszteni őket.

Kerülhetnek a sziklakert pozsgásai közé, az évelőágyások színes forgatagába, megidézhetnek végtelennek tűnő, hullámzó prériket, és biztos szerepük van a modern kertek bujaságot nélkülöző, visszafogott növényesítésében.

Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri)
(www.about-garden.com)

Ugyanúgy számíthatunk rájuk a napos, a félárnyékos és árnyékos kertrészletekben, ültethetjük őket kerti utak, járdák és ösvények mellé, díszei lehetnek egy igényesen kiépített előkertnek, és választhatunk közülük egy-egy meghatározó, méretes cimborát szoliterként a díszkert kiemelt pontjára telepítve.

Deres csenkesz (Festuca glauca)
(www.australianseed.com)

Egy különleges tulajdonságuk miatt viszont kijár nekik az aranyérem: könnyedek, lazák, nincs olyan enyhe fuvallat, ami ne mozgatná meg őket, mozgalmassá, élettelivé téve ezzel a legszigorúbb formákat is. És ez utóbbiakból bőven akad a kertben, ilyen maga a lakóház, a kerítés, a járda, a támfal, de ilyen lehet egy rózsa-, vagy egy magasabb évelőkkel beültetett növényágyás is. Ívben hajló, bókoló száraikkal ilyen helyeken kiváló kísérőnövények, észrevétlenül emelik ki, és teszik látványosabbá, hangsúlyosabbá a főszereplőket.

Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa)
(www.paramountnursery.ca)

Alkalmazhatjuk őket akkor is, ha a kerti tó környékét szeretnénk autentikus növényekkel beültetni, de remek fajták közül választhatunk, ha csak egy falikút vagy csap környezetét szeretnénk a vizes élőhelyeket idézően kialakítani. És a díszfüvek másik lenyűgöző tulajdonsága, hogy mindehhez alacsony, középmagas vagy éppen óriás méretűek is rendelkezésünkre állnak.

Szálkafű (Hakonechloa macra 'Aureola')
(www.cloverhillrareplants.com)

Nevelésük nem jelent jelentős plusz munkát. Késő ősszel a szárakat érdemes összekötni, ez a tövek kifagyása, rothadása ellen nyújt védelmet. Természetesen akadnak közöttük fagyérzékenyebb fajok és fajták is, nekik téli védelemre is szükségük lehet, ami a tövek takarását jelenti. A szárakat ősszel nem tanácsos levágni, mert a szabaddá váló üreges szárakba bejutó csapadék könnyen rothadáshoz és az egész tő pusztulásához vezethet. Másrészt a bugákon, a virágzatokon megtapadó dér, a rájuk eső hó varázslatossá változtatja a télen amúgy sem túl látványos kertet.

A szárakat tavasszal kell visszavágni, ennek pontos időpontja azonban az utóbbi évek szeszélyes időjárása miatt nehezen köthető naptári időponthoz. „Rendes” tavaszon ez általában március második hetére esik, de érdemes figyelni a talajszinten megjelenő új hajtásokat, ha láthatóvá válnak, jöhet a metszőolló, és az egész csomót úgy tíz-húsz centiméteres magasságban el kell vágni.

Homoki hajperje (Leymus arenarius)
(www.planthouse.hr)

Ha választásunk olyan fajtákra esett, amelyek némiképp agresszív terjedésre hajlamosak – a teljesség igénye nélkül: Bromus inermis, Leymus arenarius, Saccharum ravennae, Phalaris arundinacea, Hakonechioa macra  –, őket érdemes gyökérgáttal körülvenni. Ez lehet erős műanyag, vagy acélgallérral erősített műanyag szegély, de egy-egy tő esetén, megoldás lehet a hajtások folyamatos (és türelmes) visszavágása is.