Aszályos évek

Aszály: volt, van, lesz
(https://www.un-igrac.org/)

Az Úr 1715. esztendejét írtuk, amikor Dillherr von Althan báró, a szolnoki vár parancsnoka azt találta írni VI. Károlynak, hogy „Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna”.

A gondolatot aztán jó magyar szokás szerint illő alapossággal átgondoltuk, s mindjárt 1947-ben hozzá is láttunk a munkához. Kereken huszonkét kilométernyit haladtunk.

2022 augusztus elsején az agrárminiszter bejelentette, hogy egymillió hektáron – ötmillió hektárnyi termőföldünk van – lett oda a termés. A Kárpát-medence közepén, a Föld bolygó Magyarország nevű helyén, ahol a csillagok különös együttállásának köszönhetően minden lehetőségünk megvolt, hogy virágzó kertmagyarországot építsünk magunknak.

Nem tettük.

Nem építettünk Duna-Tisza csatornát, nem létesítettünk tározókat, nem csináltunk tisztességes vízgazdálkodási terveket, helyette beszántottunk mindent, vigyázó szemünket a nagyüzemi gazdálkodásra szegeztük, ezer tonnaszám szórtuk és szórjuk ki a műtrágyát, és különös hülyéknek, jobb esetben vészmadaras károgóknak tartottunk mindenkit, aki a hét szűk esztendő eljövetelére figyelmeztetett. A szántással és a mélyszántással minden évben tönkretesszük a talajszerkezetet, és hallani sem akarunk arról, hogy gabonaföldjeinket takarónövényekkel vessük be, uram bocsá’, mulcsozzuk vagy komposztáljuk, hogy normális talajélet alakulhasson ki.

Vannak kitűnően dokumentált kísérleteink, miszerint csupán ezzel a megoldással nyolcvan-százhúsz centiméter mélységű, humuszos, megfelelő szerkezetű termőtalaj lenne kialakítható. Dísz- és zöldségeskertjeink ágyásaiban pedig még mindig a növény-szünet-növény típusú megoldásokat részesítjük előnyben. Pedig a lenyírt füvet szét is teríthetnénk a palánták között, ott hagyhatnánk a levágott ágakat és szárakat, az elnyírt virágok magtokjait, teríthetnénk mulcsot vagy komposztot itt is a talajra, ezzel akadályozva meg a termőföld cserepesre száradását.

Ideje lenne végre használni a józan eszünket is.

Már ha van nékünk ilyesmink egyáltalán.