 |
| Amikor semmi szükség nincs rá |
Itt van nekünk a geotextil, fekete vagy fehér, szőtt vagy nem szőtt, sűrű vagy habkönnyű, széles vagy szélesebb tekercsben, esetleg méretre vágva, minden, mi szem szájnak ingere.
Kérdés mármost: kell-e nekünk a geotextil?
A kérdésre manapság kétféle válasz létezik, a geotextil hívők is e két csoportra oszlanak.
1. Kell, mert megakadályozza a gyomosodást, és használatával kevésbé szárad ki a talaj.
2. Nem kell, mert természetellenes beavatkozást jelent, mert befülled alatta a talaj, s mert miatta az ágyásunk földje egyetlen masszává válik.
A helyzet az, hogy mindkét tábor híveinek igaza van. Geotextil használatával a gyomok úgy hetven százalékát visszaszoríthatjuk, megkímélve magunkat a véget nem érő gyomlálástól. Ám ennek meglehetősen nagy ára van, merthogy a talajlakó cimborák életét alaposan megkeserítjük vele.
A geotextillel fedett ágyások nem levegőznek, a terjedő tövű növények gyakran leküzdhetetlen akadályba ütköznek, és a föld már rövid idő elteltével is egy tömbbé áll össze. S ahol csöpögtető csövek futnak az ágyásokban, a textil használatával garantáltan szellőzetlen, pangó vizes ágyások keletkeznek.
Ráadásul a gyomok visszaszorításának létezik a geotextilnél nagyságrendekkel környezetbarátabb és hasznosabb módszere is: a mulcsozás. Ez utóbbi lehet ágdarálék, fenyőkéreg, díszkavics, komposzt vagy gyapjúmulcs, falevél és más zöld szervesanyag, esetleg szalma, kagylóhéj vagy üveg.
És növények. Sűrűn ültetve.
Ha az ágyásokban szándékosan szabadon hagyott – növények nélküli – foltokat alakítunk ki, helye lehet a geotextilnek, mint ahogy érdemes használni kavicsösvények, ritka beültetésű, nagy felületű kavicságyások kialakításakor is.
A növényágyásokban azonban aligha van helye, ilyen helyeken a vastag, nyolc-tíz centiméteres mulcsréteg és a sűrűbb növénybeültetés a tökéletes.
