kertmanufaktúra

2012. október 18., csütörtök

A csipke bogyója

Úton, útfélen találkozhatunk vele
(www.eathealthylivefit.com)
Ami persze a rózsáé – leginkább a vadrózsáé, lánykori nevén Rosa canina, vagy a nem vadé –  de ez most témánkat illetően közömbös. Amúgy pedig hívják hecsedlinek – felénk ez a megszokott neve – vagy kutyarózsának is.

A lényeg a bogyó. Merthogy abban tízszer több C-vitamin található, mint a citromban, akad benne még K és P vitamin, aztán bőven citrom- és almasav, némi kalcium és magnézium.

Karrierje nem mostanában kezdődött, az ókorban már előszeretettel hörpölgették teáját, leginkább a sorvadással járó megbetegedések hatásos ellenszere volt. Ha bioboltokban keressük, szinte biztos, hogy vesebántalmakra is ajánlani fogják, de ne lepődjünk meg, ha vizelethajtóként hivatkoznak rá.

A konyhában többféle célra is felhasználhatjuk: készíthetünk belőle teát, levest, likőrt, szörpöt, bort és mártást. Mielőtt nekiesnénk a piros bogyóknak, nem árt, ha kimagozzuk és eltávolítjuk az apróbb szőröket, különben erős viszketési kényszer vesz rajtunk erőt. A bogyókat leginkább késő ősszel szokták szedni, amikor kissé megcsípi a fagy, de a biokultúra szakértői a szeptember eleji napokra esküsznek, merthogy akkor van a legtöbb vitamin a csipkebogyóban.

Elkészítésénél két alapvető nézet közül kell választanunk. Az egyik szinte tiltja a forrázást és az áztatást, a másik nem. Ha az előző mellett tesszük le a garast, akkor szobahőmérsékleten kell beáztatnunk a bogyókat, hogy teát készíthessünk belőle. Vagy fittyet hányunk a C-vitamin és a forró víz közeli barátságnak nem igen nevezhető kapcsolatára, vizet forralunk, összetörünk néhány bogyót és a lobogó vízbe hajítjuk, aztán rögtön ezután levesszük a tűzről, és nincs is más dolgunk, mint megvárni amíg kihűl.

Egyszerű, szép
(www.leicestershirevillages.com)
Ha kertünkben szeretnénk csipkebokrokat látni, termesztésével nem lesz nehéz dolgunk. Legalább öt méteres távolságot hagyjunk a bokrok között, és kis túlzással másra nem is nagyon kell figyelnünk.

Nem baj, ha kertünk talaj kissé nehéz, kötöttebb, de a csipkebogyó akkor sem jön zavarba, ha savas vagy lúgos a földünk. Nem panaszkodik, ha kissé árnyékosabb helyet választunk neki, akár kavicsosabb földben is megél. Hagyhatjuk szabadon, a maga választotta formában növekedni, de kialakíthatunk koronaformát is, vagy nevelhetjük több ágas bokorként.

Nagyüzemi körülmények között persze nem mászkálnak négykézláb az ágak között, szeptember végétől egy nagy levegőt véve, gépesítve szüretelik a termést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...