Zebrafű

Zebrafű (Miscanthus sinensis 'Zebrinus')
(www.phengels.fr)

Meglehetősen hosszú listát lehetne összeállítani arról, miért is érdemes zebrafüvet ültetnünk. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány megfontolásra érdemes szempont: alacsony gondozási igényű, jelentős díszértékkel bír, napon és félárnyékban egyaránt könnyen nevelhető, kerülhet előkertbe éppúgy, mint az évelőágyásba, szoliterként is díszít, remekül használható térképzésre, télen sem fagy el, bókoló leveleivel vonzza a tekintetet, izgalmas, szép.

Számos környezetbe beilleszthető
(www.jardinsdugue.eu)

A zebrafű igénytelen egy jószág, nem kell tápoldatos vödörrel rohangálni hozzá naponta, akár kissé homokos, akár agyagos a talaj a kertünkben, jól tolerálja mindegyiket. Nem jön zavarba, ha az utcafrontra kerül, ahol esetleg a kelleténél több autó is megfordul. Elviseli az átmenetileg aszályos időszakokat éppúgy, mint az ugyancsak átmenetileg tápanyagban szegényebb időket is.

Akkor van azonban elemében, ha tápanyagban gazdag, humuszos földbe kerül, s meghálálja, ha rendszeresen öntözzük. Akkor sincs gond, ha lányos zavarunkban a szokásosnál több vízzel kényeztetjük őkelmét, feltéve, ha a talaj nem pangó vizes.

A zebrafűnél nem kell évszázados vitát folytatni annak eldöntésére, hogy zöld alapon sárga csíkos, vagy levelei sárga alapon zöldek-e. (Ami azt illeti, a véget nem érő vita a zebrák csíkjairól annak ellenére folytatódik, hogy a tudomány a maga részéről eldöntötte a vitát: a zoológusok szerint ugyanis a zebrák fekete alapon fehér csíkosak.) Szóval a zebrafű élénk zöld levelei sárga csíkosak, ezt a növénytársításnál remekül kihasználhatjuk.

Másfél, két méteres magasságúra nő
(www.jparkers.co.uk)

Ültetéskor nem árt arra készülni, hogy helyes kis zebrafüvünk egyszer csak nagy lesz, kifejlett korában legalább másfél-két méterszer egyméteres helyre van szüksége. Ha kertünket nehezen karbantartható rézsűvel áldotta meg a teremtő, bátran telepíthetünk zebrafüvet efféle helyekre is.

Ha pedig csap, falikút, csobogó, kerti tó környéke a beültetendő terület, nincs is jobb választás nála: megjelenése, ha nem is a végtelen óceánt, de a víz jelenlétét üzembiztosan felidézi.

Virágzáskor bronzszínű bugákat hoz, ezeket és a leveleket sem érdemes ősszel visszavágni, a növény ugyanis így jobban fel tud készülni a téli hónapokra, másrészt télen megkapó látványt nyújt a havas, zúzmarával díszes növény. A visszavágásra egyébként a tél vége, tavasz eleje a legalkalmasabb, ilyenkor akár öt-tíz centiméteres magasságúra is visszavághatjuk.