A földnek az ő takarásáról

Amikor élet van a talajban
(https://ontariograinfarmer.ca)

Winston Churchill egy alkalommal azt találta mondani, ne pazaroljuk el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezünkbe ad.

Hogy egy válságnak mekkora szerepe van a környezettudatos kertészeti kultúra elterjesztésében, aligha lehet százalékosan meghatározni, de nagyon úgy néz ki, hatására – ha lassan is –, tisztulni látszik a kép. A mulcsozás például dobogós helyre került, s a mellette szóló érvek között az egyik legerősebb ütőkártya a víztakarékosság lett.

A díszkerti ágyásokban a fenyőkéreg és a díszkavics állandó szereplő már hosszú évek óta, most viszont a talajtakarás a zöldségeskertekben is terjedni kezdett. Jó ideje tartotta magát az a nézet, hogy a zöldségeskertnek makulátlanul kell kinéznie, ott egy árva gyom sem ütheti fel a fejét, úgyhogy időt és munkát nem kímélve, a gyomnövények eltávolítása amolyan össznépi elfoglaltsággá változott. A szabadon hagyott földfelület aztán kiszárad, a gyomok újra előjönnek, és nem kevés vízre van szükség, hogy a meleg napokon, heteken, hónapokon át életben lehessen tartani a zöldségeket.

Az újra felfedezett talajtakarás viszont a gyomtalanítást, az ásást és az öntözést is leegyszerűsíti. A vastagon, akár nyolc-tíz centiméteres rétegben elterített érett komposzt csodákra képes, legalábbis jó néhány ügyfelünk számára csodaszámba ment a változás. A vélemények: a gyomok visszaszorultak, a növényeket sokkal kevesebbszer kell öntözni, a talaj nem szárad ki, az elterített anyagok beavatkozás nélkül komposztálódnak, a növények pedig egészségesebbek.

A módszer továbbfejlesztett változatát még kevesen gyakorolják, miszerint a levágott szárakat, elhervadt virágzatot, levágott füvet, és mindenféle nyesedéket nem kell külön komposztládába cipelni, csak be kell dobálni az ágyásba, a többit az idő és a talajlakó cimborák megoldják.

Ez a metódus amúgy a dísznövényeknél, az évelőágyásokban is alkalmazható.

Mondjuk nem szép, de hasznos.