Levegőt!

Ezt amúgy József Attila is mondta, de esetünkben maradjunk most inkább a gyepeknél, és így ősz táján biztosítsunk nekik némi levegőt. Ezt egy kisebb terület esetén megtehetjük egy gereblyével is, gondosan eltávolítva a fűszálak közötti összetömörödött, elhalt részecskékből összeálló filcréteget.

Ha nagyobb területről van szó, egy gyepszellőztetőt kell igénybe vennünk, kötött talaj esetén merészkedjünk mélyebbre, egyébként elégedjünk meg a szokásos mélységgel. Ne ijedjünk meg, hogy lassan novembert mutat a naptár: ha szükséges, bátran vessük felül a megkopott részeket, tavasszal a most elvetett magvak növekedésnek indulnak majd. A metódus a következő legyen: a fűmagot keverjük össze jó minőségű földdel, terítsük el, végül a területet hengerrel járjuk meg. Egyébként sok helyütt még ma is használják a régi módszert, a hó alá vetést, ilyenkor a fűmagot késő ősszel, kora télen vetik el, március áprilisra aztán szinte magától kizöldül a gyep. Persze ez a módszer nem minden esetben válik be – hó nélkül meglehetősen bizonytalan a végeredmény – fűvetésre léteznek ennél biztosabb megoldási módok is.

Ha ősz, akkor nemcsak gyepszellőztetés, hanem gyeptrágya is.

A gondos gazda igyekszik megfelelő trágyázással felkészíteni a gyepet a télre. Ezzel azt próbálja elérni, hogy feltöltődjenek a gyökerekben az őszre igencsak kimerült tápanyagkészletek. Ma már biztonsággal használhatunk hosszú lebomlási idejű gyeptrágyákat, számos cég kínál jó minőségű, megbízható termékeket. Ezekben az őszi gyeptrágyákban egyébként a kálium található meg a legnagyobb adagban.

A gyeptrágyát érdemes az utolsó fűnyírás, illetve az ezzel egybekötött gyepszellőztetés idején kijuttatni, a tápanyagok folyamatosan, hónapok alatt bomlanak le. A sorrendet ne változtassuk meg: először a fűnyírót, és csak azt követően használjuk a gyepszellőztetőt. A gyártók a tápanyagokat apró gömböcskébe csomagolják, ezeket legtöbbször gyanta alapanyagú burok veszi körül, ami fokozatosan engedi át a gyep gyökérzete számára szükséges elemeket.

Ilyenkor ősszel a gyepet akkor érdemes utoljára lenyírnunk, amikor biztosak lehetünk benne, hogy már nem növekszik. Ebben a későre nyúlt, időnként tavaszias őszben ez valószínűleg éppen napjainkra esik. Fűnyírás és gyepszellőztetés előtt természetesen a lehullott faleveleket, letöredezett ágdarabokat gondosan el kell távolítanunk a gyepről. Az sem válik a gyepes terület hátrányára, ha ősszel vékony rétegben jó minőségű termőfölddel – kötött talajok esetén a földet folyami homokkal kell kevernünk –, mint a sütemények tetejét a porcukorral, vékonyan beszórjuk az egész területet.

Végezetül egy hasznos tanács a kerttulajdonosoknak: bármekkora késztetést is éreznek, a fagyok beköszöntével ne mászkáljanak fel s alá a gyepen, ezzel ugyanis minden korábbi előkészítő munkát tönkre tehetnek: a fagyott fűszálak nagyon nehezen heverik ki a taposás okozta károkat.