Növények a házfalon

Borostyán: az egyik hazai kedvenc

Kertészkedés: főnév, azt a tevékenységet jelenti, amikor valaki egy kertben dolgozik vagy ott kerti munkát végez.

Ha függőleges kertekről van szó, az értelmezés bátran kiterjeszthető a következőkkel: azt a tevékenységet is jelenti, amikor valaki az unalmas és egyhangú falakat növényekkel futtatja be, a fal tövébe vagy a falra növényeket telepít, azoknak szükség esetén támrendszert épít, a falra futtatott növényekkel szöszmötöl, a falon kerti munkát végez.

Szép, hasznos, jó
(www.bluebellnursery.com)

Persze, egy házfal befuttatása sok kérdést felvet. Általában ez áll az első helyen: mi fog történni a drága pénzen felhordott vakolattal. Merthogy vannak rémtörténetek leszakadó növényfalakról, megbomló vakolatokról és elázott falakról.

Nos, a helyzet az, hogy semmi. Nincs ugyanis olyan növény, amelyik eláztatná a falat vagy a vakolatot, s a növényfüggöny alatt egy tisztességes vakolat igen jól érzi magát repedések és leszakadások nélkül hosszú, hosszú évekig.

Lágyabbá teszi az épületet
(www.hort.uconn.edu)

Igaz, akkor nem, ha a vakolat és a falazat között nincs kimondottan szoros kapcsolat, egy málladozó vakolatra, egy rosszul bevakolt házfalra felkúszó növények előbb-utóbb vakolatostul leszakadnak.

De normális esetben – és ilyen azért a honi építőipar általános állapotát kritikai szemmel figyelve is előfordul – a növények falra futtatása semmiféle statikai vagy esztétikai károsodást nem okoz az épületben.

Viszont elragadó látványt nyújt, szépséget, új minőséget ad, képes megváltoztatni egy ház megjelenését. Hatása pszichikai értelemben is jelentős, természet közelibbé, zöldebbé, emberibbé válik tőle a környezet.

Idővel az egész falat befutja

Az ellenérvek között szerepel az is, hogy egy zöld házfalon rovarok, bogarak, rágcsálók és kígyók ezrei igyekeznek bejutni a házba, hogy ott szívbajt hozzanak a ház asszonyára. Ne legyünk igazságtalanok: egy vadszőlőből vagy egy borostyánból kialakított növénytakaró remek búvóhely nem egy rovarnak, bogárnak vagy akár madárnak. De inváziótól, pláne rágcsálók és kígyók hadától nem kell tartani. Ha egyébként legfőbb vágyunk, hogy langymeleg nyáréjszakákon szúnyogok tucatjaival vívjunk kétes kimenetelű csatákat, akkor egy-egy újabb látogató már nem oszt, nem szoroz. Ha viszont elsősorban a szúnyogokra gondolván hálót teszünk az ablakra, a témát már le is vehetjük a napirendről.

Vadszőlő késő ősszel
(www.moosecrossinggardencenter.com)

Helyette időzzünk el kicsit a zöld fal előnyeinél. A legfontosabbak: javul az épület hőháztartása, a levéltömeg nyáron nem engedi felmelegedni a falakat és megvédi a vakolatot a csapódó esővíztől.

Javul a környezet mikroklímája, növekszik a zöldfelület, nagyobb lesz az oxigénkibocsátás – Hundertwasser szerint nincs is jobb albérlő egy növénynél, mert nem pénzzel, hanem oxigénnel fizet – ugyanakkor alacsonyabb lesz a levegő portartalma.

Nem illik minden környezetbe
(www.2movehome.com)

Mielőtt azonban azonnal kúszó- vagy futónövényekért csörtetnénk a legközelebbi kertészetbe, nem árt még egy szempontot figyelembe venni. Ahogy a hagyományos kertekben sem mindegy, milyen az épület stílusa, a ház, a környezet, a terasz, az épületek színe, a lakók mindennapi életrendje, s az egész kert stílusa, úgy mindez ezeknél a zöldfalaknál és függőleges kerteknél is fontos. Hiába repes a szívünk egy vadregényes, vadszőlős házfalért, ha házunk stílusa miatt mindez olyan lenne, mintha egy elegáns öltönyhöz, kosztümhöz gumicsizmát vennénk fel, akkor jobb, ha maradunk a növényesítés vízszintes változatainál.

De akad, ahol igazán helye van

A házfalak befuttatására egyébiránt nálunk leginkább a borostyán és a vadszőlő használatos. Igénytelenek, egy-egy tő elültetésével biztosítható egy 8-10 négyzetméteres felület tökéletes borítása.

De természetesen más növények is választhatók, így a loncok, az iszalagok, a szőlő, a gyümölcsfák, az egynyáriak közül a hajnalka, de természet közeli környezetben akár egy bab is megállja a helyét.

Míg a borostyánnak és a vadszőlőnek nem kell támrendszert építenünk, a futórózsák vagy a clematisok igénylik azt. Ez készülhet keresztirányban rögzített farácsokból, de feszíthetünk ki dróthuzalokat is erre a célra.

Ha lilaakácot – hm, klasszikusokat csak pontosan: lila ákácot – szeretnénk házfalunkon látni, akkor némiképp nehezebb dolgunk lesz. Neki ugyanis nem elég egy lécrács vagy a falba csavarozott kampókra tekert dróthuzalok sora, leginkább egy ácsolt, rendesen kivitelezett, erős faszerkezet a megfelelő.

A szöszmötölés esetünkben pedig nem áll másból, minthogy a gondos gazda a szépen növekvő hajtásvégeket ízlésesen elhelyezve körbetekeri a dróthuzalon vagy odakötözi – nem túl szorosan persze – azokat a falécekhez. Minderre a borostyán és vadszőlő esetén nincs szükség. Aztán különösebb tennivaló nincs a zöld fallal, csak élvezni kell a látványt. (Arra azért az ültetésnél nem árt figyelni, hogy a házfalak tövében általában betondarabok, kőtörmelékek, kavicsok vannak a földben, s ezek egyike sem jelent ideális közeget növényeinknek.)

Az Athenaeum Hotel Londonban
(www.wired.com)

Ha növényfalának nézegetése közben valakiben az a kérdés motoszkálna, miért nincsenek évtizedek múltán sem Magyarország kis és nagyvárosainak sivár és siralmas tűzfalain, irodaépületein, szállodáin, garázsain (és lapostetőin) növények, s hogy Patrick Blanc néhány tő borostyánnál és vadszőlőnél némiképp izgalmasabb függőleges kertjei miért nem találhatók meg kies hazánkban, nem árt, ha izgága természetét lehűti kissé.

Erre kiválóan alkalmas néhány irodalmi alkotás, vers, zene, ilyesmi. Petőfitől a Pató Pál úr vagy A magyar nemes, Adytól A magyar ugaron. Esetleg Charlie. A Vidékre költözöm.