kertmanufaktúra

2012. május 5., szombat

Képek a füvön

Győrfi képek az arborétumban, Volčji Potokban
(www.gyorfiandras.hu)
Pedig a képek falakon szoktak függeni, ahol is kiválasztunk nekik egy jó helyet – ez rendszerint többnapos procedúra –, aztán gondosan beállítjuk, hogy nézegetve őket ismerős tájakra tévedjünk. Már ha a föstmény olyan, hogy a falra téve ajtó vagy ablak tud lenni belőle, melyen a szemlélődő lélek kitekinthet kissé. Győrfi András képei ilyenek. És van bennük valami ismerősség. Valami régről felsejlő otthonosság. Idejét vesztett idő. Remény is talán. Hogy lehet máshogy is.

Megyünk a tengerhez (www.gyorfiandras.hu)
Ismerős világ.
A színeké, a vonásoké, a formáké, a tájaké, vagy tán az egészé együtt. Ismerőse ez orvosnak, gyárigazgatónak, tanárnak, művésznek, lakatosnak, kertésznek és asztalosnak is.
Ez az egyik titkos csoda bennük. Az ismerősség.

A vonal (www.gyorfiandras.hu)









A másik a vágy. Az ember megáll a képek előtt, és mehetnékje támad. Hogy vállára tarisznyát akasztva komótosan odagyalogoljon, ahol Győrfi képei vannak. Be a ciprusok közé, föl a hegyre, átjutni a kapun, leülni a vízpartra tovatűnő hajókat nézegetni, tengerpart fölé magasodó keskeny házak között bóklászni óraszám, vagy ki a kertbe, hogy gömbre nyírt tujákat tologathasson a fakerekű talicskájában.

Kertész (www.gyorfiandras.hu)
Egy ilyen fakerekű fatalicska amúgy is lázba tudja hozni a kertészkedő embert. Az ilyenek fogantyúját simára csiszolták régvolt idők szorgos ujjai, a nyele fényes, fogása könnyed, a munkának egy ilyen kis taligával önálló méltósága van. Az ember elülteti a gömbre nyírt fácskát, aztán leül a kerítés peremére, lábát a mélybe engedi, és hallgatja a szél motozását.
És csak ül ott. Egy ilyen kerítésen Győrfi kertjében jó ülni. Győrfi tájaiban jó benne lenni. Jó lenne benne lenni.

(www.gyorfiandras.hu)
Van Szlovéniában egy arborétum, az A1-es autópálya mellett. A terület egy kisközséghez, Volčji Potokhoz tartozik. Az arborétum 1952 óta látogatható, valamikor családi birtok volt, aztán – ahogy errefelé már lenni szokott –, ez is bekeveredett a közösbe. A nyolcvannyolc hektáros területen van angol és francia kertstílus szerint kialakított parkrész, van román kori torony, egykori kastélyépület, és tavasszal virágbemutatók is vannak. Pár évvel ezelőtt pedig képek voltak a füvön. Győrfi András képei.

(www.gyorfiandras.hu)
A képek azért voltak ott a füvön, mert az arborétum azt találta ki, rendez egy tárlatot. Egy szabadtéri tárlatot. Úgyhogy a képeket betették egy tágas liget kellős közepébe, vagy beállították egy árnyas sarokba. Voltak képek fák között és alatt, tulipánok és cserjék előtt, sövények között.





(www.gyorfiandras.hu)
És Győrfi piros paradicsomgömbjei ott hevertek a festett füvön vagy a valóságosban inkább, a kád fölé magasodó napernyő gömbje ráborult a háttérben ékeskedő tulipánokra, s platánok árnyéka vetődött a képekre.





Ide mennék (www.gyorfiandras.hu)

Győrfi András képei sok helyütt megfordultak már a világban, jártak a nagy vízen túl és az öreg kontinens számos országában, de könnyen lehet, ezen a különös helyen érezték magukat otthon leginkább. Képeinek színeiben, formáiban, vágyaiban és árnyaiban benne van az ember és a természet ereje. És benne a paradicsom, az elképzelt s az elveszett is, amiből ott, az arborétum füvén talán több is megmutatkozott.

Álomtáj (www.gyorfiandras.hu)





Képek a füvön.
Az élet képei. Földszínűek, kékek, barnák, napsárgák, inspirálók. Vidámak. Meggyötörten is gyönyörű tájak. Mert vannak vidékek legbelül…









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...