kertmanufaktúra

2013. február 21., csütörtök

Házi berkenye

Sorbus domestica
(http://www.pflanzen-bilder-kaufen.de)

„… De minden növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelű lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növevények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él...”

Ekként okítja János kertész a fiát, Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényében. S ami igaz, az igaz: ha kertünkbe azért ültetjük, hogy majd terméséből mindenféle földi jókat – és ezek között biztosan szerepelhet a pálinka is – készítünk, alaposan szerelkezzünk fel némi hidegélelemmel, mert úgy 18-20 éves korában fog nekünk először teremni. Kint, a szabad természetben, ha jókedvében van, akár ötszáz évig is él. Lassan nő, sok év alatt a harminc méteres magasságot is eléri, s leginkább a tölgyek között érzi jól magát.

Termése utóérés után az igazi
(www.naturspaziergang.de)
S alighanem jól érzi magát abban a társaságban is, ahová az Országos Erdészeti Egyesület jóvoltából került, merthogy 2013-ban a házi berkenye lett az év fája. Egykoron fontos fa volt az országban – tényleg csak zárójelben: mennyi minden fontos dolog mellé kell odabiggyesztenünk: egykoron –, neve fellelhető már a tihanyi alapítólevélben is. A berkenyének érdekes sorsa van: jó néhány emberöltővel ezelőtt is elfeledett faként írtak róla, s érveltek nem egy alkalommal ültetése, telepítése és gondozása érdekében.

Terméséből amúgy leginkább lekvár készíthető, állagát tekintve a körtéhez vagy a naspolyához – hm, ez is egykoron… – hasonlítható. S bár a leszedett gyümölcs nem járkál mezítláb, s nem levesesedik meg az orra, mint ahogy e kényes összefüggésre megpróbálták Bendegúz barátunk figyelmét felhívni az Indul a bakterházban, a lényeg a lényeg: kissé várni kell a fogyasztásával, amíg a gyümölcs szottyossá nem válik.

Újrafelfedezésre várva
(http://digilander.libero.it/ipdid/photos-eng/)
S hogy a jelenleginél némiképp nagyobb figyelem esik e majd rája, mint megesett az az egykori esőcseppekkel és Kossuth Lajos kalapjával, nem tudni. Mindenesetre bizakodásra adhat okot, hogy a tisztességes, valódi gyümölcsből készült házi pálinka bimbódzó reneszánsza miatt – csak az Isten szerelmére nem jégbe hűtve, nem fenékig, nem egyhajtásra bécsapni – pálinkafőzőink újra felfedezik a berkenyét is.


Az Év fái az elmúlt esztendőkben
2012-ben a Zselnicemeggy (Padus avium)
2011-ben a Tiszafa (Taxus baccata)
2010-ben az Ezüst hárs (Tilia tomentosa)
2009-ben a Mézgás éger (Alnus glutinosa)
2008-ban a Törékeny fűz (Salix fragilis)
2007-ben a Szelídgesztenye (Castanea sativa)
2006-ban a Magyar kőris (Fraxinus angustifolia subp. danubialis)
2005-ben a Közönséges boróka (Juniperus communis)
2004-ben a Fekete nyár (Populus nigra)
2003-ban a Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
2002-ben a Molyhos tölgy (Quercus pubescens)
2001-ben a Közönséges vagy Bibircses nyír (Betula pendula)
2000-ben a Barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
1999-ben a Hegyi szil (Ulmus glabra)
1998-ban a Vadkörte (Pyrus pyraster)
1997-ben a Kislevelű hárs (Tilia cordata)
1996-ban a Madárcseresznye (Cerasus avium)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...