kertmanufaktúra

2016. november 12., szombat

Ánizsillatú izsópfű


Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)
(www.finegardening.com)

Mindent tud, amit az előző blogbejegyzés főszereplője, a narancssárga izsópfű, csakhogy levelinek pompás ánizsillata is van. Észak-, Észak-nyugat Amerikából származik, gyógynövényként azokból az időkből ismert, amikor Amerika még az indiánoké volt.

Jól társítható sárga virágú évelőkkel
(http://agardenforall.com/)
Leveléből teát készíthetünk, de ha kedvünk tartja, virágai is a konyhaasztalra kerülhetnek.

Ott a kulináris élvezetek kedvelői szerint karakteres mellékszereplők a gyümölcssalátákban, illetve bátran használhatók a hús és halételek ízesítésére is.

Látványnak sem utolsó
(www.broadlandsnaturally.org)



Egy méter körüli magasságot ér el, virágzása nyár közepén kezdődik, és jócskán az őszbe nyúlik. Ennek a kék színű virágok kedvelőinél csak a méhek és lepkék örülnek jobban, ők ugyanis a tömeges virágfüzéreket valóságos legelőként használják.

Ha kategorizálni kellene, alighanem a szárazságtűrő növények csoportját jelölhetnénk ki neki, nehezen tűri a pangó vizes, átázott talajt. Enyhe fagyot elvisel ugyan, de jobb, ha télire némi védelmet kap, amúgy gondozásmentesen tartható. Ha dúsabb virágzásra szeretnénk ösztökélni őkelmét, a már elvirágzott szárakat vissza kell vágnunk. Remek színhatás érhető el, ha az ánizsillatú izsópfű mellé sárga virágú évelők – cickafark, kúpvirág, napfényvirág – kerülnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...