Tévhitek a gyep öntözéséről

Két-háromnaponta is elegendő lenne
(www.environmentaldesigns.com)

Nagyon úgy néz ki, nemcsak a politikának és a focinak, az automata öntözőrendszerek beállításainak is tízmillió szakértője akad e kies honban. Egyik csoportjuk esküszik az esti órákban történő locsolásra, másikuk inkább a hajnali időpontot ajánlja, kettejük közös metszetében leledzenek azok, akik szerint tutira kell menni: késő este és hajnalban is öntözni kell.

Az indokok között néha a legfurábbak is megtalálhatók, ilyen például az esti öntözés híveinek egyik aduásza, miszerint azért kell késői órán működtetni a szórófejeket, mert a föld még meleg, és az a szép zöld gyep ilyenkor tudja felvenni legjobban a csapadékot. A második helyezett az az érv, mely szerint az este kijuttatott vizet reggeltájt tudja a legjobban hasznosítani a gyep, amikor rávetülnek a kelő nap sugarai.

A hajnali öntözés híveitől pedig leginkább ez tetszett: az emberek hajnalban mélyebben alszanak, és kevésbé zavarja őket a nyitott ablakon beszüremkedő ütemes sziszegés, mely hanggal a szórófej próbálja meg őrületbe kergetni a gyanútlan gyeptulajdonost.

Érdekes.

Ennél már csak a valóság érdekesebb, merthogy a hajnali öntözés és az alvás mélysége között semmiféle kapcsolat nincs, van viszont az időpont és a párolgás terén. Merthogy a napszakok úgy vannak kitalálva, hogy a hőmérséklet a hajnali órákban a legalacsonyabb, így ebben az időszakban megy pocsékba a legkevesebb víz. A hajnali négy-öt óra között kijuttatott öntözővíz nem áll hosszú órákig a gyepen, a rövidesen megérkező napsütés és vele a felmelegedés még az álmoskönyvek szerint is jótékony hatással van a száradási folyamatokra.

Mármost adódik a kérdés: hányszor öntözzön a gazda, ha már egy vagyont fizetett ki a gyepesítésre és az automata öntözőrendszerre?

A kérdésre jelen állás szerint a legnépszerűbb válasz így hangzik: naponta. Mi több, nem kevesen úgy vélik, akárhogy is van a párolgás, meg az alvás bonyolult problematikája, biztos, ami biztos, menjen az az öntözés este is, meg reggel is.

Merthogy kell az a jó párás klíma a gyepnek.

A jó párás klíma persze egyáltalán nem kell a gyepnek, sokkal inkább a gombás fertőzésnek van rá szüksége, ennek terjedésében egyébként az automata fűnyírók is gyakran besegítenek. A huszonnégy óra leforgása alatti kétszeri öntözés nem ritkán tocsogóssá, de legalábbis folyamatosan nedvessé teszi a földet, aminek a fűszálak gyökerei örülnek a legkevésbé.

A növények úgy vannak kitalálva, hogy gyökereik gondosan kutatnak a tápanyagok és a víz után, s nem restek mélyebb rétegbe is bekukkantani. A maguk zseniális módján küzdenek meg a napi betevőért, és – bár hihetetlennek hangzik –, de képesek elkényelmesedni, és kiélvezni az ember által nyújtott wellnessközpont minden áldását.

Vagyis felhagynak a módszeres kutakodással, s a napi kétszeri öntözés hatására kényelmes üzemmódba kapcsolnak, gyökereik a felső talajrétegben kezdenek tanyázni, felhagyva a kutatómunka helyenként bizony fárasztó tevékenységével.

Ellustulás tehát.

Amit hamarosan a gombás betegségek megjelenése, az általános egészségi állapot leromlása követ, ráadásul a szépen tömörödő talaj képtelen tisztes mennyiségű levegőt biztosítani a gyepnek.

Némiképp sziszifuszi küzdelemnek tűnik, de néha-néha sikerül rábeszélni egy-egy kerttulajdonost, hogy két-háromnaponta öntözze a gyepet, bőségesebb vízmennyiséggel, s ugyancsak ezt a metódust kövesse az évelőágyások és a zöldséges kert esetében is. Utóbbiaknál bátran nevezhetjük a megoldást árasztásos technikának is, ennek hatékonysága messze meghaladja a naponkénti locsolásét.

És hát sziszifuszi azért is, mert az öntözőrendszer kiépítője naponkénti beállítást javasolt a gazdának, aki ezt olvasta a neten is, és a szomszédban is naponta kétszer megy a rendszer, különben pedig eddig is így csináltuk.

Akárhogy is van: ideje lenne változtatni.