Aranyfürt

Galatella linosyris
(https://www.herbarium-von-ingrid.de)

Sárga virágai jókedvet, vidámságot kölcsönöznek a kertnek.

Nem illik minden kertszakaszba, leginkább a parasztkerti kertkialakítások, a természetközeli évelőágyások, vagy a vadvirágos rétet megidéző kompozíciók jöhetnek szóba. A méhek igencsak kedvelik.

Szárazságkedvelő, július végétől, augusztus elejétől virágzik, ilyenkor elérheti az egyméteres magasságot is. Októbertől az elszáradt virágfejek is mutatósak, visszavágásuk március elejéig is várhat. Nem kedveli a kötött, nehéz talajokat, ilyen helyen magas szárai elhajlanak, és az sincs ínyére, ha tápoldatokkal, gazdag komposzttal mértéken felül túlszeretjük. Meghálálja a jó vízáteresztő talajt, és az órákon át napsütés helyet.

Jól társítható díszfüvekkel, őszirózsákkal, jól mutat méhbalzsam és cickafark társaságában is. Ha jól érzi magát, erőt vesz rajta a terjeszkedő hajlam, de nem agresszív, nem foglalja el a teljes terciát.

A kertészetekben gyakran korábbi nevén – Aster linosyris – találjuk meg.

Együtt is lehet

Bordó levelű bazsalikom
(http://www.ag.auburn.edu)

Zöldség- és fűszernövényeink között van jó néhány remek cimbora, akik egy évelőágyásban, egy díszkerti kertszakaszban vagy egy kavicskertben, sziklakertben is megállják a helyüket. Díszítőértékük felér az évelőkével, választhatunk közülük színük, méretük vagy alakjuk szerint.

A teljesség igénye nélkül néhány közülük:

Metélőhagyma
(https://plantflowerseeds.com)

 

Borágó

Lestyán
(https://lindelystfarm.dk)

Mángold
(https://www.gardenersworld.com)

Kakukkfű
(https://www.gardenista.com)

Tárkony
(https://www.rhsplants.co.uk)

Izsóp
(http://www.coolgarden.me)

 

A földnek az ő takarásáról

Amikor élet van a talajban
(https://ontariograinfarmer.ca)

Winston Churchill egy alkalommal azt találta mondani, ne pazaroljuk el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezünkbe ad.

Hogy egy válságnak mekkora szerepe van a környezettudatos kertészeti kultúra elterjesztésében, aligha lehet százalékosan meghatározni, de nagyon úgy néz ki, hatására – ha lassan is –, tisztulni látszik a kép. A mulcsozás például dobogós helyre került, s a mellette szóló érvek között az egyik legerősebb ütőkártya a víztakarékosság lett.

A díszkerti ágyásokban a fenyőkéreg és a díszkavics állandó szereplő már hosszú évek óta, most viszont a talajtakarás a zöldségeskertekben is terjedni kezdett. Jó ideje tartotta magát az a nézet, hogy a zöldségeskertnek makulátlanul kell kinéznie, ott egy árva gyom sem ütheti fel a fejét, úgyhogy időt és munkát nem kímélve, a gyomnövények eltávolítása amolyan össznépi elfoglaltsággá változott. A szabadon hagyott földfelület aztán kiszárad, a gyomok újra előjönnek, és nem kevés vízre van szükség, hogy a meleg napokon, heteken, hónapokon át életben lehessen tartani a zöldségeket.

Az újra felfedezett talajtakarás viszont a gyomtalanítást, az ásást és az öntözést is leegyszerűsíti. A vastagon, akár nyolc-tíz centiméteres rétegben elterített érett komposzt csodákra képes, legalábbis jó néhány ügyfelünk számára csodaszámba ment a változás. A vélemények: a gyomok visszaszorultak, a növényeket sokkal kevesebbszer kell öntözni, a talaj nem szárad ki, az elterített anyagok beavatkozás nélkül komposztálódnak, a növények pedig egészségesebbek.

A módszer továbbfejlesztett változatát még kevesen gyakorolják, miszerint a levágott szárakat, elhervadt virágzatot, levágott füvet, és mindenféle nyesedéket nem kell külön komposztládába cipelni, csak be kell dobálni az ágyásba, a többit az idő és a talajlakó cimborák megoldják.

Ez a metódus amúgy a dísznövényeknél, az évelőágyásokban is alkalmazható.

Mondjuk nem szép, de hasznos.