A növények beszélgetnek egymással

Hálózatok hálózata
(https://medium.com/

Még a hatvanas években történt, hogy egy csendes amerikai poligráfot kapcsolt növényeire, kiderítendő, beszélgetnek-e azok egymással.

Szurkálta, perzselte a leveleket, majd tényként közölte: a növényeknek érzelmi reakciói vannak, másképp reagálnak, ha egy velük jól, és másként, ha egy velük rosszul bánó ember közelít feléjük. Ausztrál kutatók aztán néhány évvel ezelőtt tudományosan is bizonyították, hogy az egymástól elzárt növények valamilyen úton biztosan kommunikálnak egymással.

A kísérletben a bazsalikom és a csili volt a két főszereplő, s kiderült: a csili magok határozottan jobban fejlődnek a bazsalikom mellett akkor is, ha a magokat és a fűszernövényeket egymástól kémiai és fizikai értelemben is elválasztják. A kutatók szerint a növények sejtszintű, nanomechanikai oszcilláció, vagyis egyfajta hangjelzés vagy szignál segítségével tartják a kapcsolatot.

Az már egyébként korábban bebizonyosodott, hogy veszély – például levéltetű invázió esetén – kémiai jeleket küldenek a szomszédságnak, illetve olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek odavonzzák a tetvek természetes ellenségeit.

Angol kutatók úgy találták, a növények a föld alatti gombahálózatot amolyan internetként működtetik, s ezen keresztül küldenek pozitív vagy negatív jelzéseket egymásnak. Eddig egyébként a növények által kibocsátott illatok vagy illékony anyagok közül több mint ezerhétszázat azonosítottak, és úgy vélik, létezik húsz, a kommunikációban szerepet játszó molekulacsoport.

Akárhogy is van, emberi fogalmainkat használva, ha más módon, de a növények képesek a látásra, a hallásra és a szaglásra is. És ki tudja, talán jobban szót is értenek egymással, mint mi, emberek.

Alkalmazkodás

Változó klíma
(https://eos.org/)

Egy, a Plant Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a növények képesek alakjukkal – száruk és levelük méretének változtatásával – alkalmazkodni a klíma változásához.

Az alkalmazkodóképesség tudományos kutatása az állatvilágban már korábban bebizonyította, hogy az alakváltozás és az alakváltoztatás az állatoknál nem ismeretlen fogalom: néhány melegvérű faj fülének, illetve csőrének méretét megnövelve növeli a hűtést szolgáló felületeket.

A növények esetében az alakváltozás merőben más természetű: egész testfelépítésük változhat. Levelük kiegyenesedik, megnövelvén ezzel az árnyékoló felületet, száruk pedig megnyúlik. A kutatók arra jutottak, meg kell keresni azt a molekulát, amelyik képes a változási folyamat elindítására azoknál a növényeknél is, amelyek a nemesítés során ezt a természetesnek mondható képességüket már elvesztették.

Mindeközben egy másik tudományos vizsgálati modell szerint a felmelegedés mostani ütemét alapul véve a jelenlegi termőterületek nyolcvanöt százaléka marad megművelhető. Ha a felmelegedés a mostani szintnél magasabb lesz, ez a szám hatvan százalékra csökken, és minden bizonnyal szükség lesz új növényfajok telepítésére.

A magyarországi klímaváltozást kutató meteorológusok elemzése szerint 2100-ra Budapest Tirana jelenlegi éghajlatára hajaz majd leginkább, az ország egészére pedig Várna és Plovdiv környékének klímája lesz jellemző. Akárhogy is van, 2020-ban harminchét kiszáradó magyarországi folyóvizet tartottak nyilván. Mindez azt jelenti, hogy Duna-Tisza közén elsivatagosodás lesz jellemző, ezeken a területeken biztosan változtatni kell a földművelés jelenlegi módszerein, és alighanem új növényfajok telepítésére kell felkészülni.

Két megoldás körvonalazódik: őshonos, vagy a változásra leginkább képes dísz- és kultúrnövényfajok telepítése, vagy molekuláris szintű beavatkozással új növények „gyártása”. A beavatkozással már próbálkoztunk néhányszor, lehet, itt volna az ideje a másik metódus után nézni.

Tőzegmizéria

Nem bányászatnak való vidék
(https://thefutureforestcompany.com/)

Évek óta figyelem azt az elkeseredett, és majdhogynem hiábavaló küzdelmet, mellyel környezettudatos jótét lelkek próbálják meg rávenni a nagy- és kisipari szereplőket, kertkedvelő hobbistákat, hogy szíveskedjenek tartózkodni a tőzeg forgalmazásától, illetve használatától.

Hiábavaló, mert a piaci szereplőknek a legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy józan belátás alapján önkorlátozásokat vezessenek be. Tőzeg van, mindig is volt, miért ne lehetne a kínálatban változatlanul?

Ráadásul se szeri, se száma a tőzeget népszerűsítő internetes tartalmaknak és kézbe fogható reklám vagy tájékoztató anyagoknak, melyek nem fukarkodnak a tőzeg fantasztikus hatásait taglalni.

Hogy „gazdag szerves anyagokban”, hogy a tőzeg segít „a talaj egészséges szerkezetének” kialakításában, és hogy a növények „optimális fejlődését” a tőzeg hivatott biztosítani. És hogy a „kertészetekben kapható földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga”.

Kérdés persze, miért lenne az?

A talaj egészséges szerkezete sokkal inkább függ a mikroorganizmusok jelenlététől, a növények optimális fejlődését n+1 alkotórész biztosítja, és ha ezek között nincs ott a tőzeg, attól a növények köszönik, de üzembiztosan optimálisan tudnak fejlődni. A tőzeg ráadásul nincs gazdagon felszerelkezve szerves anyagokkal, de a mondat kétségtelenül jól hangzik. A földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga minden bizonnyal a komposzt lenne, de nem tud az lenni, mert annak gyártására nem épült ki olyan iparág és lobbi, mint a tőzeg bányászatára.

Angliában 2024 óta tilos a kiskereskedelemben tőzeget használni, és láss csodát! nem dőlt össze a világ, a növények élnek és virulnak, még az is lehet, hogy optimálisan fejlődnek, mi több, a tőzeg arrafelé már nem a kertészetekben kapható virágföldek legfontosabb alapanyaga.

Amúgy a tőzeget a virágföld szerkezetének javítására, a tömörödés elkerülése érdekében használják, és fontos szempont az is, hogy javítja a virágföld vízmegtartó képességét. A helyzet mármost az, hogy mindezekre a komposzt, a kókuszrost, a faőrlemény, a perlit, az Alginit, a Bontonit, a kávézacc, az apró szemű kavics vagy a folyami homok tökéletesen képes, úgyhogy semmi szükség nem lenne a bolygó tőzegrétegét tönkretenni.

De ne legyenek kétségeink: egy-egy példaértű korlátozás, számos ajánlás és jóakaratú igyekezet ellenére ezt is sikerül majd kipusztítani. A fejlődés ezen a téren sem fenntartható, bármilyen szépen is cseng az oly sokszor hangoztatott, és mára már üres szlogenné vált gondolat a fenntartható fejlődésről.

 

Gyengéden, alulról

Amikor elkel a segítség
(Fotó: www.independenttree.com)

Ez a helyes módszer, ha örökzöldjeink hóval vastagon borított ágairól szeretnénk lerázni az égi áldást. A célszerszám pedig leginkább a söprű.

Eleink diófánál előszeretettel alkalmazott technikáját – az ágakat összevissza, alulról, felülről egyaránt erősen csapkodva –, a hómentesítéskor tilos alkalmaznunk, több kárt tennénk vele, mint hasznot. Ehelyett inkább gyengéd, mindig alulról felfelé irányuló mozdulatokkal kell leütnünk, mintsem levernünk a havat, ügyelve arra, hogy a tűleveleket ne szakítsuk, törjük.

A hó alatt görnyedező ágak tehermentesítése fokozott figyelmet igényel, ha a hóréteg jegesre fagyott, ilyenkor az ágak könnyebben törnek. Ugyanez az helyzet, ha széles jókedvünkben rázni kezdjük az ágakat, a mozdulatokra ebben az esetben is az óvatos a leghelyesebb jelző.

Nem tanácsos gereblyét vagy gyepgereblyét használni, mivel a fogak igen könnyen törést, szakadást okozhatnak, a legjobb megoldás a söprű. A legtöbb figyelmet a széles ívben hajló ágakra, az oszlopos, kúpos örökzöldekre kell fordítanunk: a tartós hónyomás miatt a meghajló, kilógó ágak néha előszeretettel abban a szögben, ívben maradnak, amire a hó tömege kényszeríti őket, s ez különösen az oszlopos, kúpos örökzöldeknél okoz jelentős esztétikai problémát.