Gyepre magyar!

Ilyenkor, március idusa táján – ha nem is forradalmi hevülettel –, de már tempósan közelíthetjük meg a gyepet. Ha a területen mohásodást, tömörödést látunk, a gyepnek némi szellőztetésre van szüksége. Ezt egy kisebb kertben akár gereblyével is elvégezhetjük, határozottan, szinte már durván bánva a szerszámmal távolítsunk el minden elhalt növényi részt a fűszálak közül. Szakítsuk fel a fűcsomók közötti földdarabkákat, hogy erőteljesebb növekedésre serkentsük a füvet.

Ha a terület nagyobb, és karjainkat a következő napokban finomabb mozgásokra is használni szeretnénk, gereblye helyett a gyepszellőztető gépet részesítsük előnyben. Efféle masinából kétfajta van, az egyik a gyep szellőztetésére, a másik a lazítására használható. Az elsőnél a forgóhengerre erősített pálcák kapják fel az összetömörödött növényi részeket. A másiknál a hengerre szerelt erős kések vágnak a talajba, ezzel biztosítva a megfelelő levegőztetést. A művelet mélysége a komolyabb gépeknél állítható, ha mélyebben szeretnénk lazítani a földet,  célszerű a munkát őszre hagyni. A legtöbb díszkertben tavasszal elegendő egy gyepszellőztetést megejteni, ettől sűrűbb, levegősebb, tömöttebb lesz majd a füvünk.

Munkánk végeztével – különösen, ha géppel dolgoztunk – meglehetősen elkeserítő látvány fogad majd bennünket, de ez természetes. És az is, ha zsákszámra gyűlik össze a növényi hulladék: elhalt fűszálak, mohás részek és némi föld. Szellőztetés után érdemes a korábbi füvesítésnél használttal azonos fűmagból – 30-40 grammot számítva négyzetméterenként – újravetnünk a területet, és nem árt talajjavító anyagokat sem kiszórnunk: jó minőségű kerti földdel összekevert homokot, vagy valamilyen szerves anyag tartalmú keveréket.

Ezt követően elő kell vennünk a fűhengert, hogy kellőképpen tömörítsük a területet, majd következhet az öntözés, óvatosan, inkább csak permetezve, nehogy a lecsapódó vízsugár kimossa a magvakat és a földet. Az újravetett talaj felszínét legalább egy hónapig ne hagyjuk kiszáradni, gondoskodjunk a terület rendszeres öntözéséről.

Tavasszal nem árt, ha trágyázzuk is a gyepet. Arra feltétlenül figyeljünk, hogy kizárólag nitrogén tartalmú trágyát csak tavasszal használjunk. Ha az optimális tápanyagellátást hosszabb időn keresztül szeretnénk biztosítani, hosszú hatású műtrágyát válasszunk, ezeknél a tápanyagok lassan, hónapok alatt bomlanak majd le. Műtrágyából válasszuk a nitrogénben és foszforban gazdag, úgynevezett starter trágyát, a csomagoláson feltüntettet érték NPK 23+23+5, illetve NPK 20+20+8 legyen. (A betűk és a számok a nitrogén, a foszfor és kálium arányát jelölik.)

Ha fakó, szürkészöld, sárgás-, barnás foltos a gyepünk, a fűszálak közül sok elpusztult, leginkább gombás betegség lehet az ok: fuzáriumos hópenész, lisztharmat, palántadőlés, fekete szárrothadás, barna foltosodás vagy rozsdagomba. Sok helyütt lehetnek vakondtúrások, kutya és  macskanyomok, ezek esztétikailag és élettanilag sem használnak a gyepnek.

Ha a sok elhalt gyökér bennmarad a talajban, akkor hamar elszaporodnak a földigiliszták, ürülékcsomóik sűrű halmocskái ezt jól jelzik. Ez sem a legszebb látvány, bár a gilisztahumusz segíti a gyep felújulását. Árnyékos helyeken a moha ritkítja ki a gyepet, ami azért is gond, mert amikor melegebbre fordul az idő, a mohás helyeken jobban erőre kapnak a gyomok. A mohás foltokhoz választhatunk mohairtó műtrágyát, itt 14-0-0+5Fe az ideális.

A gombabetegségek elleni permetezéshez egy méregmentes szert, a Trifendert érdemes használnunk, ebből 50-60 gramm kell száz négyzetméterre. (A termék dobozán minden más lényeges tudnivaló pontosan megtalálható.) Fontos, hogy a gyep trágyázását mindig a gyepszellőztetés és az újravetés után végezzük el. Ugyancsak szigorú szabály, hogy minden fűnyírás után öntöznünk kell.

A gyep nyírása amúgy külön tudomány, állítólag némi gyakorlás után - mértékadó, bár kissé humoros szakértők ennek idejét 600 évben jelölték meg -, füvünk akár angol barátaink pázsitjához is hasonlatossá válhat...