Az év madara: a tengelic

Több mint ötezer-négyszáz szavazattal nyert
(www.kfki.hu/elovilag)

A Magyar Madártani Egyesület még 1979-ben indította el az Év madara programsorozatot, hogy ezzel társadalmi méretekben is felhívja a figyelmet a madarakra, életmódjukra, táplálkozási szokásaikra és élőhelyükre. Idén nyáron három versenyző indult a 2017 madara címért, a tengelic több mint ötezer-négyszáz szavazatot kapott, a házi verebet kétezer-hatszáznál többen választották, míg az erdei fülesbagoly csaknem négy és félezer voksot gyűjtött be.

Gyakori vendég a téli etetőnél
(www.petbirds.gr)

A tengelic – leánykori nevén stiglic – rendszeres vendég a téli madáretetőknél, amúgy szívesen ver tanyát a kertek, parkok bokrainak vagy cserjesorainak ágai között. Étlapján kiemelt helye van a magvaknak. Nem válogatós, a gyomnövények magvait éppúgy szívesen fogyasztja, mint a téli eleségként felkínált napraforgó, búza vagy köles magot. Ha ünnepi lakomára vágyik vagy étrend-kiegészítő után nézne, elkapja a bogarakat is. Évente két fészekaljat üzembiztosan felnevel, a tapasztalatok szerint a fészekben általában négy-öt tojást található. Érdekesség, hogy a régebbi időkben a kitartás és a termékenység szimbólumának tartották.

Legalább két fészekalj évente
(www.esacademic.com)

A téli madáretetésnél a tengelic kedvében járhatunk mogyoróval – ebből természetesen csak a sózatlan jöhet szóba – dióval, egy csinos darabka natúr szalonnával, a klasszikus faggyúval és a faágakra tűzött almával. Ez az étrend egyébiránt a madáretetőt látogató többi téli vendégnek is tökéletesen megfelel. A rigók nemzedékeken át emlegetni fogják a háziasszony nevét, ha időnként egy kis főtt rizs is kerül az etetőbe, de a főtt sárga- és fehér répa is a népszerűségi listák élén található.

Pihenő a rozmaringon
(http://www.tujilguero.com/)

Az év madarának lenni amúgy azzal jár, hogy számos szakmai és ismeretterjesztő publikáció jelenik meg 2017-ben a tengelicről, a madártani egyesület egy útmutatót is elkészít majd, ebben a fészkelő tengelicek védelméről kaphatunk hasznos tanácsokat.

Növénydekoráció karácsonyra

Téli hangulatban: fajdbogyó és párnacserje

A recept: végy két Kúszó fajdbogyót, egy Párnacserjét és egy piros vagy fehér, téglatest, esetleg kör alakú fém virágtartót. Helyezd el őket a kaspóban, és máris kész a karácsonyi, téli virágdísz az ablakpárkányra! Az ültetésre nem lesz gond, mert a portékát csinos kis cserepekben kínálják, a virágtartóba pedig cserepestől kerülhetnek a növények.

Mutatós dísze a téli kertnek
(www.tcpermaculture.com)

A kúszó fajdbogyó – Gaultheria procumbens – nevéhez méltón rizómáival kúszva terjedő törpecserje. Piros termései egész télen át a növényen maradnak, de a biztos terméshez az kell, hogy naposabb, világosabb területrészre kerüljön. Halvány rózsaszín árnyalatú virágait nyáron hozza. Egyébiránt inkább a félárnyékot részesíti előnyben, a szűrt fény ideális számára, a tűző napot nem viseli el. Ha naposabb kertszakaszt választunk számára, akkor a szokásosnál bőségesebb öntözésről gondoskodnunk kell.

Talajtakarónak is kiváló
(www.garden.ie)

Húsz centiméter körüli magasságot ér el, talajtakarásra, cserjék alatti foltok beültetésére különösen alkalmas. Örökzöld, leveleivel és piros bogyóterméseivel garantáltan vidám hangulatot teremt a télen gyakran egyhangúvá váló kertben. Gondozásánál figyelni kell rá, hogy savanyú kémhatású földben érzi jól magát. Az ablakdísznek vásárolt fajdbogyó tavasszal kerülhet ki a kertbe, a kiültetéssel természetesen érdemes megvárni a biztosan fagymentes napokat.

Érdekesség, hogy a fajdbogyó leveleiből készült főzetet sok helyütt gyulladáscsökkentésre és enyhe fájdalomcsillapítóként használják. Termése ehető, de nem különösebben ízletes. Mondjuk ez utóbbiról a szavasok és az őzek alighanem más véleményen vannak, merthogy a fajdbogyó kifejezetten előkelő helyet foglal el téli étlapjukon.

Párnacserje: ezüstös gömbök, hűvös, visszafogott elegancia
(www.gardensonline.com.au)

A párnacserje – Leucophyta brownii, illetve korábbi elnevezés szerint Calocephalus brownii – szintén örökzöld törpecserje, de kissé magasabbra merészkedik, elérheti a negyven-hatvan centiméteres magasságot is. Ausztráliában őshonos, ott másfél méteresre nő. Jól érzi magát a homokos, köves, sziklás, kevésbé gazdag tápanyagú földben. Imádja a tűző napot, nem zavarja a kövekről, kavicságyról visszaverődő száraz meleg sem. Ilyen környezetben nyaranta tisztes mennyiségű sárga vagy sárgásfehér virágot is hoz.

Kaspóban, dézsában is nevelhető
(www.odla.nu)

Fagyérzékenysége miatt azonban a hazai éghajlaton nehéz a kertben megtartani, mínusz öt fok alatt feltétlenül tisztes takarást igényel. Másik lehetséges megoldásként a kertbe eleve cserépbe ültetve kerül, így télire beköltöztethető egy fagymentes, tíz-tizenkét fokos, világos helyre. Télvíz idején csak módjával, általában négy-ötnaponként kell öntözni. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet üzembiztosan eléri a tizenöt fokot, ismét kikerülhet a kertbe. Ha azt szeretnénk, hogy a gömb forma tömöttebb, teltebb legyen, május vége felé érdemes enyhén visszavágni a hajtásokat.

Mikulásvirág

Mikulásvirág, ahogy nem ismerjük
(www.verdeblog.com)

Ha december, akkor mikulásvirág. Ez a Nyugat-Mexikó vidékein honos, eredeti élőhelyén három méteresre növő cserje évek óta a téli népszerűségi listák élén tanyázik. Talán mert zöld-piros színben pompázó leveleivel a közelgő karácsony díszeire emlékeztet. Már ha ezt a fajtát vásároljuk, mert a piacgazdaságnak hála, ma már bordó, sárga, lila és rózsaszín színben is hozzá lehet jutni. A tudományos magyarázatok szerint egyébként a klasszikus színben pompázó mikulásvirág zöld levelei a reményt, a pirosak pedig Krisztus vérét jelentik.

Mikulásvirág, ahogy ismerjük
(www.po.flowerscanadagrowers.com)

Amúgy nem könnyű megfelelni az igényeinek, merthogy ki nem állhatja a túlfűtött szobát, megelégszik a legfeljebb tizenöt fokos hőmérséklettel is. Nem szereti a szárazságot sem, a szoba levegőjét tehát nem árt párásítanunk. Ha a Mikulás és a karácsony közötti készülődésben nem a mikulásvirág mindennapjai járnak a fejünkben, és elfeledkezünk az öntözéséről, akkor be kell cipelnünk őt a fürdőszobába, és cserepestől alaposan be kell áztatnunk, belemerítve egy vödör vagy lavór vízbe.

Eredeti élőhelyén három méteresre is nőhet
(www.iowapublicradio.org)

Már, ha mikulásvirágunk megéri ezt az időpontot, merthogy igen gyakran a hazaszállítást követő napokban elpusztul. Teszi ezt azért, mert a virágüzletből kilépve sokként éri a kinti hideg, még akkor is, ha alig száz méteres sétát tesz vele újdonsült tulajdonosa a gépkocsiig. A megoldás tehát egy többrétegű csomagolás, ezt a minőségű virágboltok eladói minden alkalommal fel is ajánlják.

Zöld és piros: ünnepre hangolva
(www.giardinaggio.org)

Néhány további elrettentő tény: utálja a huzatot, ki nem állhatja a sötétebb helyeket, iziben búcsút mondhatunk őkelmének, ha a lakásban gyakori a hőingadozás, kényes az öntözővízre, utóbbiból a mészmenteset kedveli. Februárban aztán összes levelének viszonylag gyorsan búcsút mondhatunk, mondjuk ez utóbbi abszolút helyénvaló, a mikulásvirág ugyanis ezzel jelzi, hogy némi pihenésre van szüksége. A némi szó esetében úgy két hónapot is jelenthet, ez idő alatt az öntözővíz mennyiségét érdemes alaposan csökkenteni. Nem sértődik meg, ha a növényt legalább egyharmadával visszavágjuk. Tejnedve mérgező, úgyhogy ehhez a művelethez biztos, ami biztos alapon kesztyűt kell használni, elkerülendő az allergiás reakciókat. Május tájékán ad újra határozott életjelet magáról, ami azt jelenti, hogy víz- és tápanyagigénye is megnő. Elméletileg május vége felé kikerülhet a kertbe, hogy onnan szeptember közepe körül ismét a lakásba cipeljük.

Van, ahol takarócserjének is használható
(www.giardinaggio.org)

Megpróbáltatásaink azonban ezzel még nem értek véget, merthogy az Euphorbia pulcherrima újravirágzásához naponta tizenöt órányi sötétre van szüksége. Ezt úgy érhetjük el, ha kora délután egy dobozt húzunk a fejére – esetleg sötétzárkára ítéljük a konyhakredencben –, amit jó magaviselet esetén is csak másnap reggel vagyunk hajlandóak eltávolítani. Ha minden igaz, november második felében megjelennek a bimbók és a zöld levelek újra pirosodni kezdenek.

Kúpvirág sárgában

Sárga kúpvirág (Echinacea paradoxa)
(www.naturenorth.com)

A kúpvirágok alighanem legismertebb tagja a Bíbor kúpvirág (Echinacea purpurea), a dobogó második helyére pedig joggal tarthat igényt a Fehér virágú kúpvirág (Echinacea purpurea ’Alba’). Mifelénk kevéssé ismert a Sárga kúpvirág (Echinacea paradoxa), pedig május végén, június elején megjelenő, nagy virágaival igazi színfoltja lehet a kertnek.

Díszfüvek közt
(www.krolestworoslin.pl)

És nem kizárólag a préri kerteknek vagy a parasztkertekre hajazó természetközeli kertkialakításoknak, éppúgy helye lehet egy „normál” évelőágyásban, mint egy kavicsborítású kertrészletben lángvirágok, méhbalzsamok vagy éppen díszfüvek között. Ha évelőágyba kerül, érdemes figyelni rá, hogy hatvan-hetven centiméternél aligha lesz alacsonyabb és virágai gyakran túlnövik a méteres magasságot, úgyhogy ne váltsunk neki bérletet az első sorokba.

Évelők közt
(www.gardenia.net)

Száraz, tápanyagban inkább szegély talajt kedvel, földje sohasem lehet túlságosan nedves. Általában szeptember első napjait jelzi a naptár, amikor sárga kúpvirágunk még kitartóan virágzik. Virágzása azért is megkapó, mert az enyhe ívben lehajló sárga szirmok valósággal lebegni látszanak a szélben. Télen a kúpok nyújtanak remek látványt, amikor a dér vagy a porhó belepi őket, ha tehát szeretnénk efféle látványban gyönyörködni, az elvirágzott szárakat ne vágjuk vissza. Télvíz idején biztosan számíthatunk az énekesmadarak kitartó érdeklődésére, magok után kutatva ugyanis szívesen időznek a meghagyott kúpokon.

Méhlegelő sárga kúpvirágokból
(https://damschenlab.zoology.wisc.edu/)

Nevét amúgy e kúp ihlette, merthogy az echinos szó görögföldön sündisznót, esetleg tengeri sünt jelent, melyekhez a kúp – vagyis hivatalos nevén a fészektányér – leginkább hasonlít. Érdemes megpróbálkozni nagyobb foltban ültetni őkelmét, a hatás így még erőteljesebb lesz. (A sárga szín egyébiránt a kúpvirágnál önmagában is meghökkentő, erre utal nevében a paradoxa szó.) S hogy a hatást tovább fokozzuk, választhatunk mellé – szintén nagyobb foltban – bíbor kúpvirágot, ragyogó kékben pompázó szamárkenyeret, cickafarkot.

Télen a kúpok vonzzák az énekesmadarakat
(www.gradinahobby.blogspot.com

Aki szeret tizenkilencre lapot húzni, próbálkozzon meg egy méretesebb terület – legalább száz négyzetméterről beszélhetünk – beültetésével úgy, hogy oda túlnyomó részt sárga kúpvirág kerüljön, a tövek között pedig szinte csak elvétve legyen jelen egy-egy díszfű, árvalányhaj vagy kolibri virág.

Így fest nyár elején
(www.chilternseeds.co.uk)

Rózsaszín elefánt

Könnyed ormánymozdulatok rózsaszínben
(www.persicaria.de)

De nem a rózsaszínű kád mellé passzoló – amiből az énekmondó szerint amúgy három kell –, és nem is a belga sörök alkohol fokát jelző piktogram. Hanem a keserűfű rózsaszín elefánt – Persicaria amplexicaulis ’Pink Elephant’ – névre hallgató fajtája. Ebből természetesen akár három is beültethető a kertbe, és az sincs kizárva, hogy épp egy lila erkély alatt verhet majd tanyát.

Bókoló virágfüzéreivel késő őszig díszít
(www.vitrowestland.nl)

Lényeg, hogy olyan helyet válasszunk neki, ahol kedvére nyújtózkodhat, merthogy igencsak szereti kiterjeszteni birodalma határait. Társként tehát olyan növényeket kell mellé telepítenünk, amelyeket kissé agresszív természetével nem üldöz ki végleg a kertből. Kerülhet sziklakert szegélyébe, ültethetjük a kerti tavak mellé, de talajtakaróként is alkalmazhatjuk, kihasználva remek takaróképességét.

Vágott virágként is szóba jöhet
(https://staudemarken.dk/)

Nem nő magasra, 40-45 centiméteres termettel áldotta meg a teremtő. Nincs ellenére, ha a talaj a szokottnál nedvesebb, egyébiránt nincsenek extra igényei. Napos, legfeljebb félárnyékos termőhelyen nyár közepétől egészen októberig virágzik majd. Kerülhet konténerbe is, mi több, vágott virágként szintén megállja a helyét. Ha a tél enyhe – és erre mifelénk mostanság elég jó esély kínálkozik – jókedvében még leveleit sem hullajtja el teljesen. Nevét természetesen az elefántormányra emlékeztető szögben álló virágfüzéreiről kapta.

Ánizsillatú izsópfű

Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)
(www.finegardening.com)

Mindent tud, amit az előző blogbejegyzés főszereplője, a narancssárga izsópfű, csakhogy levelinek pompás ánizsillata is van. Észak-, Észak-nyugat Amerikából származik, gyógynövényként azokból az időkből ismert, amikor Amerika még az indiánoké volt.

Jól társítható sárga virágú évelőkkel
(http://agardenforall.com/)

Leveléből teát készíthetünk, de ha kedvünk tartja, virágai is a konyhaasztalra kerülhetnek.

Ott a kulináris élvezetek kedvelői szerint karakteres mellékszereplők a gyümölcssalátákban, illetve bátran használhatók a hús és halételek ízesítésére is.

Látványnak sem utolsó
(www.broadlandsnaturally.org)

Egy méter körüli magasságot ér el, virágzása nyár közepén kezdődik, és jócskán az őszbe nyúlik. Ennek a kék színű virágok kedvelőinél csak a méhek és lepkék örülnek jobban, ők ugyanis a tömeges virágfüzéreket valóságos legelőként használják.

Ha kategorizálni kellene, alighanem a szárazságtűrő növények csoportját jelölhetnénk ki neki, nehezen tűri a pangó vizes, átázott talajt. Enyhe fagyot elvisel ugyan, de jobb, ha télire némi védelmet kap, amúgy gondozásmentesen tartható. Ha dúsabb virágzásra szeretnénk ösztökélni őkelmét, a már elvirágzott szárakat vissza kell vágnunk. Remek színhatás érhető el, ha az ánizsillatú izsópfű mellé sárga virágú évelők – cickafark, kúpvirág, napfényvirág – kerülnek.

Narancssárga izsópfű

Nyár közepétől a fagyokig tartó, folyamatos virágpompa.
A képen az 'Apricot Sprite' fajta látható.
(www.mesarbustes.fr)

Ha nagyon rövid, ugyanakkor találó jellemzést kellene adni róla, azt hiszem az igénytelen és a lenyűgöző szó lenne a legmegfelelőbb. Igénytelen, mert ha napsütötte helyre, normál, kissé száraz talajba kerül, semmiféle probléma nem lesz vele. Egyetlen rendszeres teendőnk akadhat csupán, az elvirágzott szárakat érdemes időről időre visszavágni.

Évelőágyásba, prérikertbe egyaránt remek választás
(www.mesarbustes.fr)

Ez nemcsak izsópfüvünk társasági megjelenésére lesz jó hatással, de a virágzás idejét is meghosszabbítja. Júliustól gyönyörködhetünk valóban lenyűgöző virágfüzéreiben, s ha jókedvében találjuk, a fagyos napokig is díszévé válik az évelőágyásoknak.

De kerülhet az előkertbe is, és biztos helye van az egyre divatosabbá váló prérikertek növényei között is. Szereti a rendszeres öntözést, de a nedves, átázott talajt a legkevésbé sem kedveli. Némi fagyot elvisel, de zegernye idők eljövetele esetén érdemes némi lombbal, vagy szalmával téli védelmet biztosítani számára. Levelei enyhe mentaillatot árasztanak, angol nevének egyik tagja – kolibrimenta – is erre utal. Ami pedig a kolibrit illeti, pazar virágaink látványa minden kétséget kizáróan emlékeztet e törpe repülőművészekre.

Agastache aurantiaca 'Tango'
(www.premierelandscapeinc.blogspot.com)

A narancssárga izsópfű – Agastache aurantiaca – évelő növény, de ha hosszabb időn át szeretnénk a kertben látni őkelmét, érdemes gondoskodni az utánpótlásról, merthogy a teremtő némiképp rövidebbre szabta élete fonalát.

A virágágyásban nincs nagy, széles helyre szüksége, inkább felfelé, mint oldalra igyekszik, legfeljebb 50-60 centiméter körüli magasságúra nő. Ha évelőágyásba kerül, garantáltan jól érzi majd magát zsálya, macskamenta, szurokfű, rozmaring, sudárzsálya vagy éppen örökzöld zabfű társaságában.