kertmanufaktúra

2022. november 18., péntek

A tölgyfát is szankcionálni kell

Kizárt, hogy induljon
(https://eprimefeed.com/)

Ha orosz.

Kérdés persze, van-e nemzetisége egy tölgyfának.

És politikai szempontból nézvést miféle álláspontot képviselhet egy tölgyfa, konfliktusos helyzetekben semleges marad, vagy a néki tetsző felet támogatja? És képes-e egy tölgy politikai állásfoglalásra 2022-ben, ha egy viharban már tavaly elpusztult?

Mármost nagyon úgy néz ki, a nemlétező fa veszélyes egy szerkezet, legalábbis az Év európai fája verseny szervezői szerint. A testület döntése az első kérdésre is megadta választ: a fa orosz. A legenda szerint 1824-ben a gyermek Ivan Turgenyev ültette el, s hosszú évtizedeken keresztül a Szpasszkoje-Lutovinovo birtok szeretettel ápolt fája volt.

Az orosz író amúgy ezer szállal kötődött a nyugathoz, negyvenöt éves korában búcsút is intett Oroszországnak, és végleg nyugatra költözött. De mert orosz író volt, s fát merészelt ültetni, a 2021-ben elpusztult tölgyet ki kellett zárni a versenyből.

Semmi kétség, ezzel a szimbolikus döntéssel jelentős csapást mértek a teljes orosz politikai elitre, magára az orosz társadalomra, mely döntéstől az Uralon túl átgondolják majd a hogyan tovább kérdéskörét. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi macskaszövetség is a sarkára állt, és minden nemzetközi versenyről eltanácsolta az orosz macskákat, hát nem szívesen lennénk az oroszok helyében.

Ha így megy tovább, jön majd Csajkovszkij, Gorkij, Gogol, Szolzsenyicin, Tolsztoj, Muszorgszkij, Rahmanyinov, aztán a festők, a balettművészek, a karmesterek, a táncosok, a sportolókkal szerencsére már nem kell bíbelődni, őket már az első kanyarban jól megfenyítették. A jogvédő szervezetek pedig mélyen hallgatnak, pedig éppen itt lenne az ideje, hogy szigorú dekrétumokban követeljék az orosz krémtorta, a Pavlova, az orosz pezsgő és az orosz kaviár ellehetetlenítését, nem is beszélve a matrojska figurák pimasz vigyorgásáról a polcokon.

Mégiscsak botrányos, hogy a diszkrimináció már a szankciók világába is betette a lábát.

S ha mindez megvan, csak-csak ki kellene találni, mi legyen az új neve néhány magyarországi településnek is, mert Oroszlány, Oroszi, Oroszló és Orosztony puszta létükben is több mint gyanúsak.


2022. november 15., kedd

A tervezés nélküli kert mítosza

Pedig jó ötletnek tűnt
(www.facebook.com/ExistingActuality)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

A tervezés nélküli kert mítosza hosszú-hosszú hónapokra eltűnni látszik, hogy aztán újult erővel bukkanjon elő, meghökkentő mondatokat csalva a reménybeli kerttulajdonosok ajkára, őrületbe kergetve ezzel a kertépítéssel, kerttervezéssel foglalkozó, amúgy galambszelíd lelkeket. A tervezés nélküli kert mítosza nem veszi figyelembe a pénztárca nagyságát, fittyet hány a társadalmi ranglétrára, és nagyon úgy néz ki, öröktől fogva létezőnek tudható be.

A kertre vágyók egy jelentős csoportja már a kapcsolatfelvétel elején kijelenti, hogy néki nem kell terv, csak egy olyan szép kert. Növényekkel, színesekkel, esetleg egy fával. A mítoszhívők persze nem közlik, hogy miféle fára gondoltak, és hogy mily színeket látnának szívesen, s hogy azok a növények alacsonyak legyenek avagy direkt magasba igyekvők, csak annyit mondanak: szép legyen.

Merthogy az a lényege neki.

A szépség.

Elgondolkodik ilyenkor a kerttervező ember, vajon egy bonsai formára nevelt japán törpe tiszafa a maga 5 960 000 forintos árával elég szép-e a megrendelőnek. S ha igen, legyen-e belőle úgy három-négy, persze ízlésesen elrendezve a tercián. S a kerttervező lélek már csak olyan, belébújik időnként a kisördög, meg is említi hát az ügyfélnek, hogy a törpe tiszafa szép is – az a lényege neki! – és igen tisztességes struktúrát ad a kertnek.

Az ilyen megemlítéseket aztán harminc-ötven perces csevegések követik, melyek végén a mítoszhívő megrendelő szembesül a ténnyel, miszerint egy-egy növényből esetenként több száz fajta is létezik, eltérő magassággal, színnel, más-más virágzási idővel és gondozási igénnyel. S ezeket bizony illendő összhangba hozni egymással, mert mégiscsak az lenne a cél, hogy egy esztétikus, jelentős dísz- és használati értékkel bíró kert jöjjön létre. Az ehhez vezető első lépcsőfok pedig egy terv, mérethelyes kiültetési tervrajz növénylistával, tervezői költségbecsléssel, miegymással.

A mítoszhívők között persze jó néhány kertépítő – újabban kertszépítő – vállalkozás is akad, ők nem folytatnak harminc-ötven perces beszélgetéseket, nem terveznek, nem rajzolnak, csak ültetnek, építenek. Ezeket a „kerteket” aztán tisztességesen megtervezzük, újraépítjük, ezzel is – legalább részben – lerombolva a terv nélküli kertek mítoszát.

2022. július 16., szombat

Negyvenhét perc a telepen

Zavar az erőben
(https://www.facebook.com/Shahram.Design)

(Részlet A kóklerek kora című fejezetből)

 

Van az úgy néha, hogy szürke színű Barabás téglakövet vételeznénk. Ilyenkor az ember elballag az építőanyag kereskedésbe, ahol a pult túloldaláról másodpercek alatt érkezik a válasz: nincs.

Ez a nincs persze nem az ügyintézőé, sokkal inkább a számítógépes rendszeré, már halljuk is a verdiktet: nincs a rendszerben. De a hölgy iziben segítségünkre siet: mennénk már hátra, nézzünk szét a Barabások között, hátha megtetszik egy másik szín is.

Hátramegyünk.

Hátul hegyekben állnak a téglakövek, közöttük diszkréten meghúzódik egy raklapnyi szürke Barabás téglakő. Visszamegyünk tehát, hátha csupán rendszerszintű problémáról van szó. De nem, az irodán megtudjuk, hogy a rendszerrel semmi baj, a gép szerint szürke színű téglakő nincs, így aligha láthattunk effélét.

Nem bonyolódunk bele túlságosan annak taglalásába, miszerint igenis képesek vagyunk felismerni egy raklapnyi szürke téglát, csak udvariasan utalunk rá, hogy azért az a raklap mégiscsak ott van.

A válasz gyors, és rövid: nem lehet ott.

Irány tehát a nem létező raklap, oldalán egy valóságosnak tetsző, vonalkódos papírral, melyet igazunk bizonyítása végett be is mutatunk az irodán. Az irodán egyeztetések kezdődnek. Először a bal oldali kolléganővel, aki szakértő figyelemmel elemzi a cetli tartalmát, ő is belenéz a gépbe, visszaadja a cetlit, a papír átvándorol a jobb oldali kollégához, újabb gépbe nézés és újabb tanácstalanság.

Majd telefonálás kezdődik. Az első hívás nem vezet eredményre, a második igen.

- Azt mondják, biztos rendelésre jöhetett, nem eladó. Válasszanak másikat - kéri.

Hátramenés tehát. És választás. Antracit lesz a nyerő.

Az irodán aztán hamar lehűtik a kedélyeket: antracit sincs.

Labdázgatunk: de van, de nincs. De van, és nincs rajta vonalkódos lap sem. Azért nincs rajta lap, mert nincs is antracit. Nincs benne a rendszerben.

Türelmünk fogytán, ezért előállunk egy javaslattal: tegyünk talán egy közös kirándulást a betontéglákhoz, kiderítendő, van, ami nincs. Erre újabb egyeztetések veszik kezdetét. Először a bal oldali kolléganővel, aki áttekinti a kérdéskört, majd közli, hogy ha nincs, nem lehet eladni. Aztán a jobb oldali kolléga is sorra kerül, aki ismételt telefonálást irányoz elő.

Az első, meglehetősen rövid beszélgetés ezúttal sem kecsegtet megoldással. A második, hosszú percekig tartó diskurzus azonban sikeres: ha van, hát eladható, a rendszerre meg majd ránéznek.

A következő másodperceket alighanem mélylelkű filozófusok élveznék leginkább, s írnának csinos tanulmányokat a korai öröm témaköréből.

- Mennyi kellene belőle? – hangzik a kérdés.
- Kilencven darab.
- Darabot nem lehet vinni, csak négyzetmétert.

Gyors megoldást kínálunk: rendben, visszük négyzetméterben.

Tévedtünk: megoldásunk nem nevezhető gyorsnak. Merthogy a darab és négyzetméter sejtelmes összefüggései újabb egyeztetésekre adnak okot, hiába állunk elő egy három négyzetméteres irányszámmal.

A diskurzus most kivételesen először a jobb oldali kollégával kezdődik, és csak másodjára kerül sorra a balról ülő kolléganő. Kiderül, ő a rutinusabb, prospektusért megy, közli az irányszámot, aztán már csak néhány apróbb számtani művelet, és készülhet is a számla.

A negyvenhét perces.

2022. április 24., vasárnap

Tátorján

Tátorján (Crambe tataria)
(https://www.actaplantarum.org/)

Regénybe illő, hogyan és hányféleképpen próbálták elemezni és értelmezni a nevét ennek a már-már elfeledett, de a gasztronómia fellegváraiban újra felfedezett növénynek.

Akadt, aki nevét a tatárokhoz kapcsolja, mások az orkán erejű szelet tartják névadónak. Rácz János remek munkájában, a Növénynevek enciklopédiája című hiánypótló munkájában arról ír, a tatárok alighanem azért kerültek összefüggésbe a tátorjánnal, mert 1583-ban Clusius Carolus botanikus a tátorján nevet tatariára latinosította. Tette ezt azért, mert szerinte a magyarok a tatároktól tanulták meg a növény gyökerének hasznosítási módját. Egyes vélekedések szerint inkább arról van szó, hogy a névadáshoz leginkább a tátog, tátogat igének van köze.

Akárhogy is van, a tátorján évszázadok óta ismert zöldségnövény, gyökérgumóját hosszú évtizedeken át – nyersen vagy főve – rendszeresen fogyasztották. Leginkább kissé édeskés, ugyanakkor csípős íze miatt vált népszerűvé, gyökerét gyakorta főzeléknek készítették el. Ínséges időkben nyersen is fogyasztották.

A csúcsgasztronómia a halványított hajtásait hasznosítja, a folyamat legjobban fekete színű fóliával vagy szalmával történő takarással hajtható végre.

Évelő növény, kedveli a meleg fekvést, nem jön zavarba a tűző napos ágyástól sem, bár a tartós, rekkenő hőséget nem neki találták ki. Vízigénye a közepesnél is kisebb, csak a fiatal növények igényelnek rendszeres öntözést. Kedveli a tápanyagban kifejezetten gazdag, könnyű földet, idősebb korában a komolyabb fagyoknak is fittyet hány. Virágzati szárának magassága elérheti a másfél métert is.

Magyarországon védett növény.


2022. március 23., szerda

Egy férfi és egy nő

(https://funalive.com/)


(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Erősen kétséges, hogy történeteink szereplői kapnának-e Oscar- vagy Golden Globe-díjat, esetleg Arany Pálmát, de többfelvonásos alakításuk ráérő szociológusoknak, lélekbúvároknak és kommunikációs szakértőknek valóságos csemege lehet, leginkább a Hogyan ne értsünk szót párunkkal? témakörből. Történetek négy felvonásban.

1. Felvonás
Harmincas éveik vége felé járó férj és feleség, kertjük részleges átalakítását határozták el, cserjék ültetésével, levendulák telepítéséve, a gyepfelület és az ágyások elválasztását betontéglával megoldva. A munka kezdetén szokás szerint utolsó egyeztetés a kertben, változott-e valami a megbeszéltekhez képest, vagy a végső változat lesz a végső változat.

Az lesz, közli a feleség, megbeszélték a férjével, igenis kell a szegély az ágyások leválasztásához. Merthogy a szegély kérdése hosszas fejtörést okozott a családnak, nem lesz-e túl hangsúlyos a betontégla, lapjára kerüljön a földbe vagy élére, piros legyen vagy inkább szürke, vagy mégiscsak piros, s hogy kell-e egyáltalán.

Kell.

Helyére kerülnek a növények, rend van az ágyások körül, következik a szegély.
– Mit csinálnak? – kérdezi a férj, aki aznap először, a szegély hadművelet első üteménél jön ki a házból, szemlét tartani a tercián.

A szegély..., magyarázzuk a gazdának, rátérve ismét a korábban vagy harminckét alkalommal elhangzó tételre, miszerint a fűnyíró kereke majd a betontéglán gördül, feleslegessé téve ezzel a fűnyírást követő aprólékos szegélynyírást.

– De hát abban maradtunk, hogy nem kell! – közli kissé idegesen a férj, nem is érti, miért nem mondta ezt nekünk az asszony. Mindjárt küldi, álljunk már meg addig a munkával.

Megállunk.

A feleség jön és intézkedik. Akkor jó, akkor mégse legyen lerakva az a szegély, a téglák meg kerüljenek ki az utcafrontra, becserélik majd a kereskedésben más hasznosabb cuccra.

Keskeny árok betemetődik, föld visszatömörödik tehát, a betontéglákat pedig kihordjuk az utcafrontra.

– Hú, most mit csinálnak? – érkezik pár perc múlva újból az asszony, hangja kissé ingerült, merthogy összevissza cipelgetjük itt a téglákat, ahelyett, hogy leraknánk őket az ágyás szélébe.

Nagy levegőt vesz ilyenkor az ember, nem értetlenkedik, tudva tudván, hogy az élet nem habostorta.


2. Felvonás

Negyvenes házaspár három gyerekkel, két telek összenyitásával készül a kiemelt díszértékkel bíró kert, termetes fákkal, cserjékkel, örökzöldekkel, vagy nyolcszáz növény elültetésével. A növények közül a három európai ciprus ad okot némi töprengésre, túléli-e majd a telet, darabja százharmincezer forint, mégiscsak meg kell ezt gondolni.

Meggondolják.

Alaposan.

Kétszer, háromszor is, négy hónap alatt jut rá elegendő idő. A családfő végül közli a döntést: jöhetnek a ciprusok! Jönnek, helyükre kerülnek azok is, mediterrán szigetet alkotva más örökzöldekkel a medencetér közelében.

Másnap a feleség szemlét tart a kertben. Szépek a babérmeggyek, az évelőágyások szuperek, a levendula remek, a díszfüvek, óh, be szépek, sikeres szemle tehát. A medence felé kanyarodva azonban szembe jön a három karcsú, gyönyörű ciprus.

– Ez mi?! Ezek mik?! Ki hozta ezeket ide?! – kiabálja bele a napsütéses délelőttbe, a szavak végigvágtatnak a kerten, a méhek és dongók halkabbra fogják a zümmögést.

Kertépítő ilyenkor diszkréten próbálkozik, ciprusok mondja, a terven is ezek voltak, és hát itt van ugye az a családi döntés, amúgy a férje hozta egy szép nagy autóval, együtt a többi hétszázegynéhány cimborával.

– A férjem?! Nem tudtam! Utálom, remélem, hamar kidöglenek! – sziszegi, és sietős léptekkel elhagyja a színpadot.


3. Felvonás
Fiatal házaspár, kertügyben a feleség képviseli a családot. Nagy füves területet álmodtak a gyerekeknek, a kerítés mellé örökzöld sövény kellene, aztán egy sziklakert, pár magaságyás, öntözőrendszer, játszótér, néhány kavicságyás kövirózsákkal gazdagon, készüljön hát a költségbecslés és a terv.

Skiccek, vázlatrajzok, egyeztetések, aztán közbejön a kőművesek elhúzódó kerítésépítése és a tél, a késő nyári költségbecslés viszonylag barátságos összegei a tél végére barátságtalanná válnak.

Drága, mondja a feleség. De miért drága? kérdezi többször is egymás után. Jelentős tétel a kiválasztott örökzöld, kell belőle vagy harminc, a megbeszélt méretben csaknem harmincezer forint. Szeptemberben nagyságrendekkel olcsóbb volt, miért lett most drágább, így újra és újra a kérdés.

A választ leginkább a kertészetek tudják megadni, nem is próbálkozunk részletes magyarázattal, csak általánosságban érintjük a begyűrűző hatásokat és a nemzetközi helyzet fokozódását, hát jó, válasszunk talán kisebb méretet.

Választunk. Újabb költségvetés, újabb egyeztetés, a magaságyás kisebb legyen és máshová kerüljön, és legyen csak az az örökzöld kisebb és kevesebb. Az lett. Elkészül tehát a méret- és színhelyes végleges terv, hozzá a tervezői költségbecslés.

Még mindig drága, különben is, szeptemberben olcsóbb volt, úgyhogy hagyjuk inkább az egészet, nem kell se terv, se kert.

Két nap múlva üzenet érkezik.

A férjtől.

Elnézést kér, azonnal utalni fogja a tervezés díját, írja. Egy sajnálatos félreértés történt náluk, merthogy ő úgy tudta, családja csak egy füves területet szeretne.


4. Felvonás

Ötvenes házaspár, feladat az évekkel korábban megépített kert átalakítása. Termetes örökzöldek kivágása, új ágyások létesítése és egy tipegősor áthelyezése.

A tipegők sorsa központi kérdés, merthogy több évtizednyi idővel ezelőtt a vízvezeték-szerelő mester úgy látta jónak, ha a kerti csapot a járdaként szolgáló tipegősor kellős közepébe helyezi el.

Nem jó, mindig kerülgetni kell, helyezzük át az egész sort, kéri a feleség. A férj viszont rávilágít egy apró részletre, miszerint jön majd az új vizes szaki, aki a kert távolabbi sarkába teszi át a csapot, úgyhogy maradhat a járda a helyén.

Feleség rábólint, férj megnyugodva távozik, ebben maradunk.

Úgy a kertépítés negyedik napja táján, amikor a járda melletti ágyásban is helyükön már az új növények, elterítve a fenyőkéreg, kész a régi lapkövekből újjáépített ágyásszegély, a ház asszonya egy kérdéssel áll elő.

Hogy az a tipegősor, az Isten szerelmére, hogy az akkor nem kerülne végre vagy hatvan centivel odébb?

A kérdésre többféle válasz is létezik, de ebben a lélektanilag fontos pillanatban válasz gyanánt inkább egy kérdés a leginkább helyénvaló.

Kerüljön?

Kerüljön! De mégse jobbra, inkább balra. Az ágyásszegély helyére.

És lőn.

Nagyon úgy néz ki, aznap a kérdéseké a főszerep, mert a késő délután megérkező férj is feltesz egyet.

Az a tipegősor, az miért került arrébb?



2022. március 10., csütörtök

Görögtekercs

Görögtekercs(Periploca graeca)
(https://www.botanic.cam.ac.uk/)

Ha akad a kertben egy nemszeretem falrész, egy leginkább eltakarni való függőleges felület, egy igencsak felejthető látvány a szomszédban, vagy egy csinos farács, a görögtekercs ideális választás lehet egy zöld növényfal kialakításához. A görögtekercs lombhullató kúszócserje, úgyhogy télvíz idején nélkülöznünk kell a zöld lombozatot, ha a takarásra tizenkét hónapon át szükségünk van, akkor inkább az örökzöld növények közül kell választanunk.

A neve nyugodtan lehetne mediterrán vagy jordán tekercs, de hívhatnánk török tekercsnek is, merthogy a mediterrán térségben és a közel-keleti országokban érzi otthon magát. A keresztségben azonban a görögtekercs nevet kapta, nevét a félreismerhetetlenül csavarodva kúszó szárai is őrzik.

Idővel zöld fal lesz belőle
(https://www.about-garden.com/)

Ha jókedvében találjuk, képes tizenhárom-tizenöt méter magasra is felkapaszkodni, lila virágait a méhek legnagyobb örömére májustól késő júniusig hozza. Metszésre nem nagyon van szüksége, ha mégis alakítani kell őkelmén, az az érzékeny bőrűeknek nem árt kesztyűt húzni, mert a szárakból kibuggyanó nedve allergiás reakciót okozhat.

Virágzásban
(https://jurassicplants.co.uk/)


Nincsenek extra igényei, kerülhet napos és félárnyékos helyre egyaránt, a mélyárnyékot azonban finoman szólva sem kedveli. Húsz-huszonkét fokig a tél sem okoz neki gondot, de új telepítésnél az első években érdemes a tövét télre betakarni. Játszótér mellé mérgező volta miatt ne kerüljön. A kamaszkoráig tartó rendszeres öntözést meghálálja.


2022. február 23., szerda

Szárnyastermésű borkóró

Garantáltan légies megjelenés
(https://www.perfectplantings.co.uk/)

A világos, félárnyékos kertrészek igazi sztárja lehet ez a Kínában, Tibetben őshonos, meglehetősen termetes évelő. Jó körülmények között másfél méteresre is megnő, laza, magasba törő, halványlila virágzati száraival, légies megjelenésével az évelőágyások kiváló háttérnövénye.

Csoportos ültetésben
(https://www.dewilde.nl)

Borkórónk (Thalictrum delavayi) kerülhet kissé napsütöttebb helyre is, de ilyen helyen a szokásosnál több öntözővízre van szüksége. Szereti a humuszban gazdag, jó vízelvezetésű termőtalajt. Magas termete miatt legtöbbször támasztékra van szüksége, ez alól talán a fehér virágú ’Splendide White’ és a két és fél méteres termetű ’Elin’ fajta jelenthet kivételt.

Fehérben is remek
(https://www.camolinpottingshed.com)

Kerülhet kerti tó árnyas hátterébe, ligetes vagy erdei hangulatú kertszakaszokra is, ültetésénél érdemes társítani más, zömökebb, sűrűbb struktúrájú árnyékkedvelőkkel, például legyezőfűvel vagy japán szellőrózsával, de remek választás lehet mellé néhány díszfű is.


Thalictrum delavayi 'Elin'
(https://www.bethchatto.co.uk/)

Virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart.