Bár időnként nagyon úgy néz ki, az időjárás nem látszik követni a naptárlapokat, tél idén is lesz. És hideg is lesz. És vannak növények, akik nem szeretik a hideget, ugyan egy kandalló mellé nem ülnének be a zegernyébb időkben sem, de némi téli védelmet szívesen vesznek.
Közéjük tartozik az egyik legnagyobb kedvenc, a rózsa. A rózsa óvatos becslések szerint is legalább hétezer éve ismert – néhány akkori időből származó pénzérmén már rózsa díszítés található – az írásos adatok tanúsága szerint az időszámítás kezdetén eleink már vadul szemeztek, de az sem képezi vita tárgyát, hogy a rómaiak és a görögök kedvelt elfoglaltsága volt hosszasan bíbelődni velük.
Téli védelem tehát. Ehhez nem kell más, csak némi szabadidő, egy jó kapa, föld, szerves trágya és némi figyelem. Utóbbi azért, hogy a szemzési helyet és a növény szárait ne sértsük meg a kapával. Legjobb, ha 15-20 centiméteres kupacokat képezünk a tő körül, a felhalmozott földhöz gazdagon tehetünk érett szerves trágyát, komposztot vagy porított szarvasmarhatrágyát, ha nem jutunk hozzá máshoz. Ez a földréteg elegendő védelmet biztosít a rózsáknak részint a hideg, részint a kiszáradás ellen. A kupacok egészen március végéig maradhatnak a töveken, de lebontásukat gyakran elegendő áprilisban elvégeznünk. Ha a talajhoz közeli részeken levelek maradtak, ne röstelljük eltávolítani azokat, az ördög ugyanis – ezúttal gombás fertőzés képében – sohasem alszik: a leveleken a kórokozók vidáman áttelelhetnének.
S miközben töltögetünk, kapálgatunk az őszi kertben, szinte bizonyos, hogy eszünkbe jut az ismert mondás: nincsen rózsa tövis nélkül, amikor kapánkat fogó kezünket nagy lendülettel belehúzzuk majd egy-egy tüskébe. Ha pontosak akarunk lenni, és miért nem lennénk azok, a felszisszenést követő másodpercekben iziben át is írhatjuk a mondatot: nincsen rózsa tüske nélkül. Merthogy a rózsánknak nem tövise, sokkal inkább módosult bőrszövete van, ami szúrós tüske képében szokott némi kellemetlenséget okozni.
A módszer persze nemcsak a rózsáknál használható, a téli védelmet igénylő cserjéknél, évelőknél szintén elengedhetetlen őszi feladat.
Munkánkat két- és négylábú barátaink is figyelemmel kísérik, s ha biztonságosnak ítélik a terepet, azonnal megjelennek, hogy a földben megbúvó finom falatok után kutassanak.
Érdemes tehát ilyenkor egy fényképezőgépet is kezünk ügyében tartani, hogy kerti albumunkba megörökíthessük őkelmüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése