A kerti borágó

Látványnak sem utolsó

Ha kertünkben akad komposzttal feljavított, gazdagabb kertrész, ezt habozás nélkül kinevezhetjük ideális területnek a Kerti borágó (Borago officinalis) számára.

Merthogy a borágó az efféle földeket kedveli, s az sem árt, ha talaját a szokásosnál kissé nedvesebben tartjuk. Napra való, megél a félárnyékban is, mélyárnyékba azonban ne telepítsük. Magját áprilistól június végéig – vagy szakaszosan, folyamatosan – vethetjük, aztán erre többször vélhetően nem is lesz szükség, mert hulló magjairól majd önmagát szaporítja el. Palántázhatjuk is, de ez a művelet nagyobb óvatosságot kíván, borágónk ugyanis szeret nagy gyökereket növeszteni. Felfelé is szeret nőni, jó talajban – inkább laza, mint nehéz, agyagos földben – meg sem áll a 70-90 centiméteres magasságig. Jártas a geometriában: nemcsak a függőlegest, a vízszintest is ismeri, a tőtávolság ennek megfelelően ne legyen kevesebb 50-60 centiméternél.

Mi történjen, ha nincs kertünk, de szeretnénk borágót termeszteni? Vegyünk néhány méretesebb cserepet, kaspót, ládát, edényt és termesszük őkelmét az ablakpárkányon vagy az erkélyen, ott is szépen megél. A Földközi-tenger mellékéről származik, régóta ismert és megbecsült növény. A görögök például az IMF megjelenése előtti időkben a bor ízesítésére is használták.

Friss hajtásait és virágját is használhatjuk

Amikor már szépen növekszik a borágó, nem kell mást tennünk, mint friss hajtásaiból szednünk fűszerezésre vagy éppen sütésre. Felhasználhatjuk mártásokhoz, hidegtálakhoz, pástétomokhoz, salátákhoz. Ha családunkban nagy keletje van a főzelékeknek, mindig jól jön néhány borágó levél. Jó néhány évtizeddel ezelőtt a savanyú uborka eltevése elképzelhetetlen volt a borágó levele nélkül.

Pompás kék virágai ehetőek, remekül mutatnak a (zöld)salátástál tetején. Ha imádjuk a fűszervajakat, a borágó a mi emberünk lesz: friss, zsenge leveleit vágjuk apróra és kitartó munkával keverjük bele a vajba, az eredmény megéri a fáradtságot. Leveleit egyébként ecetbe is beletehetjük. Ha sok ráérő időnk van, vagy szeretnénk elkápráztatni életünk párját, megpróbálkozhatunk a virágok kandírozásával is.

Levelének szárításával viszont nem érdemes bíbelődni, ha túltermelés van borágóból, marad a fagyasztás. (Túltermelés pedig könnyen előfordulhat, mert a borágó úgy van kitalálva, hogy egyszer csak gondol egyet, és képes célul kitűzni kertünk meghódítását.)

Borago officinalis 'Alba'
(www.ecoflora.be)

Ha nem fűszernövényként szeretnénk hasznosítani, a borágó akkor is jó választás: kék, fehér vagy sárgástarka leveleivel pompás dísze a kertnek. Hasznos védőnövénye lehet a cukkininek és az uborkának, és csapatostul csábítja majd kertünkbe a méheket is.

Ha pedig leveléből teát készítünk, fogyasztóját arra ösztökéli, hogy gyakran keresse fel a ház legkisebb helyiségét. Vizelethajtó hatása régóta ismert, de a népi gyógyászatban bevált szer a pattanások és kelések borogatására. A borágóból készült olajat a vér koleszterinszintjének normalizálására és érelmeszesedés ellen is használják. Irodalmi adatok szerint a körmök és a hajszálak egészséges növekedésében is segít szilícium tartalma miatt.

A borágó íze egyébként leginkább az uborkáéhoz hasonlatos, innen népies elnevezése is: uborkaszagú fű. S ha már az uborkánál tartunk, álljon itt egy kipróbált házi recept borágóra hangszerelve.

Frissítő nyári salátát kapunk, ha a legyalult uborkához néhány levél felaprított borágólevelet teszünk, az ilyenkor szokásos sózást akár el is hagyhatjuk vagy minimálisra csökkenthetjük. Egy csipet cukrot adjunk hozzá, ízlés szerint törjünk bele fokhagymát, az egészet keverjük össze. Hagyjuk állni, majd nyomkodjuk ki. Öntsünk rá egy kevés tejfölt vagy joghurtot, keverjünk rajta még egyet, hintsük meg kaporral, s locsoljuk meg egy löttyintésnyi olívaolajjal. Aki borssal szereti, úgy is remek. Ha valakinek hiányzik az összetevők közül az ecet, hát tehet bele, de ehhez a salátához, ha már mindenáron savanyúbb ízt szeretnénk, a citrom leve passzol igazán.