kertmanufaktúra

2012. július 23., hétfő

Rozmaring, a szegények tömjénfája

A kúszó rozmaringot bátran ültethetjük kaspóba is
Könnyen lehet, nem sokkal azután, hogy véreink letelepedtek a kies Kárpát-medencében, már ismerték a rozmaringot. Mondjuk recept nem maradt fenn Rozmaringos borjúsült, ahogy Árpád apánk készítette címmel, de ezt a már az ókorban is igen kedvelt fűszernövényt a Pannon tájakon szintén előszeretettel használták.

A szokás a mai napig megmaradt: vadak, szárnyasok elmaradhatatlan „kelléke”, használjuk páchoz éppúgy, mint húsvét táján a báránysültekhez. Ha mediterrán népek lennénk, alighanem áriákat zengedeznénk a rozmaring csodálatos voltáról.(Ebben bizonnyal helyet kapna a rozmaringgal készült paradicsomos ételek magasztaló éneke és a paradicsomleves fantasztikus átlényegülése, amikor kristálycukor helyett rozmaring kerül beléje…)

Mi most – részint mert nem vagyunk mediterrán népek – maradjunk a némiképp rövidebb terjedelemnél. Elsőként szögezzük le, hogy a rozmaring minden stílusú kertben megállja a helyét, legyen szó modern, falusi, mediterrán vagy éppen kertészkedni vágyó gazda mindent bele jegyében megalkotott, ám folyton változó vegyes kertjéről. Ha jó helyre kerül – ez kifejezetten napos, kissé szárazabb, már-már meszesnek mondható területet jelent – akár a másfél méteres magasságot is elérheti.

Hazánkban több helyütt a szabadban is áttelel, a zordabb éghajlatú országrészeken, illetve mínusz 8-10 foknál hidegebb idő esetén téli takarásáról gondoskodni kell. Rozmaringbokrunkat körbevehetjük náddal, építhetünk köré nagylyukú hálóból egy csinos hengert, amit feltölthetünk falevelekkel, használhatunk keményebb kartonpapírt is vagy éppen kukoricaszárat, ha ilyesmi akad a kezünk ügyébe.

A méhek is nagyon szeretik
(www.botanicalgarden.ubc.c)
Rozmaringot általában cserépben vesz az ember, magvetéssel nem igen bíbelődik. A rozmaringnak napos, száraz helyet kell keresnünk, nemcsak azért, mert napon érzi jól magát, hanem azért is, mert sok napsütés híján rozmaringunk elfelejt rozmaring illatú lenni.

Az sem árt, ha ültetés előtt alaposan átforgatjuk a talajt, s ráérő időnkben egy kis szerves trágyát is beledolgozunk. Ha több tőre vágyunk, a növényeket 40-60 centiméteres távolságra ültessük.

Annak sincs semmi akadálya, hogy a rozmaringot az erkélyen vagy a teraszon termesszük, ugyanis kiválóan megél cserépben vagy más tárolóedényben. Ha kerti sütögetésre vágyunk – mely műveletet legutóbb az elbűvölő  hangzású barbekjúzni szóval hallottam megnevezni –, bátran és gazdagon használhatjuk a roston készülő ételekhez is.

Ha nagyüzemi báránysült és/vagy paradicsomos ételfogyasztók vagyunk, melyhez jelentősebb adag (szárított) rozmaringra van szükségünk, két időpontot is kinevezhetünk szüretnek: az egyik a virágzás környéke, a másodikra a kora őszi, szeptemberi napok a legalkalmasabbak.

Ha babonásak lennénk, ültetés előtt akár végiggondolhatjuk életünket is, merthogy volt idő, mikor úgy tartották, a rozmaring kizárólag a becsületes emberek kertjében terem. Ha így van, elég sok becsületes embert hordott a hátán a föld, merthogy a rozmaring az öreg kontinens jó néhány országában elterjedt és a mai napig igencsak jól érzi itt (is) magát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...