Méhbalzsam

Monarda
(www.waysidegardens.com)

Tudományos nevét Nicolás Bautista Monardes-ról, egy spanyol orvos-botanikusról kapta, aki 1569-ben adta közre jó néhány Amerikában található növény, köztük a méhbalzsam leírását is. Talán ismertebb vörös indiáncsalán néven, azokból az időkből, amikor Észak-Amerikában az indiánok még nem turisztikai látványosságként tartottak előadásokat a rezervátumok kulturális centrumaiban. Akkortájt a Méhbalzsam leginkább gyógynövényként volt ismeretes, leveléből a rézbőrű cimborák ízletes teákat állítottak össze.

A pénzügyek minisztere, Charles Townshend
(www.maryjeanadams.blogspot.com)

Később aztán a telepesek is rákaptak a méhbalzsamra, 1767 után például leginkább csempészáruként beszerezve a teafüveket.

A derék angol pénzügyminiszter, Charles Townshend ugyanis azt látta jónak, ha előáll egy remek kis csomaggal – a pénzügyminiszterek történelmi korokon átívelő vonzódása a csomagokhoz lassan egy szociológia, pszichológiai elemzés tárgya is lehetne –, melynek részeként a teát is megadóztatja.

Miután az angol tea a nagy vízen túl ekkortájt kiesett a pixisből, az ott ideiglenesen állomásozó telepesek a bojkott idején az indiánok méhbalzsamos teáit is elkezdték szürcsölgetni.

A méhbalzsam a tengerentúlon szép karriert futott be nemcsak teák, üdítők és koktélok elengedhetetlen alapanyagaként, de fűszerként is. A méhbalzsam amúgy nálam is szép karriert futott be, ha tehetem, napos évelőágyak növényei közé mindig betervezem.

Izgalmas színek és formák
(www.amothersjournal.com)

Megbízható, hálás évelő – amúgy a Monardák csapatában léteznek egynyáriak is, ilyen például a citromillatú méhbalzsam –, a nyári hónapokban gazdagon virágzik, nevéhez méltóan szorgosan látogatják a méhek és egyéb repülő szerkezetek.

Csodás illata miatt megfontolandó kerti pihenők vagy utak mellé is telepíteni egy-egy foltot belőlük: fűszeres – friss, leginkább citromos, narancsos – illatuk ellenállhatatlan. Egy méter környéki magasságúra nő, és nem igényel extra figyelmet, piros, vörös vagy éppen kékeslilás, élénk virágszíne és formája igazi látványosság.

Egy remek társ: a nyuszifül

Érdemes csoportosan telepíteni, szépségét így mutatja meg leginkább. Napra való, de a szárazságot és a sivatagi körülményeket nem szereti, földjét tehát nem igazán jó betonkeménységűre száradni hagyni, efféle helyekre inkább a kövirózsák ültetését javaslom.

Meghálálja a legalább közepes tápanyag ellátottságú talajt és a rendszeres, de semmiképpen sem az árasztásos vízellátást. Akkor érzi igazán jól magát, ha nem kell bokáig vízben állnia, talaja legyen inkább vízáteresztő.

Cipruskákkal is jól társítható

Elvirágzás után visszavágható, de sokan ezt a lépést kihagyják, miután számukra a prérik világát idézik a szélben bókoló száraz gömbfejek. E kérdésben a Kinek a pap… kezdetű mondás alapján nem érdemes határozott álláspontot elfoglalni.

Ilyen megközelítés alapján történik a késő őszi kerti pücskörészés is: metszőollóval vagy anélkül. Az első esetben üzembiztosan bekövetkezik a méhbalzsam erőteljes visszavágása, míg a második metódus szerint méhbalzsamaink így maradnak télire, hogy a hóeséses napokon fehér sapkával a fejükön álljanak őrséget a téli kertben.

Itt - ültetés után, virágzás előtt - sásliliom,
tollborzfű és menyecskeszem társaságában,
a háttérben hortenzia, a kerítésen
japán lonc igyekszik felfelé

Ha extra adag méhbalzsamra szeretnénk szert tenni, akkor a tőosztás jól bevált módszeréhez folyamodjunk: az idősebb példányokat egy éles ásóval mérettől függően két-három növényre válasszuk szét, majd az így nyert plusz növényeket ültessük el.

A méhbalzsam mellé leginkább az évelő tollborzfüvet, a cickafarkat, a nyuszifület, a cipruskát, a kúpvirágot, a zsályát, a sásliliomot és a menyecskeszemet javaslom, jól kiegészítik egymást, és együtt vidám nyári hangulatot biztosítanak az ágyásban.

És a mai világban ez nem is kevés.