Kertmanufaktúra: Egy szép fát, mondta Gábor

2013. június 19., szerda

Egy szép fát, mondta Gábor

Kell egy új fa a terciára

Gábor barátom ezt akkor mondta, amikor felhívott telefonon, hogy életének párja egy szép fát látna szívesen a kertben. A kertben, ahol jó néhány szép fa van már, de egy öreg barackfa idén tavasszal megszokott ritmusától eltérően nem hajtott ki, csak álldogált ott csendesen, és így, állva távozott a kertből és Gáborék életéből.

Méltó társat kell neki keresni

Egy új fa kell tehát.
Egy szép fa.

Szép fát találni egy kertbe nagyszerű feladat, bár Gáborék esetén a helyes olvasat alighanem így néz ki: nagyszerű, de nem egyszerű. Nem egyszerű, mert Gáborék kertjének talaja homokos. Olyannyira homokos, hogy ott a túlzófok is kevésnek tűnik, a kertben jó eséllyel lehetne homokbányát nyitni, vagy össznépi várépítést hirdetni a környéken lakóknak.

Egy ilyen tőről metszett homoktalaj egyszerre rendelkezik jó néhány, egyenként is meghökkentő tulajdonsággal. Itt van először is az öntözés.

Egy olyan homoktalajon, mint ami Gáborék kertjében leledzik, az öntözés a legcsekélyebb sikerrel sem kecsegtet, a talaj vízmegtartó képessége nagy jóindulattal is legfeljebb a nullával egyenlő minősítést kaphat. A hektoliterszám kiöntözött víz gyorsan elszivárog, aminek Gáborék és a környék földútjain autózó szomszédok felettébb örülnek, a kertészforma ember öröme viszont már nehezen lenne kitörőnek nevezhető.

Életkép a kerítésen túlról

Aztán itt van a tápanyagtartalom, ami olyan kincs, ami nincs, úgyhogy ilyenformán nitrogénnel és efféle huncutságokkal nem kell foglalkozni. A föld – legyünk megengedőek, és használjuk ezt a fogalmat – tehát a föld hamar kiszárad, már egy langy szellő is képes átrendezni a terepet.

Gáborék kertjében tehát a telepítési munkákat némi ásással, ehhez pár napi hidegélelem és némi Andaxin beszerzésével kell kezdeni. Ha jót akarok – és miért ne akarnék jót –, kénytelen vagyok azt tanácsolni, hogy ássanak mélyre. Egy normális ültetőgödröt feltételezve legalább kétszer akkora lyuknak kell tátongani a kiszemelt helyen, ez testvérek között is legalább másfél, de az sem gond, ha két köbméteresre sikeredik. Ebbe pedig rétegesen kissé agyagos, érett istállótrágyával kevert termőföldet kell bedolgozni.

Kérdés persze, milyen vastagságot értünk egy rétegen.

Egy rétegen az egyszerűség kedvéért értsünk két, legfeljebb három centiméternél nem vastagabb réteget, amibe tehetnénk tőzeget is, de mert természetbarát nép vagyunk, a tőzeget nem hozom elő. Felemlegetek viszont néhány ásványi őrleményt, az Alginitet vagy a Dudaritot, és diszkréten némi zöldtrágyára is felhívom a háziak figyelmét.

Miután Gáborék kertje legalább ezer négyszögöles, a teljes kert talajának javításához a mennyiséget és a művelethez szánt időt kifejezetten diszkréten adom meg. Eközben – részint kertészéletem megóvása miatt is – időt szakítok rá, hogy emlékeztessem a családfőt a barátság, mint igen fontos érték nagyszerűségére, nem feledkezve meg a felebaráti szeretet és a jámbor türelem fontosságának ecseteléséről sem.

Ilyen előzmények után következhet a szép fa kiválasztása. Ehhez érdemes a meglévő kert növényeit, azok nagyságát, alakját, a telek és a környezet összhangját szemügyre venni, s ezek után kiválasztani a lehetséges jelölteket.