Ez volt első gondolatom, amikor Annie Pearce munkáit nézegettem.
Aztán a második is.
Merthogy sok remek kert, kertterv – és kerttervező – lelhető fel az interneten, de a legkiválóbbak közé csak keveseknek sikerül bejutniuk. Ebben a csapatban azok játszanak, akik hibátlanul tudnak összhangot teremteni rész és egész között, akik harmóniát teremtenek kert, ház és környezet hármasában is.
Jóleső érzés, amikor egy kertet meglátva azt érezzük: itt minden a helyén van, nincs egyetlen mozzanat, tárgy, bútor vagy növény, ami zavarja az összhatást.
Szeretem Annie Pearce munkáit. Szeretem, ahogy egy kerten belül játszik a formákkal és színekkel, ahogy figyel a részletekre. Munkái letisztultak, nem akar többet láttatni és nem akarja felülírni a lehetőségeket. Kertjei belesimulnak a környezetbe, eggyé válnak a házzal és a tájjal, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna.
Azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a kertművészetben a szabadság összhangjának megteremtése. Színekkel, formákkal, ismétlődő motívumokkal, növények, bútorok és anyagok harmóniájával.
(Fotók: http://www.metamorphosisdesign.co.uk/) |
Mert legyen bármilyen és bárhol a kert, abban a magunk harmóniáját keressük. És néha meg is találjuk. Szerencsés esetben az udvaron, a kertünkben, az erkélyen, az ablakpárkányra helyezett cserép virágban. Esetleg az interneten.
Vagy a belső kertünkben talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése