Mézbogyó

Bőséges, mézillatú termés
(www.manufactum.de)

Hazánkban még kevésbé ismert, de a kertészetek kínálatában már több mézbogyó fajtával találkozhatunk. Érdemes helyet szorítani neki a kertben, mert nem igényel különleges ápolási feladatokat, nem foglal nagy helyet, bírja a hideg teleket és bőven terem.

Mondjuk a hideg tél fogalma a mézbogyóval foglalkozó leírásokban eléggé tágan értelmezett kategória, van ahol mínusz ötven, akad, ahol mínusz tizenöt fokban határozzák meg a túlélési határt. Aligha járunk messze az igazságtól, ha az üzembiztosan elfogadható értéket mínusz húsz és huszonöt fok közé tesszük.

Nem foglal nagy helyet a kertben
http://www.biolib.cz/)

Neve részben eredeti élőhelyére – Oroszország távol-keleti félszigete –, illetve mézillatú termésére utal. S ha már a neveknél tartunk: a lonicera nemzetség elnevezése az 1528-ban született Adam Lonitzer német botanikusnak állít emléket A kék színű bogyók május végén, június elején érnek be, fogyaszthatók frissen, felhasználhatók befőttként, esetleg lekvárként, és lehet aszalni is őket. Megállja helyét a torták, sütemények világában éppúgy, mint a jégkrémek, fagylaltok vagy parfék között. Kedvelt csemege magas C- és B-vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt.

A talajjal szemben nem támaszt extra követelményeket, és betegségei, kártevői sem ismeretesek. A legjobb hely számára egy szűrt fényű, félárnyékos kertszakasz, csupán arra kell ügyelni, hogy földje inkább nedves, mint csontszáraz legyen. Önbeporzó növény, de a szakirodalom azt javasolja, hogy biztos, ami biztos alapon érdemes két-három tövet ültetni.

Kiváló desszertekhez, tortákhoz, gyümölcskrémekhez
(www.waitrosegarden.com)

Nem nő nagyra, 1,5-2 méter közötti magasságnál aligha ér el nagyobbat, bár eredeti élőhelyén 3-4 méterre is megnő. A kertészetekben Lonicera kamtschatica néven találkozhatunk vele, magyarul kamcsatkai vagy szibériai mézbogyóként, de előfordul, hogy nem önálló fajként tartják számon, ilyenkor Lonicera caerulea var. kamtschatica név található a kertészeti katalógusban.