Téli táj frissen nyúzott báránybőrrel |
(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)
Van az úgy néha, hogy az ember bárányt vág. Ez amúgy nem egy fáklyásmenet a gazdának, mert – ha akarja, ha nem –, az állat mégiscsak a szívéhez nő. Van, hogy jobban, van, hogy kevésbé. Akad, aki maga csinálja, s akad, aki sohasem fogna kést a kezébe. Szereti ugyan a bárányhúst, felneveli az állatot, de a műveletre már mást kér meg.
A csomag a szalmával érkezett |
A báránybőr közelről is csinos |
Nem lehet nem észrevenni a hely kiválasztásának tökéletességét. Hol másutt lenne jobb helye néhány bélsárral gazdagon tömött báránybélnek a falu utolsó házaitól száz-egynéhány méterre fekvő területnél?
Ideális döntés tehát.
Ugyancsak zseniális a kihelyezés időpontjának helyes megválasztása.
Rókáknak finom falat |
Télen, amikor a környék rókáinak amúgy sem terem csak úgy ripsz-ropsz terített asztal, már pusztán rókabaráti cselekedetből is helyeselhető, ha a falubéli jóemberek frissen nyúzott báránybőrrel és belsőségekkel kedveskednek nekik. Ezt egyébként a környék rókái is így gondolták, mert órákon belül megjelentek, s rendesen nekiestek az ölükbe hullott zsákmánynak.
És másnap újra jöttek.
Aligha lesz komposzt belőle |
S ha már erre jártak, benéztek a faluba is, hátha akad egy csinos lábasjószág a portákon. Vagy csak egy darab belőlük. Mert ahol bárányt vágnak, ott bizony kés alá fektethetnek néhány tyúkot is. És mit lehet tudni, tán a saját udvarában is eldobált belőlük néhány alkatrészt a háziember.
Hidegre téve tovább friss marad |
Ez egyébiránt kifejezetten költséghatékony megoldás lenne, még a lovakat sem kell befogni. És szegény rókákat sem érné hátrány, szívesen elballagnának házhoz is egy kis belsőségért.
A nyúzott báránybőrről nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése