Tévhitek

Napsütésben is lehet
(https://www.mycoastnow.com/)

A tények makacs dolgok, halljuk sokszor az elhíresült mondatot, ami eredetileg jóval hosszabb, s a tévhit szerint Sztálin elvtárs, esetleg a mi derék Virág elvtársunk bátorkodott megfogalmazni, pedig egyikük sem, sokkal inkább egy amerikai elnöknek, John Adamsnek köszönhetjük.

A tények mintájára nagyon úgy néz ki, a tévhitek is makacs dolgok, „…és legyenek bármilyenek kívánságaink, hajlamaink, vagy szenvedélyünk parancsai, nem tudják megváltoztatni a tények és bizonyítékok állását”.

Akárhogy is van, évtizedek óta tartja magát az egyik legerősebb tévhit, miszerint napsütésben tilos öntözni, mert a vízcseppek nagyítóként viselkednek, és megégetik, mi több, apróra lyuggatják a növények leveleit, képesek még a füvet is felégett prérivé változtatni. Pedig nem, sem a leveleket, sem a fűszálakat nem károsítják, ellenben nagyon is hajlandóak a napsütés hatására csendesen elpárologni, diszkréten növelve ezzel a vízszámla költségét.

Akik nem hisznek az égetőslyuggatós sztoriban, azoknak ott van szalmaszálként az öntözés hatására bekövetkező megfázás tévhite. Eszerint a meleg időben történő öntözés káros, mert attól a növények tüsszögni kezdenek, s igen rövid idő alatt kókadt levelekkel, sárguló szárakkal örvendeztetik meg a gazdát. Márpedig öntözni napsütésben is lehet, de nem különösebben célravezető, bár néha igencsak szükséges, például fűvetés idején, naponta négyszer, ötször is.

Ugyancsak makacs tévhit, miszerint a hangyák azért csörtetnek a bokrok és fák leveleire, hogy ráérő idejükben cikkcakkosra rágják őket. Márpedig a hangyák a leveleken tanyázó levéltetvek – pajzstetvek és bolhák – miatt sietnek elfoglalni a leveleket. Ráérő idejükben a tetveket fel is cipelik oda, merthogy imádják azok édes, cukros, mézharmatos ürülékét, olyannyira, hogy tucatnyi masszázsszalont üzemeltetnek, lábaikkal masszírozzák a tetveket, ezzel kényszerítvén ki a dúsabb mézharmat termelést.

A tej a kerti kaland végét jelentheti
(https://www.coblands.co.uk)

Sokan leküzdhetetlen vágyat éreznek a kertbe tévedő sünök itatására, amihez a tehéntejet látják jónak. Szegény sünnek aligha jutna eszébe tehéntejet inni, mivel az biztos pusztulását okozza, sokkal inkább húst, csigát, gilisztát, főtt tojást, májat és halat, legfeljebb száraz macskatápot enne, amihez vizet inna.

Az eldőlő palánták láttán azonnali gyilkosnak kiáltatik ki a földigiliszta és a vakondok is, mondván, megrágják a zöldségek gyökereit. Márpedig a giliszta úgy van kitalálva, hogy csak az elszáradt, korhadó növényi részeket fogyasztja, a gyökerekhez sohasem nyúl. Ahogy a vakondok sem, a palánták legfeljebb a gyökerek alatti járatokba beomló föld hiánya miatt dülöngélnek pártállástól függően balra vagy jobbra.

Hanem a komposzt.

A komposzt valóságos melegágya a tévhiteknek, itt van mindjárt a legszebb: a komposztra házi kosztot is ki lehet dobálni. Kerül is rá csirkecsont, maradék leves, milánói makaróni, romlott túró és lekvár, kutyakaja, minden, mi szem-szájnak ingere. Tévhitnek az is bájos, miszerint a komposztra csak úgy rá kell önteni a cuccot, a többi megy magától, mint a karikacsapás.

Csont és ételmaradék nem kerülhet rá
(https://www.finegardening.com/)

A tévhitek között dobogós helyezést vívott ki a diófalevél, sokan úgy tartják, még a komposzt közelébe sem szabad engedni, nemhogy gondosan ráhordani ősznek idején. Márpedig a diófa levele komposztálható, némiképp lassabban bomlik ugyan, de igenis helye van a többi zöldhulladék között. Amit persze nem árt rétegezni, rétegenként földdel takarni, fűnyesedékből egyszerre csak keveset használni, és egyáltalán, gondját viselni őnéki. A csirkecsontnak és a maradék élelmiszereknek meg nincs helyük a komposztban, ahogy a kerti törpék, autógumik és egyéb kegyszerek sem tartoznak bele a kertkultúra fogalmába.