 |
A leküzdhetetlen vonzalom tárgya
(www.njgravelsand.com/) |
(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)
Az ágyásokat kaviccsal fogjuk lefedni.
Ez volt a felelet a kérdésre, mely kérdést a családfő tette fel a kókler vállalkozónak, akiről abban a pillanatban még nem tudta, hogy kókler.
A vállalkozó nem részletezte, miféle kavics lesz az, kavics lesz és kész.
Szép és hasznos
Nem lett szép. És nem lett hasznos.
Kifejezetten ronda és haszontalan lett.
A betonozáshoz használt jellegtelen, kifejezetten nagy szemcseméretű rettenet lett. A kavics iránti leküzdhetetlen vágy olyannyira hatalmába kerítette kókler vállalkozót, hogy némelyik ágyásba harmincöt-negyven centiméter vastagon terítette. Abban legalább következetes volt, hogy ezt a megoldást csak a magasabb örökzöldeknél és cserjéknél alkalmazta, a talajtakaró rózsák és levendulák megúszták öt-nyolc centiméteres réteggel. Erősen kétséges persze, hogy örömet okozott-e ezzel a rózsáknak, a levenduláknak vagy a termetesebb örökzöldeknek, merthogy ilyen réteg alkalmazása az álmoskönyvek szerint sem jelenthet jót.
Kérdés mármost, miért volt szükség ilyen brutális magasságra?
A válasz a tereprendezés háza táján keresendő. A növényültetés előtt a területet fel kellett volna tölteni, és vízszintesre szintezni jó minőségű termőfölddel, így szüntetve meg a szintbéli különbségeket. Ezt a vállalkozó alighanem macerás dolognak vélte, ennél egyszerűbb volt beültetni a növényeket, a földre pedig nagy szemű kavicsot hordani, s máris megoldódott a terepszint problematikája.
A csapadékvizet persze elfelejtette értesíteni, hogy néki ezentúl nem szabad lejutni a talajszintre, s ott ráérő idejében elindulni a lejtés irányába. A cserjéknek sem szólt, hogy növesszenek erősebb ágakat, és különben is, mit számít az a pár kilogrammnyi kavics, amit a talajszint fölött negyven centiméteres magasságban meg kell tartaniuk.
Küzdelem és senyvedés tehát, a cserjékre és örökzöldekre efféle keserves hónapok jöttek. És a megpróbáltatásnak ezzel még nem volt vége, mert ott volt a gyomosodást gátló geotextil. Ezt jobb helyeken az elültetett növények törzse, szárai és ágai körül körbevágják, előtte persze gondosan kimérik, hová, mekkora darab fektethető.
Kókler vállalkozó azonban nem bíbelődött sokat sem ollóval, sem mércével, fogta a textilt, épp csak körbevágta valahogy, a helyenként méteres fölösleget pedig fel- és visszahajtotta, vagy éppen körbetekerte a törzs és a föld közeli ágak köré, s már jöhetett is rá az igénytelen kavicsréteg.
Bíbelődni már nekünk kellett, helyrehozva a munkának csak extra adag jóindulattal nevezhető valamit, kivágva a törzsek, ágak és szárak köré duplán, helyenként triplán begyűrt, visszahajtott geotextilt.
A ház asszonya viszont megfejtette, miért nem volt érkezése a vállalkozónak ily csip-csup ügyekkel foglalkoznia. A munkavégzés metódusáét firtatva ugyanis azt a választ kapta, hogy vállalkozó gondolatai fontos fővárosi munkák körül járnak, kiemelt projektek, szép zöld gyep, mely gyepen komoly férfiemberek kergetik a bőrlasztit.
És ez azért jó, mert ott legalább nincsenek zavaró körülmények, semmi kavics és semmi geotextil.
