Ez a hagymás növény igazán elkényezteti a kertbarátokat: harminc egynéhány faja több mint nyolcezer fajta virágot kínál. Eredetileg fehér és sárga árnyalatokban létezett, de a hibrid nárciszok között ma vörös, piros és rózsaszín is kapható. A sárgálló nárciszok látványa örökzöldek vagy zöld levelű növények előtt igazán figyelemre méltó, a virágok fényesebbnek, teltebbnek látszanak, és mindkét szín jobban érvényesül.
Ültetésük a díszkertben történhet évelőágyba, cserjék előterébe, vagy nem folyamatos kaszálásra szánt gyepfelületbe. Nem rajong az árnyékért, inkább napos, legfeljebb félárnyékos területet nézzünk ki számára. Talajban nem válogatós, de a kissé kötött földben érzi legjobban magát. Ha kedvében szeretnénk járni, ne frissen trágyázott földbe ültessük, és elvirágzás után ne vágjuk le a levelét, mert ezzel lassú, de biztos pusztulásra ítéljük. Levél híján ugyanis a következő virágzáshoz szükséges tápanyagok nem tudnak visszakerülni a hagymába. Nem gond, ha jó néhány évig ugyanazon a helyen marad, a hagymákat nem kell télre felszednünk. A felszedésre négy-ötévente érdemes csak sort keríteni, ilyenkor június utolsó harmadában kell kiszedni őket. A kisebb, erőtlenebb gumóknak – ilyenekből ennyi idő alatt rendre sok képződik – további szigorú iskoláztatást helyezzünk kilátásba: ültessük őket a kert egy szabad szegletébe, ahonnan leghamarabb egy év múlva kerülhetnek vissza végleges helyükre. A nagyobb hagymákat viszont mentsük fel a további nevelési feladatok alól, tisztításuk után egy száraz, hűvös helyen pihentessük őket az ültetésig.
Utóbbi legjobb időpontja ősszel van, a részletekről a Jácint kapcsán már szót ejtettünk. A telet jól bírják, takarás nélkül sem fenyegeti őket a kifagyás veszélye. Ügyeljünk rá, hogy egy-egy csoportba egyfélét ültessünk, ezzel is a természetközeli állapotok fenntartását és megjelenítését segítjük elő.
Ha a lakásban előbb szeretnénk nárciszokban gyönyörködni, novemberben, de legkésőbb december elején a nagyobb hagymákból ültessünk párat cserépbe úgy, hogy a gumók fele a föld fölött legyen. A cserepeket februárig tartsuk 9-10 fokos hőmérsékletű helyen, a földjük inkább nyirkos, mint vizes legyen. Február végén aztán becipelhetjük őket a fűtött lakásba, ahol ha kellő fényt biztosítunk nekik, március végére virágot hoznak majd.
Virágjaiban bátran gyönyörködhetünk kertben és lakásban egyaránt, biztosan nem járunk úgy, mint Narcissus, aki határozott nemet mondva a nimfa, Ekho ostromló szerelmére, arra ítéltetett, hogy a forrásvíz fölé hajolva saját képmásába szeressen bele. A nárcizmus, az önnön erényeink nagyszerűségében történő fürdőzés egyébiránt manapság is létezik, de efféle huncutsággal inkább a politika mezején találkozhatunk, semmint ápolt és gondozott kiskertünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése