Első lépésként tegyünk jó néhány lépést: figyelmesen járjuk körbe a birtokot.
Hogy mit keressünk? Keressünk felvizesedett, felfagyott talajrészeket, megsüllyedt foltokat a kertben, különösen azokon a helyeken, ahol szórófejeink lapulnak. Ezek mindegyike a föld síkjában kell legyen, ha nem így van, a renitens szórófejet vissza kell süllyesztenünk. Sétánk végeztével támadjuk meg a központi szűrőt: mossuk ki alaposan, minden szöszmöszt távolítsunk el belőle, lehetőség szerint tökéletes tisztaságra törekedjünk. Ha már belejöttünk a tisztogatásba, nézzük meg az esőérzékelőt is, innen is minden szennyeződést el kell tüntetnünk. Aztán szerezzünk új elemeket az öntözésvezérlőbe, és nézzük át az elektromos csatlakozásokat is.
Vízügyi túránk következő állomása a szivattyú és a szivattyúakna. Itt először ízlés szerint kissé, közepesen vagy nagyon felháborodunk az aknában tanyázó élőlények és a némi kosz láttán. Aztán kitakarítjuk az aknát. Üzembe helyezzük a szivattyút. Ha ciszternából, élővízből nyerjük (…hm… szerezzük) a vizet, akkor a szivattyú szívócsövén található szűrőkosarat is ki kell tisztítanunk.
Ha mindezzel megvagyunk, be is indíthatjuk a rendszert. E műveletnél azonban kellő önmérsékletet tanúsítunk, és a fokozatosan szót ismételgetjük. A főelzáró csapot például csak annyira nyitjuk ki, hogy az átfolyó víz egy kör működését biztosítsa. Minden zónát külön-külön helyezünk nyomás alá, eszünkbe sem jut – ha mégis, a gondolatot nagy önuralommal elhessegetjük – azonnal a teljes rendszert elindítani. Miután a csövekben tanyázó levegő kimenekül a víz elől, és a rendszer sehol sem szivárog, a főcsapot a teljes terhelésig kinyithatjuk.
Ekkor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy már csak a szórófejeket és a csepegtető rendszert kell ellenőriznünk. Ha valamelyik fúvókánál nem megfelelő a szóráskép, akkor rendszerint a fúvóka szűrője (általában a fúvóka alatt van) tömődött el, tisztítsuk tehát ki azt is. Ha csepegtető rendszerünk is hibátlanul működik, nincs más hátra, mint beprogramozni a vezérlőt.
Ha kertünkben a növények annyira megnőttek, hogy belelógnak az öntözővíz útjába, néhány szórófejet át kell helyeznünk. A munka megéri a fáradtságot, különben a vizet felfogó növényünk a sok víztől, a víz nélkül maradó mögöttes területrész növényei pedig a kevés víztől indulnak biztos pusztulásnak.
Mindezek után már csak azt kell elintéznünk nagy ügyesen, hogy végre igazi tavasz legyen, olyan langyos napsütéses, madárcsicsergős és illatos, nem ilyen fázós, többszöri nekiindulós, szeles, hideg reggeles.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése