Tömény keserűség: pitypang, a pongyola

Érdekes egy növény. Képes precíz, türelmes munkára tanítani a kertészkedőket. Miután minden gyepfelületben megjelenik, a kertkedvelő meg a gyepben a gyepet szereti, hát egy hegyes késsel nekiesik a pitypangnak. Először is féltérdre ereszkedik, aztán késével hegyeset döf a gyökér tájékára, egy gyors mozdulat és már húzza is ki a félbe vágott gyomot. A kezdő kertkedvelő ekkor még nem tudja, hogy megtette az első lépést a sikeres pitypang szaporulat felé vezető úton, egyszersmind rendszeres derék, térd és lábizom erősítő gyakorlatoknak néz elébe.

Merthogy a pitypang terjedését csak akkor lehet megakadályozni, ha nem vagdossuk össze-vissza a gyökerét, hanem megpróbáljuk egyben, gyökerestől kiemelni: a félbevágott gyökérdarabkákból ugyanis újabb és újabb gyermekláncfű csemeték nőnek.

A mechanikai megoldást persze lehetséges tökélyre fejleszteni. A növények megjelenésekor, kora tavasszal, mielőtt tömegesen elszaporodna a gyepben, türelmes és pontos munkával, nem kőkeményre szikkadt talajon, kellő mélységre nyomva a kést a teljes növényt ki lehet fordítani, miután főgyökere szerencsére nem ágazik el. (Több száz pitypang jelenléte esetén e módszerhez nyugtatószerek előzetes beszerzése erősen javallott.) A korai cselekvés azért is fontos, mert a pitypang tőlevélrózsája alatt biztosan kipusztul a fű, és a fűszál szünet, fűszál szünet sorminta egyetlen kertben sem mutat jól.

Másik megoldás a gyomirtó szer alkalmazása, kétszikűek ellen jó néhány kapható. A kezelést tavasszal és ősszel is érdemes elvégezni, egy művelet általában nem jár sikerrel. Nagyon gyomos terület esetén  nyugodtan alkalmazzuk a legmagasabb dózist, de 10-15 fok alatti hőmérsékleten ne gyomirtózzunk. Fontos még, hogy permetezés előtt és után legalább két-három napig ne nyírjuk a füvet, és az sem árt, ha az irtózatos beavatkozás utáni első fűnyesedéket nem tesszük a komposztra.

A pitypangot (Taraxacum officinale) egyébként már több ezer évvel ezelőtt is használták a gyógyászatban, jó négyszáz éve pedig zöldségnövény volt őkelme. Franciaországban és Olaszországban a piacokon találkozhatunk vele, arrafelé kifejezetten kedvelt salátanövény. Zsenge leveleiből kiváló főzeléket is lehet készíteni. Márciustól májusig a virágbimbókat és a leveleket lehet gyűjteni, a gyökerét ősszel kell. Rendkívül keserű, ezért önálló salátának csak mértékkel készíthető. Keserű anyagai viszont javítják az emésztést, méregtelenítenek, és vízhajtó hatással is bírnak. Ahol zöldségnövényként termesztik, gyakran halványítják is: cseréppel vagy edényekkel letakarva tüntetik el leveleiből a keserűséget.

Legalább ötszáz néven ismert, közülük néhány figyelemre méltó: asszonyhűség, férfihűség, papvesszeje.

Ha nemcsak irtani, főzni is kedvünk támad, álljon egy pitypang recept: két marék pitypanglevelet nagyobb darabokra tépünk, kecskesajtot morzsolunk rá, meghintjük ropogósra pirított kolozsvári szalonnával vagy ízlés szerint sonkával, mogyoróval. Hozzáteszünk melegen felszelt főtt burgonyát, esetleg főtt tojást, összekeverjük, s meglocsoljuk jóféle olívaolajjal vagy balzsamecettel. A sonka és a szalonna helyett működik szardellafilével és főtt tonhaldarabokkal is.

Salátánk csipegetése közben kertünkben gyönyörködünk.