Kertkultúra: Vertel Andrea kerámiái

Nőcik medencében
(fotók: www.vertelandrea.hu)

Ülnek a nőcik a medencében.
Testük a vízben, gondolataik a vízen túl.
És a parton ott ülnek a madarak, gondolataik szintén messze járnak. Mert látni való, hogy a szobroknak, amik Vertel Andrea kezei közül kerülnek ki, gondolatuk van. Személyiségek tehát.

Talán már akkor is van nekik személyiségük, amikor még csak agyagként hevernek az asztalon, de a művész már tudja, miféle alakká rendeződik majd a képlékeny anyag. Hozzáér ehhez a masszához, s kezei életet visznek a tűzben megmerevedő tárgyakba, munka közben beléjük költözik a lélek, a teremtő gondolat. Aztán az ezer fok fölötti melegben beléjük ég, s onnantól kezdve már láthatja mindenki a lelküket, nemcsak az őket megálmodó keramikus.

Királybéka

Merengő marabu

Próféta

Látja a ráérő nézelődő, látja a kerttervező éppúgy, mint a leendő kerttulajdonos, aki már az első találkozáskor tudja, hol fog állni a madár, milyen növény alól kandikál ki majd a kisteknős, pedig emberünknek még kertje nincs, csak tervei vannak, hogy milyennek kellene lennie a kertnek, melyben Vertel Andrea kerámiái benne kell legyenek. Nem lehet másképp.

Cserép figurák

Mert ezek a szobrok nem kérnek és nem követelnek helyet maguknak. Nekik helyük van a kertben. A lelkük jót tesz a kertnek. A kisugárzásuk, a beléjük álmodott élet kívánkozik a kertekbe. Ott érzik jól magukat. Részei ők a természetnek, bájos vonásaikkal, mívesen megformált részleteikkel, gondolataikkal és pillantásaikkal, színeikkel és formáikkal, az égetett agyag és a vas kontrasztjával.

Ormány virág

Ezek a szobrok magukkal hoznak valamit Vertel Andrea világlátásából, elhoznak egy darabot gondolataiból, talán a lelkéből is, s mindettől a kert valódi kertté változik. Más lesz tőle a sövény, a csobogó és a pázsit, megváltozik a sziklakert, tere lesz a reggeli kávézásnak is a teraszon.

Vertel Andrea szobraival a kertkultúra fogalmának kiteljesítéséből is kiveszi részét. Amikor kerteket tervezünk, a növényekkel s a terekkel együtt kerámiáit is beletervezzük. Valahogy helyük van a kertben.

Talán mert ráébreszt mindannyiónkat, hogy a kert mi magunk vagyunk. Mert igényességre tanít, összeköt kertet és kultúrát, mert értéket teremt és értéket ad.