Kis magyar eltujásodás III.

Sorban, ötlet nélkül

Ahol abbahagytuk: a kerítés mellé telepített nyílegyenes tujasor lezárja ugyan a területet, képes megakadályozni a belátást, de egyenes vonalával csak újabb sávra osztja a területet, nem segít annak tagolásában. Nem hoz létre belső tereket, nem ösztönöz arra, hogy felfedező útra induljunk a kertben – pedig néha a növények esetében sem hátrányos megnéznünk, mi van mögöttük –, hiszen a tekintet azonnal képes be- és átlátni az egymás mögé ültetett tujasort. Másrészt a tujákkal illene csínján bánnunk, mediterrán kert vagy kertrészlet nélkül alkalmazásuk könnyen öncélúvá válhat, és stílusában sem feltétlenül illik a kerthez.

Térképzés növényekkel

Mit tegyünk tehát, ha szeretnénk lezárni kertünket a kíváncsi tekintetek elől, de nem akarunk a szépnek nem nevezhető magyar divat, az eltujásodás csapdájába esni? Először is merjünk bátrak lenni: szakadjunk el a kerítéstől! Ne kövessük a kerítés által meghatározott egyenes vonalat, bátran kísérletezzünk ívekkel, kiszögellésekkel, a kialakítandó növényfalat vigyük el a kert belsőbb részei felé.

És ne hagyjunk magunkat egy sorban gondolkodni. Sehol nincs kőbe vésve, hogy a kerítés mellé telepítendő növények kizárólag egyetlen sorban ültethetők el. Ha növényfalat akarunk kialakítani, ezt két-három sorban is megtehetjük.

Több sorban tervezve

A kerítés mellé a magasabb, nagyra növő, térhatároló növényeket telepítsük. Egy „sorral” beljebbre pedig válasszunk alacsonyabbakat. És miért ne lehetne egy harmadik sorunk is, az alacsony növésűek számára?

Ezzel elérhetjük, hogy jól záró, a belátást megakadályozó, de mégsem zsúfolt növényfalunk legyen, s a kert belsejéről nézve pedig a fokozatosan emelkedő magasság segít felvinni a tekintetet a telekhatárt lezáró legmagasabb növényekre.

És a variációk száma csak a fantáziánktól függ.

Nyírva vagy nyíratlanul, egyaránt mutatós

A hátvédsor legmagasabb tagjai lehetnek például örökzöldek. A középpályán harcba küldhetjük a lombhullató cserjéket, közülük választhatunk színes levelűeket éppúgy, mint gazdagon virágzókat – ezek pompásan mutatnak majd a zöld növényfal előtt –, de kombinálhatjuk is őket vegyesen, elől pedig elhelyezhetjük az alacsony évelőket, az egynyáriakat, illetve választhatunk ide a látványos fűszernövények közül is. De a második sorban felhasználhatjuk akár a legkülönfélébb díszfüveket is, mozgásuk szépen lágyítja majd az összképet, és mozgalmasságot kölcsönöz a kertnek.

Elbűvölő megoldás: virágzó növényfal

Ha virágos növényfalat szeretnénk látni, választhatunk a virágzás ideje szerint is. Eldönthetjük, melyik évszakban legyenek virágzó növényeink, de alakíthatjuk úgy is, hogy tavasztól késő őszig, vagy akár télen is, mindig legyen virágzó cserjénk a telekhatárokon.
Az egymás mellé kerülő növények között ízlés szerint alakíthatunk ki színátmenetet éppúgy, mint erős kontrasztot.

Visszafogottabb hangulat, halványabb színek

Rendező szempont lehet a forma éppúgy, mint a szín. Törekedhetünk változatos, mozgalmas kialakításra, de megvalósíthatjuk álmaink kertjét egyetlen színből is: lehet fehér, krémszínű vagy éppen harsány színekkel teli térhatároló növényfalunk. És az is megoldható, hogy a második sort csak itt-ott szakítják meg virágzó növények.



Milyen szempontjaink lehetnek tehát?
   - magasra vagy alacsonyabbra növő
   - virággal díszítő cserjék
   - örökzöldek vagy lomblevelűek
   - levelükkel díszítő cserjék
   - télen is látványos cserjék, akár fák
   - áthatolhatatlan, esetleg tövises cserjék, bokrok
   - érdekes színükkel díszítő cserjék
   - a kerítésre felfuttathatók
   - nyírhatóak
   - nyírás nélkül is mutatósak
   - nyírásra alkalmas fenyőfélék

Néhány, a biztosan alkalmazhatók közül
   Bangita (Viburnum)
   Borbolya (Berberis)
   Borostyán (Hedera)
   Bükkfa (Fagus)
   Cserszömörce (Cotinus)
   Ezüstfa (Elaeagnus)
   Fagyal (Ligustrum)
   Fenyő (Pinus)
   Gyertyán (Carpinus)
   Gyöngyvessző (Spiraea)
   Hamisciprus (Chamaecyparis)
   Hóbogyó (Symphoricarpos)
   Jegenyefenyő (Abies)
   Jezsámen (Philadelphus)
   Juhar (Acer)
   Lonc (Lonicera)
   Madárbirs (Cotoneaster)
   Magyal (Ilex)
   Mályvacserje (Hibiscus)
   Leyland ciprus ( x Cupressocyparis leylandii)
   Lucfenyő (Picea)
   Orgona (Syringa)
   Ribiszke (Ribes)
   Som (Cornus)
   Sudárzsálya (Perovskia)
   Tamariska (Tamarix)
   Tiszafa (Taxus)
   Tűztövis (Pyracantha)

Ezüstös mozgalmasság

Bármelyik megoldást is választjuk, törekedjünk rá, hogy kerüljük az egysíkú megoldásokat. Használjuk ki a teret, igyekezzünk a határoló növényfalat úgy kialakítani, hogy legyenek beláthatatlan kertrészek, ívek és rejtekek. Ezek mozgalmassá teszik a keskeny területeket is, felfedezésre, a kert bejárása ösztönöznek. Később újabb növénytársításokkal további mozgalmasságot vihetünk a kertünkbe.

Egy látványos, izgalmas kert alapjait teremthetjük meg így, elkerülve a tujasorok izgalommentes, helyenként már-már a környezetszennyezés határát súroló sematikus látványát.

Kis magyar eltujásodás I.
Kis magyar eltujásodás II.