Dísznövényként is megállja a helyét (Helianthus tuberosus) |
Fogyasztásra talán leginkább a gyömbérhez hasonlító, föld alatti gumóit használhatjuk. Ezek a krumplinál kisebbek, némiképp talán édesebbek is annál. A gumók rosttartalma jóval magasabb a krumpliénál, és csicsókánk bizony többször is sorba állt káliumért, foszforért és cinkért, de bőségesen begyűjtött inulinból is. Miután nem törünk a táplálkozástudományi blogok babérjaira, az inulinról dióhéjban jegyezzünk meg annyit, hogy amolyan rostanyagról van szó, ami igencsak kedvező a hasznos bélbaktériumok számára.
A csicsóka amúgy Észak-Amerikában őshonos, gumóját az indiánok is előszeretettel fogyasztották. A gumók őszi felszedése után mindig marad annyi gumó- vagy szárdarab a földben, amiről a csicsóka folyamatosan megújíthatja magát. Európában Franciaországban találhatóak a legnagyobb ültetvények. Ott biztos helye van a gasztronómiában: jó néhány luxusétterem étlapján is előkelő helyen szerepel. A világháborús években – az elsőben éppúgy, mint a másodikban – Európa sok országában szintén jól ismert volt, igénytelensége, szaporasága és tápértéke gyakran életeket mentett, aztán feledésbe merült. Itthonról jó hír, hogy a biogazdálkodás és néhány hazai étterem is (újra)felfedezte a csicsókát.
Augusztusban nyitja virágait |
Szereti a napot, elviseli a félárnyékot, de mélyárnyékba ne telepítsük. Nem sértődik meg, ha jó néhány napig nem kap vizet, gyökere ugyanis három méterre is lenyúlik, úgyhogy a mélyebb rétegekből hozzá tud jutni nedvességhez. Szinte minden területen megél, a gyengébb homoktalajokon is szépen terem. Sokáig műveletlenül, gondozatlanul hagyott kerteknél nagy hasznát vehetjük: szépen elfojtja a gyomokat, s miután kártevője nemigen akad, nem okoz sok fejfájást a gondozása.
Föld feletti része takarmányként hasznosítható |
Részletes és gazdag beszámolóval egyébiránt a kutatóintézetek is előálltak, eszerint gyógyító hatása minden kétséget kizáróan kimutatható, felhasználható a diabetikus étrendben és a biztosan szerepelhet a cukorbetegek étrendjében is. A szakirodalom leginkább májvédő és méregtelenítő képességét említi, de sok helyütt méltatják a bélflórára gyakorolt jó hatását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése