Érdekes ország vagyunk

Végül is egy üreges betondarab is lehet szép. Sőt. Az még annyira szép is lehet, hogy abba virágot kell ültetni. Olyan virágváró hangulata tud lenni, ahogy kidobva hever az utcán.

És amikor ezt a betondarabot az elöljárói szemek észreveszik, hát utasítást is adnak azonnal: virágot bele! Valahogy így keletkezett ez a remek kompozíció ott, ahol pihen a komp, mert kikötötték, s benne honol a sötétség. Itt úgy gondolták, kell egy ilyen szerkezet, hadd érezze a turista, figyelve van a környezetre is.

Nem akadt senki sem, aki szólt volna, hogy azért ezt mégsem kellene.

És nem akadt akkor sem, amikor az amúgy szépen megfaragott emlékmű lábához köveket dobáltak, s az építési maradékot sziklakertnek nevezték el.

Lehetett volna rendes sziklakertet építeni, ezekből a kövekből is akár, és lehetett volna szerezni, találni, kérni az egyik portáról egy kiszolgált hordót, sajtárt vagy kopott piros fazekat, amibe beültethették volna azt a pár szál virágot. De nem.

És nem szólt ettől délebbre sem senki, amikor a főtérnek megálmodott utcában egyhangú, unalmas növényeket láttak jónak kiültetni, okulására az arra járó népeknek.

Lehetett volna itt harsogó, színes, gazdag virágos ágyás is, évelőkkel, esetleg még mutatós zöldség- és fűszernövények is kerülhettek volna abba az ágyásba, de nem, itt egy ilyen zöld valami* díszíti a teret.

Zöld valamiből* az ország legélhetőbb városában egy némiképp nagyobb darab is található.

Valamikor egy uszoda és egy strand állt itt, de a helybéli politikát irányítók (is) úgy látták jónak, mindenkinek jobb, ha senki sem úszkál a (gyógyvizes) medencékben, egyáltalán medencék sem kellenek, jobb lesz itt egy zöld valami. S lőn.

Igaz, a zöld valami szomszédságában akad egy gondosan kialakított park rózsákkal és örökzöldekkel.

A rózsákat és a zöld valamit* egy járda választja el egymástól, egyik oldalán a rózsák, a másikon a zöld valami*. A parkra a legszebb kilátás a mögötte lévő épületből nyílik, ahol fontos emberek tartják ujjbegyüket a helyi politika ütőerén.

Igénytelenség tehát.

Állítólag a pénz miatt van. Ha lenne több pénz, több igényesség is lenne. Meg miattunk. Mert – mondják – nekünk nem érdemes virágokat ültetni a parkokba, mi ugyanis éjnek évadján ellopunk mindent, mi mozdítható. Elvisszük a virágokat, az örökzöldeket és a padokat. Majd ha megjavulunk, a zöld valamik helyett szép virágoskertet kapunk. Persze, csak ha pénz is lesz.

Ilyesmiket mondogatnak nekünk sok helyütt hosszú-hosszú évek óta. Annyiszor mondták, hogy talán már maguk is elhiszik. Meg aztán kényelmes is.

Nekünk is kényelmes.

És úgy csinálunk, mintha elhinnénk. A zöld valamikhez érve legfeljebb elfordítjuk a fejünket. Az ablakból kinézve meg csak a szép rózsakertet látjuk.

Érdekes ország vagyunk.




*A zöld valami helyén 2014-ben angolparkot, vagy mit alakítottak ki.