Menta

Ha nem vigyázunk rá, könnyen elburjánzik
(http://www.fleurizon.com)

Ha így megy tovább, lábjegyzetet kell írjunk a tankönyvekbe, melyben figyelmeztetjük az olvasót, hogy kies hazánk nyaranta megszűnik mérsékelt égövi jegyeket mutatni, s helyenként sivatagira vagy féltrópusira veszi a figurát.

Ha forróság, akkor vízpart, fürdés, lefüggönyözött szobák, leeresztett redőnyök, bőséges öntözés a kertben, napközben pihegés, sok szép gondolat a hűvös Skandináviáról, és mentaszörp. Vagy mentatea. Vagy koktélok, mentával gazdagon teletömködve.

Régebbi korok gyermekei is előszeretettel használták, az ókorban például tartósításra vagy fertőtlenítésre is. Ha hetedhét országra szóló lakodalmat ültek, az ifjú párnak biztosan jutott egy-egy mentával díszített csokor, merthogy úgy vélték, képes a szerelmi vágyat is ébren tartani.

Mármost a helyzet az, hogy bevethetjük a forró napok forró éjszakáira is, de leginkább akkor járunk jól, ha a forró nappalokat próbáljuk meg hűsebbé varázsolni általa. Mondjuk egy mentafagylalttal vagy egy mentás, citromos szörppel – a jégkockatartó rekeszeibe érdemes a menta leveléből is beletennünk, fantasztikus látvány a szörp tetején úszó mentaleveles jégdarab –, esetleg teával. Ez utóbbi klasszikus fogyasztási módja a legforróbb napokon is forrón történik, úgyhogy Tony Curtis és Jack Lemmon mögé a fél arab világot felsorakoztathatjuk, merthogy ők is forrón szeretik.

Nevét amúgy egy nimfáról kapta, akinek szíve igencsak hevesen Hádészért dobogott, ami nem lett volna gond, ha Hádészné nem veszi zokon a kapcsolatot. De mert zokon vette, úgy találta legjobbnak, ha Minthe nimfát növénnyé változtatja. S lőn.

Van belőle alma, narancs, grapefruit, csokoládé és citrom illatú is, a kertészetek újabb és újabb hibrideket  kínálnak belőlük. A menta termesztése nem állítja megoldhatatlan feladat elé a kertészkedőt, „csak” arra kell ügyelnie, hogy gondosan kiültetett pár növénye ne vegye át az uralmat az egész kertben. Merthogy mentánk igen könnyen nekiindul a nagyvilágnak, s aligha túlzás azt állítani, hogy jó talajban akár a kiirthatatlan jelzőt is kiérdemelhetné. Terjedésének megakadályozására jó módszer lehet, ha a földbe ásunk egy 15-25 centiméter magasságú fém- vagy gumicsíkot, ami megakadályozza a menta gyökereinek terjedését.

Ha nem szeretnénk a kertben termeszteni, de nem szívesen mondanánk le a mentaszörpről vagy a hűsítő nyári koktélokról, hát vásároljunk őkelmének egy csinos kaspót, vagy kerítsük elő a dédszülők vízforraló lábosát a padlásról, mentatermesztéshez az is tökéletes. Amúgy gyümölcssalátákhoz – sárgadinnye, narancs, eper áll a dobogó első három helyén – éppúgy felhasználhatjuk, mint húsok sütéséhez.

A menta szereti a tápanyagban gazdag talajt, ilyen helyen akár méteres magasságot is elérhet. Ha homoktalajunk van, feljavítás nélkül ne kísérletezzünk menta termesztésével, de sziklakeménységű agyagban sem fogunk sikerrel járni. A menta nem viseli el a mélyárnyékot, szereti a sok fényt, de nem rajong a reggeltől estig tartó tűző napsütésért sem. Meghálálja a rendszeres öntözést, télen pedig, ha a nagy hidegben vissza is fagy, tavasszal újra kihajt. Ha egy-egy kósza tő a telepítés helyétől távolabb is megjelenik, válasszuk le az anyanövényről, szedjük fel, és a kert egy másik pontján ültessük el, csak a két művelet között ne hagyjuk kiszáradni, legjobb, ha erre az időre vízbe tesszük.

Levelét évente kétszer is gyűjthetjük, hogy szellős, árnyékos helyen megszárítva, papírzacskóba csomagolva télire is tarthassunk belőle a teavízhez. Amikor meg párás tekintettel fogunk visszagondolni a jó meleg nyári napokra, mikor is nem kellett bokáig érő latyakban cammognunk a takarítatlan utcákon. De már így van ez, amióta a világ a világ: nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van…