Birsalma, birskörte

Vagy mindkettő. Merthogy néha még a legjobb családból származó birs is képes az egyik esztendőben alma, a másikban körte alakú termést hozni. Amúgy a nagykönyvben az van írva, hogy egy birs vagy alma vagy körte legyen, de hát a legtöbb birs nem olvassa a rájuk vonatkozó fejezeteket a nagykönyvekben. Amúgy 1395 tájáról származik az első írásos feljegyzés róla, s rögtön mindkét változatról olvashatunk, az alma és a körte alakúról is.

Miután kezdésként így kibeszéltem őkelmét, álljon itt egy rövid – és nem teljes – felsorolás a birs felettébb előnyös tulajdonságairól. Fogyaszthatjuk sütve, készíthetünk belőle levest vagy kompótot, ehetjük a legkülönfélébb sültekhez – az első helyek egyikén bizonnyal a liba vagy a kacsa áll, nyomukban ott liheg a malac, a bárány és a pacal –, levesként szintén kiváló, de ha kedvünk úgy tartja, ivólevet és kandírozott gyümölcsöt is gyárthatunk belőle.

Ha ennél is több célra szeretnénk használni, hát főzhetünk belőle lekvárt, dzsemet vagy befőttet, beletehetjük a párlatokba éppúgy, mint a savanyításra szánt káposztába, szilveszterre süthetünk belőle szeleteket, amikhez mézes diót vagy mandulát ropogtathatunk.

Ha semmi ilyesmit nem szándékozunk csinálni, akkor feltehetjük a szekrény tetejére, telt formája, mély sárga színe, pompás illata biztosan sikert arat. Amúgy nyersen nem igazán fogyasztható, íze meglehetősen karcos, fanyar, amit gazdag pektintartalma okoz. Ez persze jó hír, mivel szervezetünknek a méregtelenítéshez a pektinre igen nagy szüksége van. Ráadásul a birs ismert gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatásáról is, úgyhogy nem ártana őt újra felfedezni.

Ha a felfedezésben odáig jutunk, hogy ültetésre szánjuk el magunkat, a fácskát fagyzugos, hideg domboldalakra ne telepítsük, mivel a birs a meleget szereti. A kertészetekben érdemes a következő fajtákra vadásznunk: Konstantinápolyi, Bereczky, Mezőtúri, Angersi, Champion. Az viszont nem gond, ha talajunk az átlagosnál nedvesebb vagy éppen meszesebb. Sok gondunk nem lesz a birssel, óvatos egy szerkezet, ügyesen kivárja például a májusi fagyokat, csak azok után virágzik. Gyerekkorában kell kitalálnunk, milyen koronát szánunk birsfánknak, mert a felnőtt fákat már nem tanácsos metszegetni.

A birsszüret fajtától függően kezdődhet szeptemberben vagy októberben, és az sem ritka, hogy december elején is a birs szedésével vagyunk elfoglalva. Alacsony hőmérsékleten károsodás nélkül hónapokig is eltartható, miután birsünk úgy van kitalálva, hogy gyümölcse utóérő legyen, vagyis a szedés után néhány hetes pihenő kell neki ahhoz, hogy érett, kiváló zamatú gyümölcsünk legyen.