kertmanufaktúra

2014. szeptember 2., kedd

Szellőrózsa

Hófehér és sárga: megunhatatlan
(www.mostlynatives.com)

Az még a legjobb családoknál is előfordul, hogy akad a kertben egy kihasználatlan és sokszor kihasználhatatlannak tűnő árnyékosabb zug. Ezek általában olyan helyek, ahová jó lenne valamilyen virágzó növényt telepíteni, évelőt talán, hogy ne kelljen mindig a magvetéssel vagy az ültetéssel bíbelődni. Valamilyen virágjával (is) díszítő kedves cimborát látnánk itt, hogy legyen a kert üresen maradt pár négyzetméterén is szép, virágzó növényünk.

Idővel egyre nagyobb helyet foglal el
(www.hertfordshire-garden-design.co.uk)
Ilyen árnyékos, félárnyékos helyekre kitűnő választásnak tartom a Japán szellőrózsát vagy Kerti szellőrózsát (Anemone x hybrida ’Honorine Jobert’), mindkét néven találkozhatunk vele a kertészetekben. Augusztus végén, szeptember elején jelennek meg hófehér virágai, amik általában a késői fagyokig megmaradnak. Kedveli a félárnyékot, az árnyékot, s ezeken a helyeken valósággal világítanak fehér virágai. (A fehér szín kerti használatáról egy régebbi blogbejegyzés ad némi segítséget, de a vörös, a lila, a sárga és a kék színben pompázó növényekről és alkalmazási lehetőségeikről is írtam egy-egy bejegyzést.) Szellőrózsánk gyökérsarjakkal terjed, így egyre nagyobb felületet foglal el magának, erre ültetésekor nem árt figyelni. Nincsenek extra kívánságai, de kijár neki a tápdús, humuszban gazdag talaj és a rendszeres öntözés. A kőkeményre száradó, nehéz, agyagos talajon nem érzi igazán jól magát, és ne ültessük rossz vízelvezetésű, pangó vizes helyekre sem.

Sötétzöld lombúak előtt remekül mutat
(www.perryhillnurseries.co.uk)
Ha jól érzi magát, az egy méteres magasságot is elérheti. A gyengébb növények egy szeles, viharos nap után szívesen veszik a támaszhoz rögzítést, de erre tapasztalataim szerint csak igen ritkán van szükség. Nagyon jól mutat páfrányok társaságában, meténgek közé telepítve, díszfüvek, őszirózsák között és előtt, tiszafa vagy magyal elé ültetve. Március elején a visszahúzódott, elszáradt szárakat – van, amikor ezekből szinte semmi sem látszik, ne essünk kétségbe, szellőrózsánk él és évelő lévén hamarosan életjelt ad magáról – a talajtól úgy öt-hét centiméteres magasságban vágjuk vissza.

Egy-két órányi napsütést még elvisel
(http://blog.lisacoxdesigns.co.uk/)
Nem való tűző napra, de ha csak egy-két óra hosszat éri napsütés, és kellő mennyiségű öntözővízhez jut, ilyen helyen is biztonsággal nevelhető. Mióta hazánk nagy részén a tél, mint régi, klasszikus évszak megszűnt létezni, szellőrózsánk tövét sem kell takarni, e műveletre amúgy hideg teleken nem árt sort keríteni. Erre kiváló az őszi lomb, az apróbb fenyőgally vagy némi széna.

S ha kellőképpen beleszerelmesedtünk a kerti szellőrózsa Honorine Jobert fajtájába – megbízható, kipróbált évelőről van szó, 1858-ban, a franciaországi Verdun egyik kertjében fedezték fel őkelmét –, választhatunk magunknak a rengeteg hibrid közül rózsaszínűt, lilásat, sárgát vagy éppen vöröshöz közelítő színűt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...