kertmanufaktúra

2014. augusztus 26., kedd

Palástfű

Lenyűgözően egyszerű
(www.stephenprovoost.be)

Vannak évelők, amelyek nem fantasztikus virágpompájukkal vagy lenyűgöző termetükkel hívják fel magukra a figyelmet, a kertbe lépve nem rajtuk akad meg először a szem, és nem is felejtődik rajtuk hosszú percekig a tekintet. Nem, mert tökéletesen belesimulnak az környezetükbe, első pillantásra nincs rajtuk semmi különleges, kitöltik a rendelkezésre álló teret, szegélyezik az évelőágyást, vagy csak ott vannak a kertben, mintha mindig is ott lettek volna.

E csendes társaság egyik biztos csapattagja a Lágyszőrű palástfű (Alchemilla mollis). Elfogult vagyok vele – mondhatnám egyik kedvencem –, igénytelensége, könnyű kezelhetősége, ellenálló képessége és még tucatnyi más jó tulajdonsága miatt. Valamikor ezek között egyébként első helyen tartották számon csodás erejét, merthogy a középkor alkimistái a palástfű levelein hajnaltájt megjelenő harmatcseppeknek varázslatos erőt tulajdonítottak. Mondjuk az aranykészítés során nem vált be száz százalékos sikerrel, az évelőágyak beültetésénél viszont annál inkább.

Aranykészítéshez nem jó, de látványnak remek
(www.stephenprovoost.be)
Ültethetjük szegélynövényként, helyet foglalhat az évelőágyásban a szegélysor mögött, a második sorban, kerülhet tópartra vagy éppen sziklakerti környezetbe is. Ha kertünkben vannak félárnyékos, kissé nedvesebb területrészek, erre a helyre a palástfű kiváló választás, mivel szereti a nedvesebb földet. Rendszeres öntözéséről tehát gondoskodnunk kell, ez persze nem jelentheti azt, hogy időről időre mocsárrá változtatjuk a földet körülötte. Nem gond az sem, ha világosabb, naposabb helyre kerül, de a reggeltől estig tartó tűző napot nem neki találták ki. Jól érzi magát félárnyékban, cserjék, bokrok szűrt árnyékában is. (Egy korábbi bejegyzés a blogon segít értelmezni az árnyék, félárnyék, napsütés témakör kérdéseit.)

Egy ideális megoldás: palástfüvek a tóparton
(www.metamorphosisdesign.co.uk)
Különleges igényei nincsenek, ha jól érzi magát, pár kerti szezont követően terjedelmes bokorrá fejlődik. Erre ültetésekor érdemes figyelnünk, a cserépből vagy konténerből kikerülő palástfüvünk ugyanis hamar eléri és meg is haladja a negyven-hatvan centiméteres átmérőt. Ha azzal a céllal telepítjük a kertbe, hogy egy üde, szép zöld foltot alkotó lágyszárúnk legyen, akár talajtakaróként is használhatjuk: a környező területet hamar birtokba veszi. A méhek és más repülő szerkezetek nagy örömére május-június táján jelennek meg sárga virágai – ha jókedvében találjuk, a virágzás egészen szeptemberig tart –, s ez a sárga-zöld kombináció még élénkebbé teszi a növényt.

Meghálálja, ha ültetése előtt feljavítjuk kissé a talajt. Télire nem kell takarni, a hidegebb telek után is üzembiztosan hajtani kezd. Ha úgy ítéljük meg, hogy palástfüvünk túlságosan elbokrosodott, elő az ásóval vagy az ásóvillával, tőosztással viszonylag rövid idő, kis erőbefektetés árán újabb növényekhez juthatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...