Két kék: kínai és angol kékszakáll

Kék, kék, kék az egész: angol kékszakáll.
(www.waysidegardens.com)

Igazán csendes és megbízható teremtések, semmi rémtörténet, nincs kegyetlenség, és nem övezik titkok sem őket.

Van viszont a nyár közepétől, második felétől októberig – a virágzási idő természetesen fajtánként változó – megjelenő kék színben pompázó virágtömeg, és a környezettel szembeni viszonylag magas tolerancia szint.

Kínai kékszakáll virágzásban
(http.healthyhomegardening.com)

Nincsenek különleges elvárásaik, jól viselik a szárazabb időszakokat, kedvelik a meleg, napos fekvést. Fontos, hogy ne nehéz, kötött, vízmegtartó talajba kerüljenek, a pangó vizet ugyanis nem tűrik. Nem jönnek zavarba, ha télvíz idején hidegebbre fordul az idő, néhány vessző persze el-elfagyhat, ezeket tavasszal vissza kell vágni. A műveletet egyébként a károsodás nélküli bokron is érdemes elvégezni a struktúra megőrzése és a gazdagabb virágzás érdekében.

A Kínai kékszakáll (Caryopteris incana) általában már júliustól virágba borul, s egészen októberig díszlik. Egy-másfél méter körüli magasságot ér el, nála alacsonyabbra nő az Angol kékszakáll (Caryopteris x clandonensis), belőle akad ötven-nyolcvan centiméteres fajta is. Utóbbiak megfelelő környezetben akár talajtakaróként is ültethetők.

Kínai kékszakáll
(www.monrovia.com)

Lombhullató cserjék, telepítésüknél ezt érdemes figyelembe venni, mivel a késő őszi, téli hónapokban nem nyújtanak takarást.