A csipke bogyója

Úton, útfélen találkozhatunk vele
(www.eathealthylivefit.com)

Ami persze a rózsáé – leginkább a vadrózsáé, lánykori nevén Rosa canina, vagy a nem vadé –  de ez most témánkat illetően közömbös. Amúgy pedig hívják hecsedlinek – felénk ez a megszokott neve – vagy kutyarózsának is.

A lényeg a bogyó. Merthogy abban tízszer több C-vitamin található, mint a citromban, akad benne még K és P vitamin, aztán bőven citrom- és almasav, némi kalcium és magnézium.

Karrierje nem mostanában kezdődött, az ókorban már előszeretettel hörpölgették teáját, leginkább a sorvadással járó megbetegedések hatásos ellenszere volt. Ha bioboltokban keressük, szinte biztos, hogy vesebántalmakra is ajánlani fogják, de ne lepődjünk meg, ha vizelethajtóként hivatkoznak rá.

A konyhában többféle célra is felhasználhatjuk: készíthetünk belőle teát, levest, likőrt, szörpöt, bort és mártást. Mielőtt nekiesnénk a piros bogyóknak, nem árt, ha kimagozzuk és eltávolítjuk az apróbb szőröket, különben erős viszketési kényszer vesz rajtunk erőt. A bogyókat leginkább késő ősszel szokták szedni, amikor kissé megcsípi a fagy, de a biokultúra szakértői a szeptember eleji napokra esküsznek, merthogy akkor van a legtöbb vitamin a csipkebogyóban.

Elkészítésénél két alapvető nézet közül kell választanunk. Az egyik szinte tiltja a forrázást és az áztatást, a másik nem. Ha az előző mellett tesszük le a garast, akkor szobahőmérsékleten kell beáztatnunk a bogyókat, hogy teát készíthessünk belőle. Vagy fittyet hányunk a C-vitamin és a forró víz közeli barátságnak nem igen nevezhető kapcsolatára, vizet forralunk, összetörünk néhány bogyót és a lobogó vízbe hajítjuk, aztán rögtön ezután levesszük a tűzről, és nincs is más dolgunk, mint megvárni amíg kihűl.

Egyszerű, szép
(www.leicestershirevillages.com)

Ha kertünkben szeretnénk csipkebokrokat látni, termesztésével nem lesz nehéz dolgunk. Legalább öt méteres távolságot hagyjunk a bokrok között, és kis túlzással másra nem is nagyon kell figyelnünk.

Nem baj, ha kertünk talaj kissé nehéz, kötöttebb, de a csipkebogyó akkor sem jön zavarba, ha savas vagy lúgos a földünk. Nem panaszkodik, ha kissé árnyékosabb helyet választunk neki, akár kavicsosabb földben is megél. Hagyhatjuk szabadon, a maga választotta formában növekedni, de kialakíthatunk koronaformát is, vagy nevelhetjük több ágas bokorként.

Nagyüzemi körülmények között persze nem mászkálnak négykézláb az ágak között, szeptember végétől egy nagy levegőt véve, gépesítve szüretelik a termést.

Árnyékban

Az árnyékos kert sztárjai: árnyékliliomok
(www.cultivatelandscapes.)com

Milyen lehetőségeink vannak akkor, amikor kertünkben több az árnyék mint a fény? Amikor kertünkben több az árnyék, mint a nap, legalább két lehetőségünk adódik. Az egyik, hogy átkozzuk a percet, amikor ház- vagy telekvételkor nem figyeltünk eléggé a Nap mozgására, és életünk hátravélő óráit az elhibázott pillanat keserű bánatának ápolására fordítjuk. Szomorú ráadásként képesek vagyunk reggelente azzal a tudattal kicsörtetni kertünkbe, hogy e szép napon reggeltől estig beragyog majd hozzánk a Nap. De nem.

Változatos levéldíszek
(www.drdanslandscaping.blogspot.com)

A másik forgatókönyv minden kétséget kizáróan hasznosabb lehet.

Eszerint tehát megpróbálunk előnyt kovácsolni a vélt vagy valós hátrányból: kertünkben félárnyéki, árnyéki kertet alakítunk ki és életünk hátralévő óráit e nagyszerű ötletet követő megvalósítás okozta öröm igen gondos ápolgatására (is) fordítjuk.

Kerti tollbuga (Astilbe x arendsii)
(www.pictocon.net)

Kezdjük a legfontosabbal: nem igaz, hogy árnyékos területen nem létesíthető minden igényt kielégítő díszkert gazdagon beültetett növényekkel. Ilyen helyeken éppúgy kialakíthatunk teljes értékű kertet virágzó évelőkkel, egynyáriakkal és örökzöldekkel, mint a napos területrészeken.

Ráadásul dísznövényeink közül jó néhány pár árnyékos órát akkor is elvisel, ha őt egyébiránt napimádóként tartjuk számon. Vannak aztán olyanok, amelyek a félárnyékot kedvelik: nekik napsütés és árnyék vegyesen kell, előbbiből nem árt, ha úgy 4-5 órányi jut. Az árnyékkedvelők közül pedig az álmoskönyvek szerint is  nem kevesen vannak, akik imádják a fák vagy kerítésfalak, épületek mély árnyékát, és nem sértődnek meg, ha alig éri őket napsütés.

Borzas púpliliom (Tricyrtis hirta)
(www.vanmeuwen.com)

A kert árnyékosabb területein a növények színét különös gonddal válogassuk meg. A sötétebb részeket ugyanis a fehér vagy sárga virágú évelők valósággal megvilágítják, a sötétebb lombúak vagy virágúak viszont erősítik az árnyék hatását.

Poloskavész (Cimicifuga racemosa 'Atropurpurea')
(www.thompson-morgan.com)

Ugyanakkor egy árnyéki kertben el kell fogadnunk azt is, hogy az ilyen környezetbe telepíthető növények jelentős része nem virágaival, inkább levelével, levélszínével, egész megjelenésével díszít.

Árnyéki kertünkben megidézhetjük a lombos erdők világát, a fák alá ültethetünk rhododenronokat vagy éppen telepíthetünk páfrányokat. Legyünk nagyvonalúak: egy-egy növényből bátran alakítsunk ki nagyobb foltokat.

Illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum)
(www.overthegardengate.net)

Ha árnyéki kertünk van, nem árt, ha elfogadunk egy alapszabályt: minél mélyebb és tartósabb az árnyék, annál biztosabb, hogy a gyep nem marad meg a területen. Léteznek kiváló minőségű árnyéktűrő fűmagok, de tartós mélyárnyékban lévő területeken biztosabb, ha gyeppótló növényeket telepítünk.




A teljesség igénye nélkül néhány tovább, árnyékban jól használható dísznövény
Ajuga reptans
Alchemilla alpina erythropoda
Anemone multifida ’Rubra’
Arabis caucasica ’Plena’
Aristolochia durior
Astilbe x arendsii ’Fanal’
Astilbe x arendsii ’Erica’
Astilbe ’Weisse Gloria’
Aucuba japonica ’Variegata’
Begonia sp.
Bergenia cordifolia
Brunnera macrophylla
Carex morrowii ’Aureovariegata’
Cornus alba ’Spaethii’
Cornus alba ’Sibirica Variegata’
Cotoneaster salicifolius ’Herbstfeuer’
Dicentra spectabilis
Dryopteris filix-mas
Festuca gautieri
Geranium macrorrhizum
Hypericum ’Hydcote’
Hedera helix
Heuchera sanguinea ’Leuchtkäfer’
Hypoestes phyllostachya
Impatiens walleriana 'Impulse Bright Eye’
Imperata cylindrica ’Red Baron’
Iris sibirica ’Caesar’s Brother’
Ilex aquifolium ’Madame Briot'
Ilex aquifolium ’Ferox’
Ilex x meserveae ’Blue Prince’
Jasminum humile
Lysimachia nummularia
Ligustrum ovalifolium ’Aureum’
Ligustrum vulgare ’Atrovirens’
Lonicera nitida ’Maigrün’
Mahonia aquifolium
Matteuccia struthiopteris
Perilla frutescens
Pulmonaria angustifolia ’Azurea’
Pulmonaria officinalis ’Sissinghurst White’
Prunus laurocerasus
Polygonatum multiflorum
Parthenocissus quinquefolia
Primula pubescens ’Gigantea’
Taxus baccata
Thuja plicata ’Excelsa’
Tiarella cordifolia
Tellima grandiflora
Viburnum ’Pragense’
Vinca major
Vinca minor
Waldsteinia ternata

Kis ötlet, nagy segítség

Kidobásra ítélt vaságy: van élet a matrac után

A jó ötlet aranyat ér. A kertben is. Gyakran előfordul, hogy egy új kert építése, a meglévő felújításának vagy átalakításának befejeztével hiányérzetünk támad. Nézegetjük a kertet, a növényeket, minden rendben van, mégis úgy érezzük, valami hiányzik. Valami apróság.

Egy jó ötlet.

Talán egy merész szín a padláson talált régi ülőpad átfestéséhez.

Esetleg egy hirtelen elhatározás: mi lenne, ha az öreg bakancsot növénytartóként hasznosítanánk?

És miért ne lehetne ugyanerre a célra használni két régi fémedényt?

(www.designersblock.blogspot.com)

Vagy két kiszolgált fiókot.

(www.designersblock.blogspot.com)

A dédszülők megmaradt edényeit vagy lámpabúráit.

(http://www.facebook.com/Organic.Green.Roots?ref=pb)

A teraszra a nyáron begyűjtött csigaházakat.

(http://www.facebook.com/pages/
Larte-di-arredare-e-non-solo/249314025134573)

És miért ne építhetnénk kerti asztalt átfestéssel megmentett, kiszuperált deszkákból?

De új szerepet találhatunk a kert végében heverő vizesvödörnek is.

Vagy elhelyezhetünk egymás mellé kisplasztikákat, akár egy színben hozzájuk illő kő elé is.

(http://www.facebook.com/Organic.Green.Roots?ref=pb)

Mini vízesést is készíthetünk közönséges locsolókannákból.

(http://www.facebook.com/pages/
Otthon-Vid%C3%A9ken/212955778760552)

Meghagyhatjuk a régi vályút is, ha új találunk neki új, méltó szerepkört.


És valahogy úgy van ez, ha az egyik ötlet beválik, hozza magával a másikat. Ha valami nem működik a kert egyik sarkában, érdemes kipróbálni a másikban, más környezetben, más növények és tárgyak között. Előbb-utóbb minden tárgy megtalálja a maga gazdáját és helyét nemcsak a házban, a kertben és a teraszon is. És ehhez néha egy ötlet adhatja a legnagyobb segítséget.

Érdekes ország vagyunk

Végül is egy üreges betondarab is lehet szép. Sőt. Az még annyira szép is lehet, hogy abba virágot kell ültetni. Olyan virágváró hangulata tud lenni, ahogy kidobva hever az utcán.

És amikor ezt a betondarabot az elöljárói szemek észreveszik, hát utasítást is adnak azonnal: virágot bele! Valahogy így keletkezett ez a remek kompozíció ott, ahol pihen a komp, mert kikötötték, s benne honol a sötétség. Itt úgy gondolták, kell egy ilyen szerkezet, hadd érezze a turista, figyelve van a környezetre is.

Nem akadt senki sem, aki szólt volna, hogy azért ezt mégsem kellene.

És nem akadt akkor sem, amikor az amúgy szépen megfaragott emlékmű lábához köveket dobáltak, s az építési maradékot sziklakertnek nevezték el.

Lehetett volna rendes sziklakertet építeni, ezekből a kövekből is akár, és lehetett volna szerezni, találni, kérni az egyik portáról egy kiszolgált hordót, sajtárt vagy kopott piros fazekat, amibe beültethették volna azt a pár szál virágot. De nem.

És nem szólt ettől délebbre sem senki, amikor a főtérnek megálmodott utcában egyhangú, unalmas növényeket láttak jónak kiültetni, okulására az arra járó népeknek.

Lehetett volna itt harsogó, színes, gazdag virágos ágyás is, évelőkkel, esetleg még mutatós zöldség- és fűszernövények is kerülhettek volna abba az ágyásba, de nem, itt egy ilyen zöld valami* díszíti a teret.

Zöld valamiből* az ország legélhetőbb városában egy némiképp nagyobb darab is található.

Valamikor egy uszoda és egy strand állt itt, de a helybéli politikát irányítók (is) úgy látták jónak, mindenkinek jobb, ha senki sem úszkál a (gyógyvizes) medencékben, egyáltalán medencék sem kellenek, jobb lesz itt egy zöld valami. S lőn.

Igaz, a zöld valami szomszédságában akad egy gondosan kialakított park rózsákkal és örökzöldekkel.

A rózsákat és a zöld valamit* egy járda választja el egymástól, egyik oldalán a rózsák, a másikon a zöld valami*. A parkra a legszebb kilátás a mögötte lévő épületből nyílik, ahol fontos emberek tartják ujjbegyüket a helyi politika ütőerén.

Igénytelenség tehát.

Állítólag a pénz miatt van. Ha lenne több pénz, több igényesség is lenne. Meg miattunk. Mert – mondják – nekünk nem érdemes virágokat ültetni a parkokba, mi ugyanis éjnek évadján ellopunk mindent, mi mozdítható. Elvisszük a virágokat, az örökzöldeket és a padokat. Majd ha megjavulunk, a zöld valamik helyett szép virágoskertet kapunk. Persze, csak ha pénz is lesz.

Ilyesmiket mondogatnak nekünk sok helyütt hosszú-hosszú évek óta. Annyiszor mondták, hogy talán már maguk is elhiszik. Meg aztán kényelmes is.

Nekünk is kényelmes.

És úgy csinálunk, mintha elhinnénk. A zöld valamikhez érve legfeljebb elfordítjuk a fejünket. Az ablakból kinézve meg csak a szép rózsakertet látjuk.

Érdekes ország vagyunk.




*A zöld valami helyén 2014-ben angolparkot, vagy mit alakítottak ki.  

A természetközeli kert

(www.facebook.com/architecturedesigninteresting?ref=ts&fref=ts)

Vagy inkább a kertészkedő ember kertje, a mindent bele kert, a gazdagon beültetett kert. Vagy a koloniál kert. Akárhogy is nevezzük, nekünk ilyen kertre van szükségünk, ha nem szeretjük az elvágólag formákat, ha nem szeretjük az azonnal átlátható tereket, ha nekünk a kert szó egy növényekkel beültetett, felfedezésre váró terület, ahová időről időre újabb és újabb növényeket fogunk majd telepíteni.

(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Ezt a stílust nekünk találták ki, ha nem tudunk nemet mondani, amikor egy kertészetben járva megakad a szemünk egy csodás évelőn, egy pompás cserepes egynyárin vagy egy formás fácskán, s ha szívesen csereberélünk az ismerősökkel palántákat, magokat.

(images.mooseyscountrygarden.com)

Kertészkedő embernek általában ilyen kertje van, tele izgalmas részletekkel, pihenőpadokkal, felfedezésre váró sarkokkal és rengeteg növénnyel. Egy ilyen kertben a kerti utakra, lépcsőkre benőnek a növények, s a bokrok tövében mindig akad egy kis hely az újabb szerzeményeknek. A modern kertek szerelmesei az ilyen portákat valóságos dzsungelnek, rend nélküli növényhalmaznak látják. A természet közeli kert tulajdonosánál ez fordítva működik, neki egy modern kertben nagyon kevés a növény, a portát szinte üresnek látja, és zavarja az átlátható tér. Nem csoda, az ő kertjében minden zsúfoltabb, a növények egymásnak támaszkodnak, az ágyásokban nincs szabadon hagyott földfelület.

(adriennedepitera.blogspot.com)

És igaza van a modern kert tulajdonosának is: a természet közeli kert gyakran szinte mini arborétumra hasonlít. Rengeteg növény, több pihenőhely, az egyiknél fonott bútorok vannak, a másiknál egy kovácsoltvas padra borulnak rá a nyíló virágok, és talán kisplasztikák vannak egy harmadiknál.

(alfordsenglishgardens.com)

A természetközeli kertben biztosan vannak lugasok és pergolák. Nincsenek viszont betonból készült járdák, a kerti utakat bontott téglából alakították ki vagy szórt kaviccsal burkolták, és szívesen használják a terméskövet. Ezek első pillantásra úgy néznek ki, mintha véletlenül kerültek volna a helyükre, de a figyelmes szemlélő számára hamar kiderül: a köveknek éppen ott kell lenniük, ahol a gazda nagy gonddal megkereste nekik a legalkalmasabb helyet, vagy – mert ilyen is gyakran előfordul – éppen a kő találta meg saját, állandó helyét.

(englishgardenco.co.uk)

Az ilyen kert kialakításánál azonban nem árt figyelni arra, hogy legyen egy nagyobb pihenőhely, egy szabadon álló füves tér, ami ellensúlyozni tudja a gazdag növényzetet, a dús környezetet, különben a gondosan kialakított ágyások összenyomják a teret.

Csicsóka, a hasznos szép a kertben

Dísznövényként is megállja a helyét
(Helianthus tuberosus)

Sokszorosan is hasznos, hiszen felhasználhatjuk zöldségnövényként, készíthetünk belőle salátát, megsüthetjük olajban, kiválthatjuk vele a krumplit, rágcsálhatjuk nyersen, hozzákeverhetjük turmixos italainkhoz, de készíthetünk belőle levest is. Sárga virágaival a csicsóka egyszerű, szép dísze lehet a kertnek, előkertben éppúgy, mint kerítés mellett vagy virágágyások hátterében. Jól beilleszthető nemcsak a hagyományos paraszti kertek növényei közé, más stílusú kertekben is alkalmazható.

Fogyasztásra talán leginkább a gyömbérhez hasonlító, föld alatti gumóit használhatjuk. Ezek a krumplinál kisebbek, némiképp talán édesebbek is annál. A gumók rosttartalma jóval magasabb a krumpliénál, és csicsókánk bizony többször is sorba állt káliumért, foszforért és cinkért, de bőségesen begyűjtött inulinból is. Miután nem törünk a táplálkozástudományi blogok babérjaira, az inulinról dióhéjban jegyezzünk meg annyit, hogy amolyan rostanyagról van szó, ami igencsak kedvező a hasznos bélbaktériumok számára.

A csicsóka amúgy Észak-Amerikában őshonos, gumóját az indiánok is előszeretettel fogyasztották. A gumók őszi felszedése után mindig marad annyi gumó- vagy szárdarab a földben, amiről a csicsóka folyamatosan megújíthatja magát. Európában Franciaországban találhatóak a legnagyobb ültetvények. Ott biztos helye van a gasztronómiában: jó néhány luxusétterem étlapján is előkelő helyen szerepel. A világháborús években – az elsőben éppúgy, mint a másodikban – Európa sok országában szintén jól ismert volt, igénytelensége, szaporasága és tápértéke gyakran életeket mentett, aztán feledésbe merült. Itthonról jó hír, hogy a biogazdálkodás és néhány hazai étterem is (újra)felfedezte a csicsókát.

Augusztusban nyitja virágait

Ha jól érzi magát, könnyedén veszi akár a két méteres magasságot is. Sárga virágai július végén, augusztus elején jelennek meg, a visszafogott szépségű virágok hosszú szárral vágva vázában sokáig mutatósak. Évelő növényről van szó, kifejezetten hideg teleken sem fagy ki, föld feletti részei elfagyhatnak ugyan, de tavasszal újra kihajt, miután gumói mínusz negyven fokban sem szaladnak meleg takaróért.

Szereti a napot, elviseli a félárnyékot, de mélyárnyékba ne telepítsük. Nem sértődik meg, ha jó néhány napig nem kap vizet, gyökere ugyanis három méterre is lenyúlik, úgyhogy a mélyebb rétegekből hozzá tud jutni nedvességhez. Szinte minden területen megél, a gyengébb homoktalajokon is szépen terem. Sokáig műveletlenül, gondozatlanul hagyott kerteknél nagy hasznát vehetjük: szépen elfojtja a gyomokat, s miután kártevője nemigen akad, nem okoz sok fejfájást a gondozása.

Föld feletti része takarmányként hasznosítható

S hogy valami „rosszat” is mondjunk róla: a csicsóka képes eluralni a kertet, ilyenkor visszaszorítása nem egyszerű feladat, termesztésekor, ültetésekor minderre érdemes tehát figyelni. De ha kordában tartjuk, nemcsak értékes zöldségféléhez vagy gyógynövényhez jutunk, térhatárolóként is alkalmazhatjuk. Amúgy föld feletti része kiváló takarmánynövény, erről a háztáji állatok tudnának részletes és gazdag beszámolóval szolgálni.

Részletes és gazdag beszámolóval egyébiránt a kutatóintézetek is előálltak, eszerint gyógyító hatása minden kétséget kizáróan kimutatható, felhasználható a diabetikus étrendben és a biztosan szerepelhet a cukorbetegek étrendjében is. A szakirodalom leginkább májvédő és méregtelenítő képességét említi, de sok helyütt méltatják a bélflórára gyakorolt jó hatását is.

Menta

Ha nem vigyázunk rá, könnyen elburjánzik
(http://www.fleurizon.com)

Ha így megy tovább, lábjegyzetet kell írjunk a tankönyvekbe, melyben figyelmeztetjük az olvasót, hogy kies hazánk nyaranta megszűnik mérsékelt égövi jegyeket mutatni, s helyenként sivatagira vagy féltrópusira veszi a figurát.

Ha forróság, akkor vízpart, fürdés, lefüggönyözött szobák, leeresztett redőnyök, bőséges öntözés a kertben, napközben pihegés, sok szép gondolat a hűvös Skandináviáról, és mentaszörp. Vagy mentatea. Vagy koktélok, mentával gazdagon teletömködve.

Régebbi korok gyermekei is előszeretettel használták, az ókorban például tartósításra vagy fertőtlenítésre is. Ha hetedhét országra szóló lakodalmat ültek, az ifjú párnak biztosan jutott egy-egy mentával díszített csokor, merthogy úgy vélték, képes a szerelmi vágyat is ébren tartani.

Mármost a helyzet az, hogy bevethetjük a forró napok forró éjszakáira is, de leginkább akkor járunk jól, ha a forró nappalokat próbáljuk meg hűsebbé varázsolni általa. Mondjuk egy mentafagylalttal vagy egy mentás, citromos szörppel – a jégkockatartó rekeszeibe érdemes a menta leveléből is beletennünk, fantasztikus látvány a szörp tetején úszó mentaleveles jégdarab –, esetleg teával. Ez utóbbi klasszikus fogyasztási módja a legforróbb napokon is forrón történik, úgyhogy Tony Curtis és Jack Lemmon mögé a fél arab világot felsorakoztathatjuk, merthogy ők is forrón szeretik.

Nevét amúgy egy nimfáról kapta, akinek szíve igencsak hevesen Hádészért dobogott, ami nem lett volna gond, ha Hádészné nem veszi zokon a kapcsolatot. De mert zokon vette, úgy találta legjobbnak, ha Minthe nimfát növénnyé változtatja. S lőn.

Van belőle alma, narancs, grapefruit, csokoládé és citrom illatú is, a kertészetek újabb és újabb hibrideket  kínálnak belőlük. A menta termesztése nem állítja megoldhatatlan feladat elé a kertészkedőt, „csak” arra kell ügyelnie, hogy gondosan kiültetett pár növénye ne vegye át az uralmat az egész kertben. Merthogy mentánk igen könnyen nekiindul a nagyvilágnak, s aligha túlzás azt állítani, hogy jó talajban akár a kiirthatatlan jelzőt is kiérdemelhetné. Terjedésének megakadályozására jó módszer lehet, ha a földbe ásunk egy 15-25 centiméter magasságú fém- vagy gumicsíkot, ami megakadályozza a menta gyökereinek terjedését.

Ha nem szeretnénk a kertben termeszteni, de nem szívesen mondanánk le a mentaszörpről vagy a hűsítő nyári koktélokról, hát vásároljunk őkelmének egy csinos kaspót, vagy kerítsük elő a dédszülők vízforraló lábosát a padlásról, mentatermesztéshez az is tökéletes. Amúgy gyümölcssalátákhoz – sárgadinnye, narancs, eper áll a dobogó első három helyén – éppúgy felhasználhatjuk, mint húsok sütéséhez.

A menta szereti a tápanyagban gazdag talajt, ilyen helyen akár méteres magasságot is elérhet. Ha homoktalajunk van, feljavítás nélkül ne kísérletezzünk menta termesztésével, de sziklakeménységű agyagban sem fogunk sikerrel járni. A menta nem viseli el a mélyárnyékot, szereti a sok fényt, de nem rajong a reggeltől estig tartó tűző napsütésért sem. Meghálálja a rendszeres öntözést, télen pedig, ha a nagy hidegben vissza is fagy, tavasszal újra kihajt. Ha egy-egy kósza tő a telepítés helyétől távolabb is megjelenik, válasszuk le az anyanövényről, szedjük fel, és a kert egy másik pontján ültessük el, csak a két művelet között ne hagyjuk kiszáradni, legjobb, ha erre az időre vízbe tesszük.

Levelét évente kétszer is gyűjthetjük, hogy szellős, árnyékos helyen megszárítva, papírzacskóba csomagolva télire is tarthassunk belőle a teavízhez. Amikor meg párás tekintettel fogunk visszagondolni a jó meleg nyári napokra, mikor is nem kellett bokáig érő latyakban cammognunk a takarítatlan utcákon. De már így van ez, amióta a világ a világ: nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van…