Kell-e öntözni a tujákat?

Örökzöld labirintus
(http://blog.wfgates.com/2011/04/19/vandusen-botanical-garden/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Nem, azokat nem kell öntözni, mondta egy, a tujákkal üzletvitelszerűen foglalkozó jóember, mert ha vizet kapnak, elrohad a gyökerük, és akkor még végük talál lenni szegényeknek.

És a tujákkal üzletvitelszerűen foglalkozó jóember mindezt komolyan gondolta, mélyen ügyfele szemébe nézett, a biztonság kedvéért még egyszer kitért az öntözővíz víz káros voltára, majd felmarkolta a pénzt és távozott.

Az ügyfél pedig szófogadó lévén, egy csepp vizet sem adott a tujáknak, a tujás ember mégiscsak jobban tudja, gondolta, ha nem kell víz nekik, hát nem kell. A tujáknak persze elfelejtettek szólni az új módiról, úgyhogy szűk szezont bírtak, aztán annak rendje és módja szerint lábon kiszáradt mindegyik.

A rémtörténetet az ügyfél a kert közepén állva mesélte, higgadtan, s némi örömmel rögzítette, hogy többé nem lesz a tujás ember ügyfele, s hogy a tanulópénzt ezennel megfizetettnek tekinti. Aztán arról beszélgettünk, hogy az efféle tanulópénzeket mostanság egyre többen szurkolják le, merthogy a tujás ember nincs egyedül, egész népes csoportjuk van már.

Mindegyikük a kóklerek csapatát erősíti.

Elérkezett a kóklerek kora.

A kóklerek köré egész filozófiai gondolatkör szövődött, ezek szerint azért vannak annyian, mert a nem kóklerek lassan az utolsó szálig külföldön dolgoznak, s a kóklerek meg itthon maradnak.

Szép gondolat, csakhogy...

A kóklerek léte nem attól függ, kik, hogyan és hányan ügyködnek külhonban, ők mindettől függetlenül, mondhatni alanyi jogon kóklerek. Kóklerségük nem egy útközben felvett rossz szokás, a kóklerség velük született különös képesség, ez vonzza őket a gagyihoz, az igénytelenhez, a minősíthetetlen munkához.

Nem változnak, mert nem változhatnak. És alighanem mindig lesz munkájuk, mert mindig találnak majd gyanútlan ügyfelet.

A labda tehát az ügyfelek térfelén pattog.

Merthogy nem tilos ismerősi, baráti körben érdeklődni az elvégzett munka minőségéről, el lehet kérni a referenciamunkák listáját, mi több, lehet két, három helyről is ajánlatot beszerezni. Uram bocsá’, a leendő kivitelezővel szót is lehet váltani kertről, növényekről, színekről, esztétikáról, sok minden kiderülhet egy pár mondatos csevejből is.

Például, hogy a tujáknak kánikulában napi tíz liter vízre van szükségük tövenként, és örökzöldek lévén télen is kell öntözni őket.

Olajbóbita

Varázslat kékben...
(www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Ha szeretnénk egy csinos, kora őszig nyíló, alacsony évelőt a kertünkbe, az olajbóbita (Stokesia laevis) alighanem közel áll az ideális választás fogalmához. Főként, ha álmaink évelője nyolc-tíz centiméter átmérőjű virágokkal véteti magát észre. Nem törekszik égi magasságokra, beéri a harminc- negyven centiméteres mérettel is. Legismertebb közülük a kék, de fehér, sárga és lila fajták is beszerezhetők.

... és sárgában
( www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Akkor érzi magát tökéletesen, ha világos, napos helyre kerül, komolyabb árnyékot nem szeret, legfeljebb félárnyékos területrész jöhet számításba. Tökéletesen beilleszthető az évelőágy növényei közé, jól mutat liliomok, yukkák között vagy előtt, de bekerülhet egy jól eltervezett sziklakertbe is. Önálló növényfoltként szintén mutatós, vágott virágként pedig napokig díszlik a vázában.

Yucca és prérifű között
(www.growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-july052010/)

Kedveli a laza, jó vízáteresztő képességgel rendelkező talajokat, a nehéz, agyagos, vízmegtartó föld nála nem szerepel a kívánságlistán. Neveléséhez nincs szükség extra mennyiségű szerves trágyára, és az sem árt, ha a földje nem túlzottan meszes. Gyakorlatilag örökzöld vagy inkább félörökzöld évelő lenne, vagyis amolyan átmenet a lombhullatók és az örökzöldek csapatai között. A kemény téli fagyok azonban megviselik kissé, ilyenkor megválik leveleitől, aztán tavasszal újra nekilódul. Télen meghálálja, ha némi védelmet kap, és azt is jó szívvel veszi, ha a gondosan megépített hóember félköbméternyi gömbjei nem a lábánál kezdenek kora tavaszi olvadásba.

Gólyaorr, sásliliom és olajbóbita
(http://vwgarden.blogspot.hu/2011_07_01_archive.html)

Eredeti élőhelye a nagyvízen túl, az államok délkeleti vidékén van, arrafelé valóságos méh- és pillangó legelőként tartják számon. Ha azt szeretnénk, hogy nyári virágzási ideje hosszabb legyen, az elszáradt virágokat rendre el kell távolítanunk, ezzel újabb és újabb virágképzésre serkenthetjük őkelmét.

Nyaranta nagy forgalmat bonyolít
(https://growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-may302011/)

Május elsejei jelmondataink

Világ kúszóborókái egyesüljetek!

Több hatalmat a kétnyáriaknak!

El a kezekkel a szúrós sövényektől!

Szorgos népünk kertre fog!

Előre a kerti utak tisztaságáért!

Egy a kertünk!

Vesszenek a gazok!

Kertet akarunk!

Éljen és virágozzák minden évelő!

Vörösvesszős som, vezesd az ágyást!

Éljen és erősödjék az örök és megbonthatatlan levendula cipruska barátság!

Nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés!

Az örökzöldek a jövő zálogai!

Jó talajmunkával a biztos eredésért!

A mi kertünk is mindig zöldebb!

Koronás szellőrózsa

Tavaszi virágpompa, lenyűgöző színek
(www.west-crete.com)

Ha felületes szemlélők lennénk, égővörös fajtáit akár pipacsnak is nézhetnénk. (De nem nézzük annak, mert inkább alaposak vagyunk, legfeljebb, ha égővörös fajtáját látjuk, a „de hasonlít!” felkiáltást engedjük meg magunknak.) A kertészetekben egyébként a Koronás szellőrózsa (Anemone coronaria) valóságos színorgiával hívja fel magára a figyelmet, szezonról szezonra egyre több hibrid fajtával találkozhatunk. Van köztük vörös, piros, bordó, lila, rózsaszín, kék, sárgásfehér és mindezek elképzelhetetlenül sok árnyalata.

Hét-tíz centiméteres átmérőfű virágokat hoz
(www.rosecottageplants.co.uk)

Kedveli a napos kertrészeket, de szolid félárnyékban sem jön zavarba. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, kémhatását tekintve a semleges talajokat szereti. Nehéz, agyagos, kötött földben nem érzi jól magát, inkább jó vízáteresztő, tápanyaggal közepesen ellátott földbe kerüljön.

A Földközi tenger vidékén honos
(www.west-crete.com)

Leggyakrabban a földközi tenger vidékére csábító utazási prospektusok fotóin találkozhatunk vele, ott, eredeti élőhelyén a meleg, napos domboldalakon honos. Megállja a helyén önálló virágágyásban, de kerülhet más évelők közé vagy éppen egy gondosan kivitelezett sziklakertbe is. A kertben májustól júliusig virágzik, a virágfejek átmérője könnyen elérheti a hét-tíz centimétert is. Jól tartható az erkélyen vagy a teraszon egy csinos dézsában vagy kaspóban. Beszerezhetünk belőlük alacsony, tizenöt-húsz centiméteres, vagy magasabb, fél méternyire is merészkedő fajtát.

Nagyobb folt kialakítására is használhatjuk
(www.vanmeuwen.com)

Vágott virágként garantáltan vidám hangulatot biztosít a lakásban, általában szűk egy hétig gond nélkül eltartható a vázában. Többféle hibridből választhatunk, a nemesítés leginkább a telt virágokat részesíti előnyben, s üzembiztosan elsőbbsége van a nagy, csésze alakú virágformáknak.

A Koronás szelőrózsa virágzás után visszahúzódik, és a következő tavaszig alapos pihenőt rendel el magának. Télen – mint minden rendes évelő – visszahúzódik, zegernyébb időkben némi takarást szívesen fogad, tavasszal aztán kezdődik minden elölről. A gumók felszedésével lehet, de nem kimondottan érdemes próbálkozni, őkelme ugyanis hajlamos megsértődni, ha ezzel a módszerrel próbáljuk teleltetni.

Zamatos turbolya

Levesre várva
(www.motherearthliving.com)

Pályafutását gyógynövényként kezdte, majd a gasztronómia kiteljesedésével fűszernövénnyé képezte ki magát. A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szereztek a franciák, akik a finom zöldfűszerek egyik elengedhetetlen kellékeként tartják nyilván a zamatos turbolyát.

Merthogy legalább kétfélét érdemes megkülönböztetni, a vadon termő, útszéli turbolyát, és termesztett cimboráját, a zamatost. (A finom fűszerek elnevezés egyébként a petrezselyem, snidling, tárkony, turbolya négyest jelenti, őket illik kifejezetten finomra metélni, hogy megfeleljünk az írott és íratlan gasztronómiai szabályoknak.) A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) íze amúgy az ánizséhoz hasonlatos, tökéletes kiegészítője a salátáknak vagy a hozzájuk készülő önteteknek, de remekül passzol a húsos ételekhez éppúgy, mint a tojásokhoz. Nyugat-Európa azon részeiben, ahol a húsvét még ünnepet jelent, a turbolyával ízesített leves meglehetősen hagyományos ételnek számít, különösen nagypéntek tájékán.

Félárnyékos helyet kedvel
(https://gobotany.newenglandwild.org/)

Ázsiából származik, az antik korokban valóságos diadalmenetben volt része: használatos volt fűszer- és gyógynövényként, később volt idő, amikor a pestis ellenszereként tartották nyilván. Akárhogy is van, a turbolya gazdag vitaminforrás, leginkább kalciumban, vasban és magnéziumban gazdag.

Egyméteres magasságot is elérhet
(www.herbgardening.com/)

Egynyári növény, termesztése nem okoz megoldhatatlan feladatot a kiskertben, mi több, ládában, rossz lábasban vagy dizájnos kaspóban az erkélyen, ablakpárkányon egyaránt nevelhető. Eleink nem csináltak faksznit a vetéséből, a magokat a kaporhoz hasonlatosan egyszerűen a földre szórták, aztán a többit rábízták a természetre. A turbolya tisztességesen elszórja magjait, úgyhogy az utánpótlás üzembiztosnak mondható.

Akár egy évelőágyásba is beilleszthető
(www.theoriginalgarden.com/gb)

Ha egész évben turbolyára vágyunk – és miért ne tehetnénk –, nem kell mást tenni, csak szakaszosan vetni a kertben, nem számít, hogy májust vagy augusztust mutat a naptár, a turbolyamagok 15-20 napon belül szép kis növénykéket nevelnek. Képes egyméteres magasságra is megnőni, a talajjal szemben nem igényes. Fejlett korában elviseli az öntözés nélküli napokat is, de nagy melegben öntözni kell. A szűrt fényt, a félárnyékot kedveli, tűző napra ne ültessük. Ha kedveskedni akarunk neki, kerüljük a tápanyagban bővelkedő, gazdagon trágyázott területeket.

Friss aromáját a tárolás során elveszti, leginkább a gyorsfagyasztás jöhet szóba, de érdemes kipróbálni a turbolyával ízesített ecetet is.

Széleslevelű csillagmeténg

Varázslatos szín, elbűvölő forma
(www.marguerite.forumprod.com)

Ha vágyaink titokzatos tárgya egy mutatós, kéken virágzó évelő, akkor a csillagmeténgből feltétlenül be kell szereznünk párat.

Virágait áprilistól júniusig hozza, kissé terjedő tövű, de agresszivitásban a mentának a nyomába sem érhet. Ideális körülmények között csaknem egyméteresre növekszik, és akkor sincs vele különösebb gond, ha már elvirágzott: széles, üdezöld leveleivel is remek látvány.

Virágzás után is mutatós
(www.landscapeofmeaning.blogspot.com)

Ami az ideális körülményeket illeti: napos, legfeljebb félárnyékos helyet kedvel, földje nem tocsoghat a víztől, de nem is lehet csontszáraz. Észak-Amerikában honos, az ottani kertészetek néha inkább az esőkertek kihagyhatatlan növényeként tartják számon, pedig jól viseli a kissé szárazabb körülményeket is, ilyenformán vízigénye közepesnek mondható. Nagyon jól mutat napos és szűrt fényű területrészek találkozásánál. Telepítésénél nem érdemes extra mennyiségű komposztot vagy tárgyát keverni az ültetőföldbe, mert az eltúlzott tápanyagfelvétel következtében egy meglehetősen nyurga bokor lesz belőle.

Ilyen környezetben is megállja a helyét
(www.robsplants.com)

Virágzásban
(www.robsplants.com)

Amúgy zömök kis szerkezet, remekül beilleszthető az évelőágyásba, kialakítható vele egy kékre hangolt szegély, kerülhet az előkertbe éppúgy, mint markáns háttérnövények előtti alacsonyabb növénysávba. Gondozása nem ró megoldhatatlan feladatot a gazdára, de azt nem árt tudni, hogy az esetlegesen eltörő szárakból kibuggyanó tejnedv az érzékenyebb bőrűeknél kiütéseket okozhat. Hogy kompakt formáját megőrizze, elvirágzás után egyharmadával akár vissza is vághatjuk a szárakat. A metszőollóra egyébiránt virágzáskor is szükség lehet, csinos virágaival méltó dísze lehet egy arra érdemes vázának.

Széleslevelű csillagmeténg magaságyásban
(www.davesgarden.com)

Latin neve (Amsonia tabernaemontana) egy XVIII. századi felfedező, kutatóorvosnak, dr. Charles Amsonnak állít emléket.

Mézbogyó

Bőséges, mézillatú termés
(www.manufactum.de)

Hazánkban még kevésbé ismert, de a kertészetek kínálatában már több mézbogyó fajtával találkozhatunk. Érdemes helyet szorítani neki a kertben, mert nem igényel különleges ápolási feladatokat, nem foglal nagy helyet, bírja a hideg teleket és bőven terem.

Mondjuk a hideg tél fogalma a mézbogyóval foglalkozó leírásokban eléggé tágan értelmezett kategória, van ahol mínusz ötven, akad, ahol mínusz tizenöt fokban határozzák meg a túlélési határt. Aligha járunk messze az igazságtól, ha az üzembiztosan elfogadható értéket mínusz húsz és huszonöt fok közé tesszük.

Nem foglal nagy helyet a kertben
http://www.biolib.cz/)

Neve részben eredeti élőhelyére – Oroszország távol-keleti félszigete –, illetve mézillatú termésére utal. S ha már a neveknél tartunk: a lonicera nemzetség elnevezése az 1528-ban született Adam Lonitzer német botanikusnak állít emléket A kék színű bogyók május végén, június elején érnek be, fogyaszthatók frissen, felhasználhatók befőttként, esetleg lekvárként, és lehet aszalni is őket. Megállja helyét a torták, sütemények világában éppúgy, mint a jégkrémek, fagylaltok vagy parfék között. Kedvelt csemege magas C- és B-vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt.

A talajjal szemben nem támaszt extra követelményeket, és betegségei, kártevői sem ismeretesek. A legjobb hely számára egy szűrt fényű, félárnyékos kertszakasz, csupán arra kell ügyelni, hogy földje inkább nedves, mint csontszáraz legyen. Önbeporzó növény, de a szakirodalom azt javasolja, hogy biztos, ami biztos alapon érdemes két-három tövet ültetni.

Kiváló desszertekhez, tortákhoz, gyümölcskrémekhez
(www.waitrosegarden.com)

Nem nő nagyra, 1,5-2 méter közötti magasságnál aligha ér el nagyobbat, bár eredeti élőhelyén 3-4 méterre is megnő. A kertészetekben Lonicera kamtschatica néven találkozhatunk vele, magyarul kamcsatkai vagy szibériai mézbogyóként, de előfordul, hogy nem önálló fajként tartják számon, ilyenkor Lonicera caerulea var. kamtschatica név található a kertészeti katalógusban.